Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. ©rsErtgos ülés november 7-én, pénteken. 1890. j ^g kérve kértem annak tagjait, hogy győződjenek meg a helyzetről és vegyék figyelembe azon támadásokat, melyek e részben történtek. Én részemről tényeket fogok előadni. (Halljuk!Halljuk !) Hogy keletkezik az országgyűlés, t. ház? Mindenek előtt már a censns is kifogásolandó. Mert hát ki állapítja meg ezen eensust? Első sorban a körjegyző a bíróval, mert ők mondják be az adatokat annak a küldöttségnek, a mely hivatva van a választások lajstromának kiigazítására. Én bátorkodom felemlíteni ezeknek az eljárását, mert hát szerencsém;, vagy tulajdouképen szerencsétlenségem volt sok éven át abban részt venni. Hanem tessék elhinni, hogy ha megvizsgáljuk, legkevesebb 60—80%-alhiányosak ezen lajstromok és nem felelnek meg azon várakozásnak. . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, most nem a választásokról van szó, hanem az országgyűlés költségeiről. Detrich Péter: Igen, az országgyűlés költségeiről. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Joga van itt szólni!) De a képviselő urak fizetése ebből telik ki és igy az a kérdés igenis idetartozik, hogy megérdemlem-e én vagy más azt *s jogosan s méltányosan használíatik-e ez fel, vagy pedig nem'? (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon. Zaj, nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne tessék e részben velem vitatkozni, mert én csak kötelességemet teljesítem akkor, midőn azt mondom, hogy a belügyi tárczánál van e kérdés tárgyalása helyén. Méltóztassék észrevételeit talán ott előhozni; de hogy itt, az országgyűlés czéljaira előirányzott 1,265.310 forintnál, mikép lehet annak tárgyalásába belemenni, hogyan történnek a választások, melyek az előirányzott összeggel semmi összeköttetésben nincsenek: azt nem értem. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát a tanácskozás rendes menete szempontjából kérem a t. képviselő urat, hogy ezt figyelembe venni méltóztassék. (Helyeslésjobbfelől) Detrich Péter: Nagy tiszteletben tartom az elnök urnak figyelmeztetését és ezért csak röviden megyek át ezen a paseuson, a mely ugyan az én felfogásom szerint ide tartozóit volna, mert hiszen a kik itt ülnek, ezen költségvetésből fizettetnek. (Felkiáltások: A bélügyhöz tartozik.) Engedelmet kérek, de én azt hiszem, hogy e tételnél megvitatható, hogy a kik itt ülnek, mily választások utján kerülnek ide. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Házszabályaink értelmében velem e tekintetben vitatkozni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék figyelembe venni, hogy ámbár én a legnagyobb elnézéssel vagyok e tekintetben a képviselők KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. iránt, a decorumot mégis fenn kell tartani. (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Nincs igaza az elnöknek, csak végezze a beszédét! (Derültség.) Detrich Péter: Én figyelemmel kívánok lenni az elnök ur kijelentése iránt s ezért fentartoin magamnak, hogy ez irányban való fejtegetéseimet a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál folytathassam. A költségvetésre visszatérve, azon eljárást akarom megvilágítani, hogy mi módon jutottunk mi ide (Derültség) s mi módon kapjuk a költségvetésből eredő napi díjainkat? Kértem volt már egyszer a kormányt, hogy legyen kegyes személyesen meggyőződni arról, hogy nem akkép történik-e a választók összeírása, hogy a körjegyző mondja be a censusra vonatkozó adatokat a bizottságnak. Pedig nem a körjegyző, hanem a bizottsági tag tett esküt; az ugyan beírja ugy, ahogy a körjegyző mondta. Az egyik fizet 3 frt 80 krt, a másik fizetett 3000-et és még sincs neki szavazata, mert a jegyző utólag kiböngészte, hogy még 35 krral tartozott a múlt választáskor. Ez az eset megtörtént: közönbös ugyan, hogy kivel, de minthogy mégis jelentékeny ember az illető, megnevezem: Odescalchy Arthur herczeg ő főméltóságával, ki a hátralékos 35 krt is kifizette, de — a mint ez utólag kiderült — nem volt kitüntetve. Midőn tehát ezen költségvetést, ugy a mint van, minden egyes tételében felemelve, a többlettel együtt a jövő esztendőre elfogadom, azon kérést intézem a ministerelnök úrhoz, hogy legyen kegyes erre vonatkozó kérésemet meghallgatni s az összeirási eljárást és az egész választási törvényt re visio alá venni és a polgárok jogát biztosítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, talán jogosítva is érezhetem magam itt e terelnél felszólalni, mert én vagyok itt a legdrágább képviselője a t. háznak, a mennyiben megválasztatáson! 1872-től kezdve mostanáig minimum 400.000 frtba került a kormánypártnak, a mit ki is tudok mutatni. (Nagy derültség.) Ez nem nevetséges, hanem szomorú dolog, főleg ha meggondoljuk, hogy egy alkotmányos országban, felelős kormány mellett megtörténhetik, (ügy van! a szélső baloldalon.) Meghajolva azonban az elnök ur figyelmeztetése előtt, e tekintetbeni fejtegetéseimet nem folytatom, hanem csak Tisza István képviselő ur tegnapi beszédére akarok még reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Érdekes a dolog, de volt már ennek praecedense. Talán méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy a véderő vita alkalmával felszólalt azon képviselő, a ki kilencz évi ittléte óta akkor szólalt fel először; a ki kormánypártibb volt a kormánynál és a ki még a 14. §-t is meg akarta szavazni, néhány héttel utóbb főispán lett oly megyében, mely első intézett