Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-405

405, lírsy.&eos Dlés november Iá ón, szerdán. 1890. 253 szedelme'-ek ezek az egyesekre és a társada­dalomra is és igy nagyon természetesen ezen az alapon veszedelmesek magára az államra is. Csak egy esetet leszek bátor felhozni. Nem akartam sok okmánynyal ide jönni, mint tettem ezt a pénzügyininisterium költségvetésének tár­gyalása alkalmával, bár tehettem volna, hogy most is hozzak okmányokat. Csak egy esetet hozok fel arra nézve, hogy ezen úgynevezett „kölcsönök népsegélyző-egyleteknél" mily vissza­élések fordulhatnak elő. Lehet-e az, hogy az ily egyleteknek egy közege, mondjuk: hivatal­noka a majd általam később megnevezendő czí­men beszedett összegről nem ad nyugtát (Zaj. Az ilyen úgynevezett „kölcsönös népsegélyző egylet" megalakittatik, alapszabályokat készíte­nek, ugy, hogy heti 10 kr. befizetéssel lehet tag valaki, a mi egy évre 5 frt 20 krt tesz; meg­alakittatik pedig tsz ilyen egylet hat évről hat évre és csábítják a tagokat oly képen, hogy az első befizetésnek teljesítése után a hat év alatt befizetendő betéti díjakat kölcsönképen kap­hatja, a mikor valaki 10 krért hatszor 5 frt 20 krt kap, a mi 81 frt 20 krnak felel meg. De mi áll elő akkor, hogy ha az adós 1, 2, 3, 4 hét múlva nem fizet, vagy pedig egyáltalá­ban nem akar fizetni. Ez, t. ház, az egyletre nézve igen hasznos dolog, anyagilag igen üdvös, mert azt mondják neki, hogy fizessen késedelmi kamatot. És pedig azt mondják neki, hogy min­den heti mulasztásért, minden 10 kr. után egy krajczárt fizessen, ugy, hogy ha 20 hétre ma­rad hátralékba, legalább 20 krt kell, hogy fizes­sen már 10 kr. után ; igen ám, ha csak 20 krról volna szó. De már a második héten azt mond­ják az illetőnek, hogy már a harmadik héten 2 krral többet fizessen. Engedelmet kérek, t. ház, ha ez helyes, ha ez jogos és igy ha ez összeegyeztethető a ter­mészet törvényével: akkor engedjék meg ezt a jogtalanságot az állam minden polgárának. Mert, t. ház, én magam is el tudok készíteni ilyeu alapszabályokat, csak erősítse meg nekem, a mi­nisterium és majd meg fogom én mutatni, hogy tudok én ugyanezen alapon 100 frtból 10 év alatt 10.000" frtot csinálni. Tgen, t, ház, 10.000 irtot és ebből egy krajczárt sem engedek. Már a hatóságok is vizsgálat tárgyává tették a dolgot és egyszerűen azt mondották, hogy ezeket nem szokás elszámolni s ezért nem szokás nyugtát sem adni. (Közbeszólás: Gyalázat!) Vannak ott olyan emberek is, a kik ren­desen is fizetnek be, de valakit megbüntetni, mert nem fizet be rendesen, jogtalanul járó illetéket „büntetés czímen" beszedni nyugta nél­kül, igen furcsának tartom. Azt gondolnám, t. ház, hogy az ily egyleti bejegyzéseket, a melyek semmiféle jogorvoslat­tal meg nem támadhatók, a minister urnak alap­szabály-megerősítési joga által nagyon termé­szetesen egy tollvonással, mint szédelgő egyletet, módjában van, vagy törvényi avaslattal vagy rendeletileg, vagy vizsgálat utján, vagy más valami módon törölni, mert határozottan állítom, hogy Fehérmegyében az ily egyletekbe bete­vőknek 90%-a koldusbotra jutott s mindenük elárvereztetett a kölcsönös népsegélyző egyletnek való tartozásaik miatt. T. ház! Még a tőzsdebiróságok tarthatat­lan ítéletéről kívánok szólani. Nem látja-e a t. kereskedelmi minister ur eljöttnek az időt arra nézve, hogy ezen bíróság megszüntettessék és a íőzsdebiróságokhoz utalt ügyek, a kereskedelmi biróság hatáskörébe utaltassanak miután a tőzsdebiróság ítéletei és azok tartalma már mintegy a visszaélés és csalás czélzatának jelen­tőségével birnak. Hiszen a büntető biróság épen ilyen ügygyei foglalkozik jelenleg és igen he­lyesen, mert a tőzsdebiróság által hozott ítélet elleiiében a kereskedelmi törvényszék constatálta a csalás tényét, nagyon természetes, hogy a tőzsdebiróság előtti felperes ezen ítélet alapján ; végrehajtást nem nyerhetett a végrehajtási kér­! vényre hozott elutasító végzés ellen, felperes fel­folyamodással is élt a királyi táblára, ott is szentesítést nyert az elutasító végzés, sőt mi több, a királyi főügyész által, nagyon helyesen, a tőzsdebiróság tagjai ellen a fegyelmi eljárás megindittatván, vád alá is helyeztettek. Hogy is ne élnének vissza a tőzsdebiró­| sá<r tagjai hozott ítéletében, mikor jól tudják, hogy ítéleteik sem meg nem semmisíthetők fel ­[ folyamodás utján, nem meg nem változtathatók felebbezés alapján, sőt nem átallották már annyira, vetemedni függetlenségi viszketegségök­| ben, hogy a csalás tényét maga az ítélet s annak indoka constatália. Ez volt tehát oka rövid felszólalásomnak, ezen bajoknak orvoslására kívántam a keres­kedelmi minister ur figyelmét tehető törvény­javaslat utján felhívni. ElliÖk: T. ház! Szólásra wenki sincsen föl­j jegyezve. Baross Gábor kereskedelmi minister (feláll). Elíiofe l • • • Hogyha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. (Felkiáltások a szélső halon: A minister felállt!) Én nem vettem észre, hogy a minister ur beszélni akar. Miután azonban a minister ur fel­állt, mielőtt a vitát bezártam volna, a tárgyalást folytatjuk. Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt kény­telen vagyok megjegyezni, hogy az előttem szólt

Next

/
Thumbnails
Contents