Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-390

í. 890. országos ülés október 1-én, szerdán. 1890. Gulner Gyula: T. képviselőház! (Halljui! Halljuk!) Nem régiben a hazai sajtóban hosszasan tárgyaltatott a t. ministerelnök urnak, mint belügyministernek egy állítólagos intézkedése, mely szerint elrendelte volna, hogy az Austriából érkezett hivatalos megkeresésekre ezentúl eredeti fogalmazványként német nyelvű válasz adassék; hogy továbbá az ő Felsége cabinetirodájához intézett felterjesztések német nyelven történjenek és hogy a közös ministeriuinmal való hivatalos írásbeli érintkezésnél a német nyelv használtassék. Én, t. ház, szándékosan szólottam a t. belügyminister ur „állítólagos" intézkedéséről. Tettem pediíx ezt azért, mert őszintén megvallom, hogy mindezt hinni nem akarom, mindaddig, mig tőle, a legilletékesebb helyről, e tekintetben félremagyarázhatatlan, minden kétséget kizáró magyarázatot, felvilágosítást nem nyerek. (Élénk helyeslés balfelöl.) De, t. ház, minthogy ez a sajtóban mégis felmerült s ezt ignorálni nem lehet: azt gondolom, kötelességet teljesítünk akkor, midőn itt, ezen a helyen, a hol állami nyelvünk csorbítatlan fentartása felett első sorban hivatva vagyunk őrködni, kérdést teszünk aziránt: hogy csakugyan megtörtént e ez, vagy sem, vagy történt-e ilyes valami ? És ha nem történt, akkor nyugodjunk meg, nyugtassuk meg a közvéleményt; vagy ha csakugyan történt ilyesmi, akkor teljesítsük képviselői állásunkból folyó ellenőrző kötelességünket. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Én tehát, t. ház, most nem akarom fejtegetni az államnyelv használatának fontosságát; nem akarom fejtegetni azt: mi folyik a paritás elvéből; nem azt sem, hogy milyen súlylyal és nyomatékkal bir egy államra az államnyelv souverenitásának fentartása. Sőt arra sem terjeszkedem ki, hogy különösen a mi speciális viszonyaink között Austriával mennyivel fokozottabb féltékenységgel kell őrködnünk az államnyelv fentartása felett. Nem teszem ezt ez alkalommal azért, mer* miként említem, nem hiszem, hogy találkozzék magyar államférfiú, a ki a magyar államnyelv jogához, a magyar államnyelv használatának sértetlenségéhez, a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek közjogunkban biztosított használatához akár avatatlan, akár szentségtörő kézzel hozzányúlni merészkednék. Az e részbeni fejtegetést fentartom azon nem várt, nem remélt esetre, ha a ministerelnök úrtól azon választ nyernők, hogy ily természetű intézkedés csakugyan történt, mint a minőt jeleztem s mint a milyet én a magyar nyelv souverainitására nézve sérelmesnek tartanék. (Helyeslés a baloldalon.) Most csak a következő interpellatiót akarom intézni a belügyminister úrhoz. (Halljuk! Olvassa az interpellatiót) Interpellatio a t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez. 1. Tett-e olyan akár szóbeli, akár írásbeli intézkedést, a melyből kifolyólag megtörténhetik, hogy az Austriából érkezett hivatalos megkeresésekre eredeti fogalmazásban német nyelvű válasz adassék ? 2. Igaz-e, hogy elrendelte akár szóval, akár írásban, hogy az ő Felsége cabinet-irodájához intézett felterjesztések német nyelven történjenek, vagy hogy a magyar felterjesztésekhez német nyelvű fordítás is esatoltassék, úgyszintén, hogy a közös minisztériummal való hivatalos Írásbeli érintkezéseknél a német nyelv használtassák? 3. Fordult-e elő eset, hogy ő Felsége cabinetirodájához intézett felterjesztésnél, vagy pedig akár Austria kormányával, akár a közös ministeriummal való hivatalos Írásbeli érintkezésnél a német nyelv használtatott? 4. Ha tett ilyes intézkedést, avagy a fentebbi eseek közül bármelyik is megtörtént, mivel indokolja ebbeli eljárását? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik ifj. Ábrányi Kornél képviselő ur interpellatio ja. Ifj. Ábrányi Kornél: T. képviselőház! Az utóbbi napokban általános izgatottságot okozott egy esemény, mely Egerben történt.(Halljuk! Halljuk!) Az esemény, a mennyiben fegyveres katonatisztek és egy városi tisztviselő közti véres összeütközésről volt szó, eleinte az izgatottságon kivül még azon aggodalmat is keltette, hogy ez esemény a hadsereg és a polgárság közti jó egyetértésre nézve káros visszahatással lehet. A későbban nyilvánosságra került informatiók következtében ez az aggodalom némileg enyhült, mert habár az informatiók még sok tekintetben ellentmondók és nem minden részletre nézve megnyugtatók, de annyi mégis valószínűnek látszik, hogy ez összeütközésben politikai motívumok nem szerepeltek, azt tendentiósus szándékosság nem idézte elő. De, t. ház, maradt még egy momentum, a melyre nézve a közérzületnek megnyugtatásra van szüksége. (Helyeslés balfelöl.) E momentum ugyanis az, hogy állítólag, ha önvédelemből is, de több fegyveres katonatiszt rántott kardot egy fegyvertelen polgár ellenében és őt, mint a sebek száma és azok helyei is sejtetni engedik, még földön fektében is kardvágásokkal illették. Ez az egy momentum az, a mely engem arra indít, hogy a nélkül, hogy a vizsgálatnak, vagy a bírói eljárásnak bármiben is praejudicálni akarnék, ezen ügyet a képviselőház elébe hozzam, hogy a t. kormánynak alkalmat nyújtsak arra, hogy megezáfolja azt, vagy pedig illetékes helyről megnyugta-