Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-404
404. •rsaágoi Il«« g»v«mb«r 11-én, kediem. 1SW. ISI szenredélyt az elmaradt jövedelem pótlására felhasználni. A kérdés azonban nemcsak az egyszerű megszüntetés kérdése; mert itt szintén készen kell lennünk arra, hogyha a lottót egyszerre megszüntetjük, igen könnyen megeshetik, hogy mi lemondunk az államnak ezen jövedelméről és azt más fogja zsebre dugni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mindaddig, a mig Austriában fennáll a lottó, a mai forgalmi viszonyok mellett minden tilalom daczára sem lesz teljesen meggátolható az, hogy a játék oda ne vonuljon. Tehát nem jogi szempont, hanem tisztán a ezélszerűség szempontja forog fenn e kérdésnél. Az osztrák ministerrel a jövőben követendő eljárásra nézve érintkezésbe tettem magamat és azon stádiumban van a dolog, hogy bár határozott időt nem merek mondani, de reményiem, már közelebb azon helyzetben lesz a kormány, hogy erre vonatkozólag a mainál mindenesetre helyesebb viszonyok létesítése iránt előterjesztést tehessen. (Helyeslés.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, 1,409.905 frt megszavaztatik. Gróf EszterházyKálmán jegyző (olvassa): Bevétel: 2,628 800 frt. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (olvassa): Sójövedék. Rendes kiadások ; XVI fejezet, 23. czím. Rendes bevételek : V. fejezet, 35. czím. Kiadás: 2,599.978 frt. Balogh Géza jegyző: I'sáak Dezső! I'sáak Dezső: T. ház! (Halljuk!) Nem új dologra kívánom az igen t. minister ur és az igen t. ház figyelmét felhívni; hiszen minden költségvetés alkalmával fenforog kérdés, hogy mily fontos kiegészítő eszköze és mily elkerülhetetlenül szükséges a gazdaságnak a só. T. ház! A mezőgazdasági birtok az adónak legbiztosabb alapját képezi és mégis az adókivetésnél soha sem kérdezik meg a gazdát, hogy mily jövedelme van, hanem a katasteri munka alapján elkészített telekkönyv szerint kivetik és behajtják az ő adóját; ha nem képes fizetni, jön a végrehajtó, sőt sokszor be sem megy az illető udvarára, hanem csak a biró dictálja be neki az ingó javakat, vagy ha ingóság nincs, az ingatlanokat, azokat betáblázzák és gyakran el is adják. Az állam gondoskodik a maga szellemi munkásairól, szolgáiról, az ő megélhetésükről, sőt eltemettetésükről is; gondoskodik arról, hogy a ki neki dolgozik, meg legyen jutalmazva és más utakon, más forrásokból is nyújt neki segélyt. A mezőgazdaság, ha nem mondom is, hogy mostoha gyermeke az államnak, de igen keveset gondol vele az állam; mert én még nem tudok esetet, hogy ha egy mezei gazda önhibája nélkül elpusztul, annak az állam segélyére lett volna, vagy pengiót adott volna, (Igát! Ugy van! a szélső haloldalon) hanem hagyja a maga. szegénységében és eltemeti az a község, a melynek szegényévé lett. Mondják, hogy a mezőgazdaság nagyon előrehaladt és azt is állítják, hogy az állam arra nézve igen sok előnyt nyújt. Én nem vonom kétségbe. Igaz, hogy az állam nyújtott segélyt, de nem oly mértékben, mint tehette volna. Igen, egyes gazdáink elő vannak haladva a mezőgazdaság terén, de ezt önmaguknak köszönhetik, mert a miök van, beszerezték az államtól és egyesektől, sokszor igen drága áron, A ki mezőgazdasággal foglalkozik és pedig maga foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy mennyire szükséges a só a mezőgazdaságban. Már e falak között is felhozták azt a figyelmeztetést, hogy a mezőgazdaságnak a hústermeléshez kell fordulnia, mert a mai időben már az egyszerű, egyoldalú, magtermelő gazdasággal nem képes magát fentartani. Ha azonban hústermelést akarunk előállítani, ahhoz marha szükségeltetik. A marhaállomány fentartásának és fejlesztésének pedig a só elkerül hetién szükséges feltétele. És mégis, t. ház, ép ezt, a mivel Igten hazánkat oly bőven megáldotta, t. i. a sót kapjuk mi igen drágán, akkor, midőn az állam a külföldi piaczot meglehetős olesó árú sóval árasztja el. Én eljöttnek látom az időt, t. ház, most. a midőn pénzügyeink rendezve vannak, hogy a sónak az ára leszállittassék s a marhasó a forgalomba hozassék. Ha jól emlékszem, a t. minister ur tett is már erre nézve ígéretet, de azt mondta, hogy ha vegyészei oly szert fognak kitalálni, mely a sónak denaturalisálására alkalmas lesz; akkor forgalomba fogja bocsátani; de jó lenne tán azokat a vegyész urakat megsürgetni, mert a vegyészi laboratórium kohójában már ennek még a gondolata is elpárolgott, mert arról nem tudunk semmit. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Épen az igen t. minister urat, a kinek alkalma van és a ki, mint tudom, mig ideje engedte, gazdasága után nagyon is nézett és jelenleg is, ha egy kis alkalma van, az időt arra szokta felhasználni, hogy saját gazdaságát figyelemmel kiséri, a gazdáközönség érdekében bátor vagyok felkérni, hogy legyen szíves a sónak árát lejebb szállítani s a marhasónak a forgalomba való hozatalát eszközölni. Hiszen Francziaországban ez megvan és ott semmiféle káros hatással az államra nincsen. Ezt voltam bátor az igen t. minister urnak figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a sfélső baloldalon )
