Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-392

:: 892. országos filés október 8án, pénteken. 1890. vonatkozólag intézett hozzám, miért nem válaszolok egyidejűleg. (Halljuk!) Ennek oka tisztán az, hogy •— azt hiszem — rövid idő múlva ezen kérdésben sokkal tüzeteseb1 en és alaposabban lesz módom nyilatkozni, mintsem ezt ina tehetném. Ma legfeljebb annak kijelentésére szorítkozhatnál, hogy az eset megtörtént és hogy a ténynek nem volt sem politikai, sem társadalmi oka; mert Egerben eddig a katonai és polgári elem között a viszony a lehető legjobb volt és a mint remélem, ezentúl is az fog maradni, továbbá szorítkozhatnám annak a kijelentésére, hogy ezen kérdésben a vizsgálat folyamatban van és hogy az a két hatóság, mely a vizsgálatra befoly, ezen kérdésben a legjobb akarattal, teljes tárgyilagossággal és a legjobb egyetértésben jár el. He épen azért, mert e kérdés még vizsgálat tárgyát képezi, ma idő előtti volna a dolog érdeméről nyilatkozni. Ez az oka, hogy erre a kérdésre ma nem válaszolok; mihelyt azonban a vizsgálat be lesz fejezve, kötelességemnek fogom tartani annak eredményéről a t. házat tájékoztatni, de addig is ugy, mint azt eddig tettem, az ügyet figyelemmel fogom kísérni, hogy az, a mi ezen esetben a törvény értelmében megteendő, csakugyan meg is történjék. (Általános helyeslés) Áttérve már most az interpellatióra, engedelmetkérek a t.háztól arra,hogy a Gulner Gyula és Ugron Gábor képviselő urak által hozzám intézett interpellatiókra, minthogy azok egy tárgyra vonatkoznak, együttesen adhassam meg a választ. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk!) Azon kérdésre, a melyet Gulner Gyula és Ugron Gábor képviselő nr intézett hozzám, vájjon való-e, hogy akár Írásban, akár szóval oly rendeletet adtam volna ki, melynél fogva a Magyarországhói Austriába menő megkeresések ezentúl kizárólag német nyelven intézendők, van szerencsém kijelenteni, hogy ilyen rendeletet sem szóval, sem Írásban nem adtam ki. A belügyministeriumban erre nézve ma is irányadó az a gyakorlat, mely 1867. óta ott fennáll, a mely gyakorlat különben nemcsak a belügyi, hanem a többi ministeriumban ma is érvényben van. Ezen gyakorlat pedig egy megegyezésen alapszik, mely a kiegyezés után létrejött, a mely szerint az osztrák hatóságok kötelesek a magyar nyelvű megkereséseket elfogadni és elintézni, a magyar hatóságok pedig elfogadják az osztrák hatóságoktól jött német megkereséseket. Ez képezi a magyar nyelv használata jogosultságának alapját, a mint ez ma is fennáll. Ezen kétoldalú megállapodáson alapuló eljárást, t. képviselőház, ugy az első fokú hatóságok, mint a bíróságok és megyei hatóságok teljes szigorral követik, sőt volt oly eset is, bár ritkán történik, de mégis előfordul, hogy egy osztrák hatóság a megkeresést azért, mert magyar nyelven volt irva és azt állítólag nem értette, nem fogadta el és visszaküldte ; a kormány azonban határozottan és mindig az egyezményhez ragaszkodván, ezen megkeresés teljesítése végett az osztrák hatósághoz újabb átiratot intéztetett és a megkeresést fordítás nélkül visszaküldte. Ilyen eset fordult elő legközelebb a belügyministeriumban is és a jelzett intézkedésnek eredménye az lett, hogy a magyar nyelven irt megkeresések az illető hatóságok részéről azt'm minden nehézség nélkül elintéztettek. A magyar ministerium az osztrák ministeri ummal való érintkezésénél szintén ezen jogosultság alapján megkövetelte mindig és megköveteli ma is, hogy a magyar kormány magyar nyelvű átiratai és megkeresései minden nehézség nélkül elfogadtassanak. A gyakorlatban azonban nemcsak ma, hanem régebb időtől fogva az ügymenet egyszerűsítése szempontjából az az eljárás követtetik, hogy német nyelven irtátiratok is intéztetnek az osztrák uunisteriúrnőkhöz. Ez — a mint mondom — nemcsak most, hanem 1867. óta mindig és pedig nemcsak a belügyi, hanem a pénzügyi, az igazságügyministeriumban, szóval a többi ministeriumban is történik. (Mozgás a szélső haloldalon.) Gulner Gyula t. képviselő ur azon kérdésére, mivel indokolom ezt az eljárást, ha az fennáll, bátor vagyok kijelenteni, hogy ennek két indoka van: kívánja ezt ugy az ügymenet gyorsítása, mint a felek érdeke. Vannak ugyanis bizonyos ügyiratok, melyek bizalmas természetüknél és az ügy sürgősségénél fogva nem teszik kívánatossá azt, hogy itt is, ott is lefordíttassanak, a mi által az ügy a felek kárára gyakran késedelmet szenved. De indokolhatom ezen régóta fennálló gyakorlatot azzal is, hogy akét kormány közti érintkezés nemzetközi természetűnek tekintetik és ép ugy, mint minálunk, máshol hol az állam hivatalos nyelvére szintén nagy súlyt fektetnek, történik hasonló érintkezés, a mennyiben a hivatalos nyelven kivül más nyelveket is használnak, a nélkül, hogy e miatt az állam hivatalos nyelvének mellőzésére hátrányos következtetést lehetne vonni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen gyakorlat, t. ház, igy állván fönn 22 esztendő óta, én e tekintetben semmiféle újítást nem terveztem és nem vittem keresztül. Áttérve a másik interpellatióra, a melyet Ugron Gábor t. képviselő ur intézett hozzám: vájjon való-e, hogy a cabinetirodához német nyelven intéztem sürgönyt Székelyhidra, engedje meg a t. ház, hogy mielőtt ezen kérdés lényegére nézve nyilatkoznám, egy megjegyzést tegyek, melyet megtenni kötelességemnek tartom. Ez az, hogy azon sürgöny, mely más egyén kezébe jutott, mindenesetre csakis sikkasztás utján jöhetett ezen kezekbe, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmon-