Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
405. országos ülés noyember 12-én, tzerdán. 1890. 259 vésbbé emelhettem tehát a t. minister ur ellen. Ha jól emlékszem, én csak azt mondtam, hogy Magyarország összes közgazdasági tényezőinek kellő erővel való megmozdulását nem látom. Ez alkalommal megvallom, a kormányra nem gondoltam. A mi pedig ez összes közgazdasági tényezőket illeti, ezek ellenében igen is emeltem e vádat, de a t. minister ur magasabban áll, magasabbról pedig messzebb lehet látni s erre nézve is azt mondtam, hogy lehet, hogy csak az ép szemeim gyarlósága okozza, hogy azokat a mozgalmakat nem látom. Én az ország jövője érdekében csak azt óhajtom, hogy a minister urnak legyeu igaza s nekem szemeim gyarlósága bizonyittassék be. Balogh Géza jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Nem mondhatom, hogy a t. minister ur ellenvetése, a melyet Tors Kálmán t. barátom indítványával szemben tett, meglepett. Nem lepett meg azért, mert ismerem azt a nézetét már tavaly óta, midőn a személyi zónatarifa behozatala előtt nekem volt szerencsém indítványozni, hogy a t. minister ur, mielőtt azt életbeléptetné, javaslatát a ház elé terjeszsze. Nem lepett meg, de megvallom, hogy azon okok, a melyekkel véleményét támogatta, ma sem győztek meg. A t. minister ur nevezetesen arra hivatkozik, hogy ha a képviselőház vagy általában a törvényhozás a tarifát maga állapítaná meg, ki lenne zárva annak a lehetősége, hogy az a folyton változó viszonyok és körülményekhez képest a kormány által módosittassék. Ugy de, t. ház, ki az közülünk, ki azt kívánja hogy egy egyszer a törvényhozás által a tarifát illetőleg megállapított javaslat, illetőleg elv folytonos változásnak legyen kitéve a törvényhozásban? Ép oly kevéssé, mint most az eddigi tarifa mellett senkinek közülünk nem jutott eszébe azt az indítványt tenni, hogy a minister a történő változások iránt előlegesen értesítse a házat: ép oly kevéssé tarthat attól, hogyha egyszer a törvényhozás helyeselte az új rendszert — mert új rendszerről van szó — azontúl annak változtitása iránt a kormány kezeit megkötni akarná. A minister ur hivatkozik a felelősségre, melylyel a törvényhozásnak tartozik. Távol legyen tőlem, hogy a felelősség erkölcsi momentumát is kevésre becsüljem. Ministerek, a kik önérzettel birnak, ezt mindenesetre még többre tartják, mint az esetleges anyagi felelősséget. De a hol milliókról van szó, bocsánatot kérek, ott a törvényhozás az egyszerű ministeri felelősséggel nem érheti be. Ha a t. kormány nem érzi arra jogosítva magát, hogy a költségvetésbe fel nem vett egy hivatalszolgának fizetését utalványozza: ugyan kérdem, vájjon az alkotmányosság elve megengedi-e, hogy a, törvényhozás szemet hunyjon akkor, mikor a kormá?iy esetleg az állam jövedelmét százezerek, tán milliókkal károsító intézkedéseket tegyen. Nagyon örvendek, hogy az az első kísérlet, melyet a t. minister ur a személyi zóna-díjszabással tett, oly fényesen sikerült. Remélem, hogy e második kísérletének hasonló jó eredménye lesz. De itt alkotmányjogi elvről van szó, bármit mondjon is a t. minister ur. A törvényhozás alkotmányos joga nemcsak ellenőrizni a ministereket, ha hibákat követtek el s őket felelősségre vonni, hanem egyúttal oly intézkedéseknél, melyek az állam kincstárát érzékenyen érinthetik, előzetes bírálatot gyakorolni a teendő intézkedések felett. Ez a jog az, melyet budget-jognak nevezünk és ha nem szabad a ministemek semmi kiadást tenni, a mit a költségvetés utján a törvényhozás meg nem engedett, annál kevésbé lehet, a mint mondom, 100 ezrekre, talán milliókra menő veszteségeket a ministemek megengedni. A t. minister ur azt a nézetet fejezte ki, hogy az, a mit mi kívánunk, puszta forma és hogy az nem cserélhető össze a lényeggel; de én azt hiszem, hogy az imént, bár rövid szavakkal is kimutattam, hogy nem pusztán formáról van szó, hanem igenis a törvényhozás alkotmányos jogáról. Ennélfogva én t. barátom felszólalása nyomán az ő indítványát magam is pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Csak nagyon röviden kívánok szólni. (Halljuk!) T. képviselőtársam meg méltóztatik feledkezni arról, hogy itt üzletről van szó. Hiszen ha consequenter minden tekintetben érvényesíttetik a t. képviselő társam álláspontja, akkor sokkal jobb volna elvileg kimondani, hogy az állam kezében üzletet hagyni egyáltalában nem lehet, (Helyeslés) mert épen a pénzügyi érdek kívánja, azt, hogy a kormány e tekintetben szabad kézzel bírjon (Helyeslés) és hogy a parlament egyébre ne szorítkozzék, mint az ellenőrzésre. T. képviselőtársam azt méltóztatott mondani, hogy itt milliókról van szó és a ház nem elégedhetik meg a minister felelősségével. De hát kit méltóztatik még ebbe a felelősségbe belevonni ? A háznak meg kell elégednie a minister felelősségével. Hiszen az a díjszabás ma előterjeszthető, nincs nehézség ez ellen; de meg fogja-e a t. képviselő ur azt azzal a biztonsággal állapíthatni, hogy ezért a felelősséget ön maga elvállalja ráadásul a minister felelőssége mellé? Ha a t. képviselő ur azt a díjszabást el 83*
