Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-366

40 3G6. országos iiJés május S-án, szombaton. 1SS)Ü. ki számol azon szokásunkkal, hogy a magyar ember ügyével — művelt és nem müveit egyaránt — a királyig szeretne felmenni: annak — kérdem — lehet-e, szabad-e eltérni azon elvtől, hogy a ténykérdésnek az az egy bíróság, a mely elé az ügy először terjesztetik, végleges eldöntője nem lehet? (Általános helyeslés.) T. képviselőtársam nagy tapasztalása ember, de — megvallom őszintén — inkább a szólamok terén mozgott, mint a valóság terén, mikor ez ellen szólt. Van t. i. egykedvencz szó. Minél biztosabbnak érzik magukat az ellen, hogy a jelszó testté válik, annál jobban szeretnek rá hivatkozni. Ez pedig az esküdtszék és a népies elemek bele vonása a törvénykezésbe. Hiszen tegnap még az is kérdés alá vétetett itt, vájjon esküdtszéket nem fogunk-e civilis ügyekben behozni? Hát, t. képviselőház, ha nem akarunk — a mint nem akar senki — hypocriták lenni, mindenki tudja, hogy nem akarunk behozni. S mindenki tudja, hogy mesterséges kételyt csinál maga-magának az az ember, a ki azt tudja, hogy én nem merek semmi lépést sem tenni, mert még azt sem tudom, hogy nem marad-e meg az Írásbeliség, azt sem tudom, hogy polgári ügyekben az esküdtszéket nem hozzuk-e be. (Derültség.) De ne éljünk abban a csalódásban sem, hogy Magyarország igazságszolgáltatásában az első forumokat azok egész vonalán úgy lehetne szervezni, iiogy a népies elemek belevonásával megadjuk nekik azt a minősityényt, hogy a ténykérdést véglegesen eldöntsék. Miért nem? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Már a múlt alkommal czéloztam beszédemben arra, hogy büntető ügyekben az esküdtszéket általánosan behozhatónak ebben az országban miért nem tartom. (Élénk helyeslés.) Pedig ha tennők is, ez a büntető ügyeknek esetenkin t ugyan súlyos, de számszerűleg csak kis töredékére történnék. A zömére a bűnvádi ügyeknek még mindig megoldandó maradna a kérdés: vájjon a ténykérdést az első folyamodása bíróság végleg döntötte-e el ? Ma már a Sehöffengerichtek eszméje, a civilis esküdtszék is felmerült s ügy adatott elő, mintha azok behozatalára jelen erőnk mellett komolyan gondolhatnánk. A büntető esküdtszékre azon véleményemetnyilvánítottam, hogy abehozatalról csakis úgy lehet szv, hogj

7 PZ csak egyes főtörvényszéki területeken történnék; és itt meg kell fontolni azt, hogy miben van nagyobb baj, abban-e, ha partialis behozatal történik, vagy abban-e, ha az egész intézmény elejtetik. En nem akarom ismételni az okokat, éu vártám és várom a czáfolatot. Annak idejében két okot mondtam,most egy harmadikkal meg fogom toldani. (Halljuk ! Halljuk!) Miért nem lehet az első bíróságokat a népies elemek alapjára fektetni, de azután a civilis és crimiualis ügyekben egyaránt, mert csak úgy vau értelme Mocsáry t. képviselő ur ellenvetésének. Az egyik ok, a melyet felhoztam, az volt, hogy a nagy nehezen elért magyarságot a tárgyalásoknál, a jogi tárgyalások magyarságát semmiért hajlandó nem volnék koczkáztatni. (Általános élénk helyeslés.) A második ok abban áll, hogy az esküdtszék egyetemes behozatala vagy azt idézné elő, hogy nem értik meg, hogy miről van szó, vagy ennek feláldozását vonná maga után, (Élénk helyeslés) vagy végre az ország egy tetemes részében oly szakkörből kellene vennünk az esküdteket, hogy az a teher, mely az esküdtszéki szolgálatból elüállana, rendkívül nagy lenne; mert igen könnyű ám arról beszélni, hogy valaki hébe-korba egyszer sajtóesküdt — az mulatságul is szolgálhat — (Derültség) de ha hetek, sőt sokszor hónapokon át ott kell hagyni az üzletet, reggeltől estig szolgálni —pedig büntetés terhe alatt el nem maradhat az illető— és pedig díj nélkül, mert pénzügyeink nem birják meg; és mert az esküdtszéki szolgálat hasonlít az általános védkötelezettséghez, a melyet mint általános állampolgári kötelességet kivetnek az állampolgárokra és melyet teljesíteni kell: akkor minél szélesebb alapokon hozatnék be az esküdtszék, annál inkább éreznők annak terhét. (Ugyvan ! jobbfelöl.) Ha pedig azt nemzetiségi szempontból csak egy kiskörre szoritanók, azt a kört elzuzná és még egy odiosus színnel birua : (Iqaz ! Igás! jobbfelöl) hogy ilyen fontos kötelesség alól mentesittetik, ki az állam de egy ilyen fontos jog gyakorlásából kizáratik az, nyelvét abban a teljes mértékben nem birja, hogy az ügyek eldöntésében való részvételt rá lehessen hizni.(Helyeslés.) Ha tehát Mocsáry t. képviselőtársamphrásist nem akar mondani, sohaegyet • len egy igazságügyministertőí sem kívánhatja, hogy olyan főtörvényszéki szervezetet tartson szem előtt, melynek lényeges feltétele az, hogy az első bíróságoknál a ténykérdés azért dönthető el végleg, mert az ügyek legnagyobb részének eldöntésében ezek az ingyen szolgáló népies elemek részt vesznek. (Helyeslés jobbfelöl.) Bár hamar elérnők azt az időt — én nem kétkedem, hogy ez lassankint be fog következni — melyben ott, hova a magyar embert előszeretete s régi megszokása inkább vonzák, a közigazgatás szervezeténél az életerős önkormányzati elemeket nemcsak figurálásra, hanem az ügyek valóságos intézésében való részvételre mennél nagyobb számmal bevonhatjuk! (Élénkhelyeslés.) De t. ház, egyrészről olyan szervezetet tartani a közigaztásban szem előtt, melyre még jelenlegi önkormányzati elemeink is alig volnának képesek, másrészt az igazságszolgáltatás szervezeténél oly mennyiségű és mértékű önkormányzati erőt venni számításba, a minőt a holdban találhat t. barátom, de Magyarországon nem és ezt nevezni practicus reformnak