Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
240 405. országos ülés november 12-én. szerdán. 1890. talál azon 181,000 forintban, mely a természetbeni lakásokban való megtakarítás által térül meg. A törvény azt rendeli, hogy a költségvetéssel egyidejűleg, de attól elkülönítve a Vaskapu szabályozás mibenlétéről is jelentés terjesztessék elő éä hogy ez alkalommal a Vaskapu szabályozás költségei is irány áztassanak elő. A Vaskapu szabályozás költségei előlegként az állampénztári készletekből fedeztetnek s e-ezélra 1,028.560 forint vau felvéve, miután az ezenkívül még szükséges 443,240 forint a már megszavazott összegek maradványaiból fedezhetők. A t. minister ur megfelelt a törvény rendelkezéseinek akkor, midőn e költségeket külön terjesztette elő és a Vaskapu szabályozás jelenlegi állásáról jelentést tett. E szerint az összköltségből, mely 9,000.000 forintot tesz, 1891. végéig 2,408.560 forint fog íelhasználtatni. A munkálatok vállalati kiadása által biztosítva vau, hogy azok 1895. deczember végéig tényleg be is fejeztetnek. Ezzel befejezhetném rövid felszólalásomat, de nem tehetem ezt a nélkül, hogy a pénzügyi bizottság elismerésének ne adjak kifejezést, azon nagymérvű haladás felett, melyet a pénzügyi bizottság ezen tárcza minden ágazatában constatált. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság különösen kiemelni és hangsúlyozni kivánta, hogy a mint egyrészről a t. minister ur egész működésében tekintettel volt az ország közgazdasági érdekeire, addig másrészről sohasem tévesztette szem elől a pénzügyi szempontot. (Élénk helyeslés és tetszés o jobboldalon.) Ajánlom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (HelyesUs a jobboldalon.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Kormánypárti képviselők gyakran tettek szemrehányást előttem és nekem, hogy ellenzéki álláspontunkból Baross Gábor kereskedelmi minister urat támogatjuk. Ha azt hallom, hogy ne támogassuk olyan nagyon, mert nagyon elbízza magát, (Derültség balfelö!) ezt a szemrehányást a kormánypárt részéről ki tudom magamnak magyarázni, mert a kormánypártnak sohsem áll érdekében, hogy az ellenzék valamelyiket az ő ministerei közül támogassa. Nekik sokkal kedvesebb az olyan minister, a kit az ellenzék mindig támad, mert az egészen rájuk lévén utalva, sokkal közelebb áll szivükhöz. Én azonban, mint magyar ember és mint Budapest fővárosának képviselője, megmaradok eddigi eljárásom mellett, annyival inkább^ mert hisz olyan confusionalis időket élünk. (Derültség a baloldalon.) Hát én proelamálom a magam részéről a fusiót, remélem, szívesen fogadnak odaát egy-két napra, mert ígérem, hogy mikor arra kerül a sor, hogy a monori zászló alatt küzdjünk, akkor alkalmasint ismét az ellenzékhez térek vissza. (Derültség a baloldalon.) De hát félretéve a tréfát, t. ház, a kereskedelmi minister urnak politikája az, a mi engem arra indít, hogy egész őszintén kinyilvánítsam meggyőződésemet, miszerint ő Magyarországnak leghasznosabb ministere. Ha nézem az ő politikáját és a kereskedelmi helyzetet, azt tapasztalom, hogy azon általános áramlat, mely a nemzetek elzárkózását a végső fokig vitte, Bismarck és Mac Kinley bukásával forduló ponthoz jutott és ma ismét ott vagyunk, hogy remélhetjük, miszerint a Magyarország érdekeinek egyedül megfelelő szabad-kereskedelmi irány érvényesüljön a kereskedelmi politikában. S ebben a mi kereskedelmi ministerünknek nagy feladat jut osztályrészül. Köztudomású dolog, hogy Németország felhagyván eddigi elzárkózási rendszerével, hazánkkal és Austriával tarifaszerződésre óhajt lépni s ezzel lehetővé fogna válni kivitelünknek Németországba biztosítása és megkönnyítése, a német iparczikkeknek pedig ide könnyebb behozatala és az iparárúknak ez által olcsóbbítása, a mi Magyarország kereskedelmi érdekeinek a legnagyobb mértékben megfelel. És mit tapasztalunk? Azt, hogy odaát a Lajtán túl már is megindul egy mozgalom, mely erőnek erejével védekezik az ellen, hogy a Németországgal való politikai szövetség — melyhez épen ezen kereskedelmi körök oda át oly nagyon ragaszkodnak — egyszersmind gazdasági szövetséggé változtassék át. Nekünk magyaroknak ezen monopolisticus osztrák törekvésekkel szemben állást kell foglalnunk és saját érdekeinket egyenjogúan megvédenünk. A minister urat újabb sikerek kecsegtetik e téren, mert lehetetlen, hogy ne legyenek Austriában is oly érdekkörök, melyek minden módon szabadulni ak urnak azon protectionalis és prohibitiv rendszertől, mely az utóbbi 10—20 esztendőre leköti őket, leköt bennünket a fogyasztó közönségnek tetemes kárára. Lehetetlen továbbá, hogyha a magyar kormány magatartásában szövetségeseket keres, ne találkozzék azon politikai tényezőkkel, kik a német szövetséget már politikai szempontból is bensőbbé akarják tenni a gazdasági közeledés és a gazdasági érdekek összetűzése által. Lehetetlen tehát, hogy ne találja szövetséges társaiul úgy a közös külügyministeriumot, mint a német kormányt, a mely az egétz dolgot iniciálta és alkalmasint harmadik szövetséges társunkat Olaszország kormányát is. Ha ezen tényezők komolyan akarják a vámpolitika revisióját, szabad kereskedelmi értelemben és irányban, azt hiszem,
