Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
f48 * 0B * »r«isAgos Blés november 12-én, szérián. t8W. sikerült. Legyen a minister ur meggyőződve, hogy e fölötti öröme senkinek nem őszintébb, mint ezé a párté, nem őszintébb még magának a minister urnak e fölötti öröme sem. Azonban most is sajnáljuk, hogy a minister ur elmulasztotta azt, a mit mi alkotmányos kötelességének tartottunk. S most, midőn az árúszállításnál tervez valószínűleg nem kevésbé mélyreható ily reformot, szükségesnek találjuk őt erre újból figyelmeztetni. S erre még több okunk van ma, mint volt az első alkalommal. Mert inig a személyszállításnál legföljebb a kincstár érdeke válhatott kérdésessé: az egész árúforgalomra kiterjeszkedő ily reform által az ország egész közgazdasági világa érintve lesz: a földmivelés, a gyárak, ipartelepek, kereskedelmi rakodó-helyek, szóval az egéaz termelés és fogyasztás s mindenkinek vagyona. Kötelesség hát sürgetnünk, hogy a minister hódoljon meg egy fontos alkotmányjogi elv előtt, melyet itt e házban és mindenütt csorbítatlanul kell föntartanunk s ne sértse meg semmikor, de ne ok és szükség nélkül különösen akkor, mikor a reformot, ha helyesnek és üdvösnek bizonyul, a mit hinni szeretünk, ez alkotmányjogi elvsérelme nélkül is keresztülviheti. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Balogh Géza jegyző: Almásy Sándor! Almássy Sándor: T. ház! Előttem a párt nevében szólott képviselőtársam és barátom elő terjesztéséhez tökéletesen hozzájárulok ugyanazon tisztelet és elismerés kifejezése mellett melylyel ő a t. kereskedelmi minister úrról szólt. Egyre vagyok bátor csupán a t. minister ur figyelmét felhívni, a mit előttem szólott is felemlített, a Poroszországgal kötendő tarifa-egyezséget illetőleg. Midőn ez hírül ment, a mi gazdaközönségünkben némi reményt keltett, hogy gabonánk s általában nyersterményeink sorsa, mely termények Poroszország által eddig el voltak zárva, jobbra fog fordulni. Én, t. ház, ebben a reményben igen csekély mértékben osztozom, mert meg vagyok arról győződve, hogy a mig kereskedelmi ügyeink a vámközösség által meg vannak kötve, a mig tehát ez az egyezség le nem jár, bármily erélyes legyen is a t. kereskedelmi minister ur s bármily jó szándéka legyen is neki: nem igen sokat fog kivihetni s a legjobb esetben is csak legfeljebb a veszett fejszének a nyelét kaphatja meg. És ezt is csak azért, mert látjuk, hogy Magyarországon már nagy az elkeseredés és az önálló vámterület hivei napról-napra szaporodnak, ugy, hogy lejárván a tiz esztendő, azt hiszem, épen ugy járunk a képviselőválasztásnál, mint most Amerikában, hogy feltételül kikötik a választók az önálló vámterületet, vagy pedig az azt ellenzőket nem választják meg. Ennélfogva azt hiszem, t. ház, odáig fognnk jutni, hogy sem a pálinka gőze, sem az erőszak nem fog összehozni olyan képviselőházat, a mely a közös vámterület mellett fogna nyilatkozni. Mondom, legfeljebb csak a veszett fejszének a nyelét fogjuk megkapni. De hogy a minister ur sikeresebben járhasson el, én is nagyon kívánatosnak találnám, hogy e kérdés, a mint azt előttem szólt t. képviselőtársam felhozta, egy összehívandó enquéte által tárgyaltassék. Á t. pénzügyminister ur Helfy t. barátomnak, midőn ez az önálló vámterületről beszélt, figyelmeztetésképeu felhozta azt, hogy ha Magyarországból lőnek, akkor Austria is lő s annak következménye — természetesen kereskedelmi szempontból — igen kétes és ezt vegyük fontolóra. Én annak a fejtegetésébe, hogy e lövöldözésnek Magyarországra nézve mily eredménye lenne, belebocsátkozni ezúttal nem kívánok s csak annyit jegyzek meg, hogy bár ma lövöldözhetnénk. És itt bátor vagyok a t. pénzügyminister urat és a t. kormányt is figyelmeztetni, hogy Austriából az összes európai iparczikkek ellen már elkezdtek lövöldözni, vissza is lövöldöztek a többi államok, u. m. Porosz-, Francziaország és Anglia, csakhogy e lövöldözések Magyarországot, sújtották, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) Magyarország nyers terményeit, a melyekre legnagyobb szükségük van. S az, a ki lövöldözni kezdett, csak nyert, még pedig; kétszeresen, t. i. az által, hogy az élelmi czikkeket olcsóbban veheti s az által, hogy az ő iparczikkeit itt Magyarországon drágábban adhatja el. S ebben Magyarország nem mondom, hogy nem bűnös, de csak másodsorban; első sorban bűnös kormányunk gyöngesége s eréíytelensége, a mely a, magyar érdekeket mindig feláldozza. Én hiszem, hogy e jelen kérdésnél Baross Gábor t. kereskedelmi minister ur, a ki a magyar érdekek felkarolása által magát annyira kitüntette, nem fogja ezt tenni s azért bár kevés erre a reményem, de azért a legjobb reménynyel (Derültség jobbfelöl) meg vagyok nyugodva, hogy mindent el fog ugyan követni, hogy érdekeinket megóvja, de azt hiszem, hogy ezélt érni mégsem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! (Halljuk!) Azok után, "miket előttem szólt t. képviselőtársaim már elmondottak, nekem kevés mondani valóm van.. Szorosan véve magára a kereskedelmi minister ur budgetjére nincs is mondani valóm. Ha követni akarnám báró Kaas Ivor t. barátomat azon térre, hogy egy félig komoly, félig tréfás nyilatkozattal kezdjem felszólalásomat, azt is mondhatnám, hogy azért nincs e budgetre megjegyzésem, miután én azt tartom, hogy valamint a
