Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-386
426 88e " országos ülés junins" 2-án 3 hétfőn. 1890. jelenteni, ha pedig nem jelented be addig, későbbi bejelentésed alapján veszem kérelmedet tárgyalás alá. (Derültség jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy a bejelentési határidőket meghosszabbító javaslatok csak még sem irhatok az előrelátás hiányának rovására. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik kérdés — és ez talán a t képviselő urnak egy kis jogászi félreértésén alapul — az, hogy méltóztatott feltüntetni aztaregalekártalanítást, mintha itt egy földesari jognak megváltásáról, az államhoz való váltásáról lenne szó, hogy következésképen az állam jogutód, a kit a jogok és kötelezettségek oly módon és mértékben illetnek, mint jogelődjét. A mi kártalanítási és jövedéki törvényünk ezt a jogászi felfogást nem engedi meg. Mert az italmérési jövedék, mint egyszerű jövedék hozatott be, a mely megszüntetett minden jogot. Az állam itt kizárólag ezen törvényen alapuló jogánál fogva, egészen új jogforrás alapján, gyakorol egy egészen új jövedéket az azzal járó jogokkal és kötelezettségekkel. Egészen más lapra tartozik azután az, hogy az állam ugyanakkor, a midőn ily jövedéket behozott, méltányosnak találta, hogy azoknak, a kik ez által jogaiktól megfosztattak, bizonyos kártalanítást adjon. Egyébiránt nem is tudom, hogy a t. képviselő ur miért hozta ezt fel, mert ezen javaslat egész dispositióival ez alig van összefüggésben. Direct kérdést intézett hozzám a t. képviselő ur arra nézve, van-e tudomásom arról, hogy korcs mák korlátlan számmal állíttatnak fel és hogy ugyanakkor, midőn az italmérési jövedékről szóló törvénynek intentiója épen az volt, hogy a korcsmai ügy szabályoztassék, hogy ott, a hol korcsmák túlságos számban vannak, azok a valódi szükségletnek megfelelő számra apasztassanak le : ugyanakkor a korcsmák száma újakkal szaporodik. T. ház! Igaz, hogy az italmérési jövedékről szóló törvényben kilátásba vétetett, hogy a korcsmák száma a valódi szükségletnek megfelelően apasztatni fog, de nagyon jól fogja tudni a t. képviselő ur azt, hogy ebben a törvényben egyúttal az is benne van, hogy három esztendeig a korcsmák számát apasztani jogomban nincsen. Polónyi Géza: Ez helyes, de nem kell megengedni, hogy szaporodjanak! Wekerle Sándor pénzügyminister: így tehát a korcsmák számának szabályozási kérdése majd csak 1892-n túl kerülhet szóba. Hogy pedig most a kizárólagos jog alapján a korcsmák száma szaporodnék, ezt sem ismerhetem el. A korcsmák száma, daczára annak, hogy azok apasztása iránt az intézkedéseket csak ezentúl lehet megtenni, az ország nagy részében mégis apad. Igaz, hogy előfordul az az anomália, a melyet a t. képviselő ur érintett, hogy egyes határokon állítanak fel korcsmákat, a melyek azután a szomszéd körzetbe mérik a bort. De méltóztassék figyelmére méltatni ezen törvényjavaslat 9. §-ának g) pontját, a melyben erre vonatkozólag büntető határozatok vannak felvéve, a melyek — legyen meggyőződve a t. képviselő ur — kellő jogot adnak nekem arra, hogy ezen visszaéléseknek a jövőre elejét vegyem, a mit eddig nem tehettem. Ez is egyik főindoka annak, hogy ezen törvényjavaslat, még pedig sürgősen, elfogadtassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés, a melyet hozzám intézni méltóztatott, az Austriából behozott sörre vonatkozik. (HaVjuli! Halljuk!) Elismerem, t.képviselő ur, hogy különös súlyt kell fektetni arra, hogy különösen a határszéli forgalomban a mi sörünk nagyobb szolgáltatásokkal terhelve ne legyen, mint a hasonló osztrák ital, mert különben egyenlőtlen concurrentiának teszszük ki magunkat. De épen ezen kérdés alapos megoldásának s előkészítésének szüksége indított engem arra, hogy e tekintetben a kormány kebelében tanulmányokat tétessek folyamatba és hogy legközelebb, mihelyt teendőim engedik, mihelyt az országgyűlés ülései véget érnek s a hasonló tárgyú szeszadókérdéseken túl leszünk, a sörre nézve is a javaslatot előkészítsem. Végül a képviselő urak a kétszeres adózás kérdését is méltóztattak felhozni, figyelmen kivül hagyván, hogy a törvény 23. §-a s az utasítás 119. §-a módot nyújtanak arra, hogy ezen kétszeres adóztatás ugy a zárt városokban, mint a nyilt községekben, a hol adóleszámolás mellett fizettetik az adó, elkerültessék. De elismerem, t. ház, hogy ily forgalmi adóztatás mellett mint itt van contemplálva, de bármily forgalmi adóztatás mellett is, a kétszeres adóztatás kis mennyiségeknél nem lesz elkerülhető. Ha a t. képviselő urak azon álláspontra helyezkednek, hogy azt mondják: nem helyeslem azt az intentiót, hogy külön beszedési körzeteket állapítasz meg, az egész irány, melyet elfoglalsz, téves : akkor meghajlok az argumentatio elótt, sőt magam is hozhatnék fel argumentumot arra, hogy az italmérési adót ne külön beszedési körzetek útján, hanem más xíton szedjük be; de akkor, midőn a képviselő urak mindnyájan elismerik azt — talán az egy Szederkényi Nándor képviselő ur kivételével, a ki e tekintetben, elismerem, következetes marad magához — elismerik, hogy a külön beszedési körzetek fentartása helyes, hogy mellőzhetlen az, hogy egyik beszedési körzetből ne lehessen a másikba adómentesen italt bevinni; mondom, midőn ezen alapra helyezkednek s azután a kétszeres megadóztatásnak a legkisebb forgalmi tételeknél minden mód mellett fenforgó esélye miatt — mert nincs oly mód, hogy ezt máskép lehetne megoldani — ezen alapkérdéstől visszariadnak: ezt legalább
