Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

13f 40Í. országos ülés noTember 1-én, péntekeu. 1890. Eíen feliratok és kérvények kiadatnak e | ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelen- ! téstétel végett. W% Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend: az 1891. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, jelesen pedig unnak első füzete. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A királyi udvartartás költségei 4,650.000 frt. Balogh Géza jegyző: Meszlényi Lajos! Meszlényi Lajos:] T. ház! Midőn e té- j telnél röviden felszólalni kívánok, előrebocsátom, hogy magának a tételnek ezen czíme: „Magyar királyi udvartartás", semmi egyéb, mint egy 23 éves valótlanság. És ha a nemzet ezen 23 év alatt közel 90 milliót áldozott e czélra, mégis csak van joga megkérdezni a kormánytól, hogy hol van hát az a magyar királyi udvartartás, a melyre ezt a 90 milliót áldoztuk és hová fordíttattak azok a milliók, melyekéi e czímen a nemzet fizet. Közel 5 millió forintot fizetünk mi; ugyanannyit fizet Ausztria is. Mit tesz ez, t. ház ? Azt, hogy az udvartartás nem közös. (ügy van! a szélső baloldalon.) Teszi azt, hogy maga a kiegyezési törvény feltétlenül elismerte, hogy a magyar királynak külön magyar udvartartásra van joga és hogy a nemzetnek ezt követelni szintén van joga; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ha a törvényhozás közösen akart;, volna az udvartartást elintézni, akkor nem a magyar országgyűléstől, hanem a delegatiótól kellene kérni e költségek megszavazását és akkor a quota arányéban 30°/o-al járulnánk e költségekhez, nem pedig mint ma teszszük, felesen. (Ugy van! a seélső baloldalon.) A tény tehát az, hogy fizetünk sokat, nagyon sokat és nem kapunk érte semmit. Vagy van-e valaki oly naiv ebben a házban, a ki az évnek tiz hónapján keresztül a budai vár Sehlosshauptmannschaftját, harmadmagával, magyar kir. udvarnak tekinthetné? (Élénk tetszés a ssélső baloldalon.) Vagy vane valaki, a ki a vadászatokra megjelenő udvart, egyes udvari ebédeket, estélyeker tekintené magyar udvartartásnak, a melyek egyikén, a mint azt magam is tapasztaltam, egyszer megtörtént az, hogy midőn a nemzet koszorús költője bejelentette magát és magyarul szólt: „Én Jókai Mór vagyok", kitárult az ajtó és az udvari tiszt bekiált: Jókai von Mór. (Derültség és tetssés a szélső baloldalon.) A móriak ezzel nagyon kitüntetve érezték magukat. (Derültség.) Magyar közjogunk feltétlenül követeli azt, hogy a magyar királynak külön udvartartása legyen és hogy azon állások és udvari főméltóságok ne csak névleg, hanem tényleg is betöltessenek. (Élénk helyeslés a sséhő balon.) Van nekünk főudvarmesterünk; de udvara csak olyan, mint a holdé. Nagyon ritkán jelenik meg és ha megjelenik, hamar eloszlik. Van főlovászmesterünk, a kinek ugyan lovai nincsenek; de a kinek meg van az a joga, hogy velünk együtt megdicsérhesse az osztrák lovakat, ha lejönnek. Van magyar gárdánk, a mely tiz hónapon keresztül Bécsben székel, nem pedig Budán. Van azután Obersthofmarschall és Küchenmeister, a kik megjelennek némelykor Budán is. Ilyenkor a magyar kir. főpohárnoknak meg van az a joga, hogy megdicsérhesse azt az ügyes rendezést, a melyet osztrák eollegái a budai várban teljesítettek. Ez nem felel meg a magyar közjognak és azon költségeknek, a melyeket mi e czélra adunk és fizetünk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, ez oldalon mindig megszavaztuk a civillistát. Megszavazzuk ezt ma is. Megszavazzuk azt nem azéit, mintha azokban a kormányokban és azokban a többségekben, a melyek voltak, megtaláltuk volna azon kezet, a mely segített volna nekünk megteremteni a magyar udvartartást; (Ugy van! a szélső baloldalon) de megszavazzuk azért, mert bizunk az alkotmányos király igaz alkotmányosságában és megszavazzuk azért, mert hiszszük, hogy el fog jönni az az idő, midőn szavaink fel fognak hatni egészen az udvarig és a midőn nem az a loyalitas fog uralkodni, a mely gyakran szolgasággá fajul; a midőn nem az a loyalitas fog uralkodni, a melyet — a tegnapi beszédre vsszaemlékezve — a phariseusok hirdetnek oda fent, hanem az a loyalitas fog uralkodni, melynek alapján az udvar maga belátja, hogy az igazi loyalitas abban áll, hogy a nemzet őszintén és szeretettel övezhesse körül a magyar király trónját, (Élénk helyeslés a szélső bálfelől) mely csak úgy lehet fényes, csak úgy lehet erős és csak úgy lehet nagy, ha egy önálló magyar királyi udvartartás veti fényét az egész nemzetre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Én ée pártom ezért, e jobb idők reményében fogadjuk el ezt a tételt. (Élénk helyeslés a sseíső balon.) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Az 1867 : XII. törvényczikkben nagy közjogi elv van letéve az által, hogy e törvényczikk szerint az udvartartás költségeit, nem mint Meszlényi t. képviselő ur mondta, a delegatio szavazza meg közösen, hanem külön a magyar törvényhozás.(Halljuk! Halljuk!) Ebben Magyarország államiságának külön elismerése foglaltatik; (Ugy van! jobbfelől) de abból, hogy az 1867 : XII. t.-cz. azt mondja, hogy az udvartartás költségei a magyar országgyűlés által külön szavazandó meg, még nem következik, hogy ugy részleteiben, mint minden egyes személyére nézve elkülönített udvartartásnak kell lennie a fejedelemnek mindkét székhelyén. (Mozgás a szélső