Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

^j2 386. országos ülés jnuins 2-án, hétfőn. 1890 határozati javaslatunkat. (Élénk helyelés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. ház! Olvasom a pénzügyi bizottság jelentéséből, hogy még csak öt hónapja, hogy az állami italmérési jövedékről szóló törvény életbelépett és már is beállt annak a szüksége, hogy az amúgy is elég szigorúsággal meghozott törvényen változtatni kell és annak egyes intézkedéseit még szigorúbbá tenni szükséges. Én a pénzügyi bizottság jelentésének ezen tételét cinosurául el nem fogadhatom s azon hitben és meggyőződésben élek, hogy nem is az államhatalom, nem is az államkincstár érdekében czéloztatik e módosítás, hanem tisztán és kizárólag egyes befolyásos képviselőkből alakult consortiumszeríí regalebérlők javára. (Helyeslés balfelől. Ellenmondások a jobboldalon.) Beszéljünk világosan, magyarul, t. képviselőház (Derültség) és ne duzzogjunk itt magunk között, (Élénk derültség) de azért az igaz szót a fórumon merjük kimondani. (Derültség.) Vagy igaz az, a mit beszélnek, Vagy nem, de a kormányról egy ódiumot el kell hárítani, nyilvánossá, világossá kell tenni azt, hogy a mit beszélnek, igaz-e, vagy nem. (Halljuk.

1 Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés. Egy hir jár ugyanis szájról-szájra, hogy van itt egy képviselő ur, a kit én személyesen nem ismerek s megvallom, hogy bárhol találkoznám vele, nem tudnám, hogy ő tulajdonképen az

; a kit ugy hivnak, hogy 'Sigmond Dezső, (Derültség a szélsőbalon) hogy Ő Máramaros vidékén, talán az egész megyében s Erdéiyben is bizonyos megyékben egy másik képviselőtársával együtt a regálét a kincstártól bérbevette, nem is az italmérési jog díjainak beszedését, hanem magát a kizárólagos italmérési jogot. (Nagy mozgás jdbbfél&l. Felkiáltások haloldalon: Kivel ?) B. Kaas Ivor: Kahen ! (Nagy zaj s mozgás.) Csatár Zsigmond: Azt mondják, Hegedüs Sándor is benne volt. (Zaj.) Hegedüs Sándor: Hazugság! Hazugság! (Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Elnök: Én a t. képviselő ur eddigi beszédében már két oly megjegyzést hallottam, melyeket, mint e ház elnöke, észrevétel nélkül nem hagyhatok. Először is azt mondja, hogy képviselőkből alakult volna egy consortinm, melynek érdekét szolgálja ez a_ törvényjavaslat. Ez, t. ház, oly komoly vád, (Elénk helyeslés jobbfelől) melyet esak U

SY egyszerűen odaállítani nem szabad, mert ez nemcsak azt a képviselőt terheli, a ki a képviselő ur szerint hibás, hanem bizonyos fokig érinti az egész házat. (Élénk helyeslés.) Ez az egyik. A másik az, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy nemcsak az általa megnevezett képviselő ur, hanem hir szerint mások többen, jelesen pedig e törvényjavaslat előadója is benn volna abban a consortiumban. Ilyet pedig esak hir szerint mondani valóban lehetetlen, (Élénk helyeslés jobbfelől) mert ez az állítás különösen az előadó úrra oly árnyékot vetne, a melyet valaki csak akkor mondhat el, ha azt hiteles okmányokkal is be tudja igazolni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy ilynemű állításoktól tartózkodjék s itt e házban semmi szin alatt se gyanúsítson senkit, ha esak tökéletes bizonyossággal nem tudja. (Általános helyeslés) Csatár Zsimond: Isten látja lelkemet, (Derültség) hogy felszólalásommal sérteni senkit sem akartam, hanem szóltam azért, hogy az a valaki tisztázza magát. (Mozgás a jobboldalon.) Hegedüs Sándor előadó: Akkor tehát szót kérek. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Beszéd közben nem lehet szói kérni! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A t. ház talán megengedi, hogy az előadó ur azonnal felelhessen akkor, midőn a képviselő ur is azt mondja, hogy czélja az, hogy az illető tisztázza magát. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Beszéd közben nem szólhat! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház,hogy ezek oly komoly vádak, a melyek mindenkitől megkövetelik az azonnal való helyreigazítást. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) A képviselő ur méltóztassék további vádjaival mindenesetre megállani, míg az előadó ur az ő beszédjének végén felelni fog, mert ezt tovább tűrni lehetetlen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Én nem akarok senkit sem megsérteni, hanem hiába, itt járta fővárosban egy küldöttség, a melyet, ugy hiszem, Kricsfalussy képviselő ur vezetett, a mely ebben a tárgyban emlékiratot nyújtott át a minister urnak. Sajátszerű dolgok vannak abban az emlékiratban megirva, a melyek felsorolásával nem akarom a t. ház türelmét fárasztani, de engem mint képviselőt bántanak azok a kifejezések, a melyek abban előfordulnak s a mig ezen a helyen leszek, képviselői kötelességem akár az államhatalommal szemben, akár egyesek ellenében a minister ur tiszta intentióját mindenkivel szemben védeni, ugy, mintha kormánypárti volnék, mert én is e képviselőháznak a tagja vagyok, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hertelendy Béla: Rágalmazni nem szabad senkit! (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: Ez nem rágalom! Hertelendy Béla: De rágalom! Csatár Zsigmond: A dolog úgy áll, t. ház, hogy ezen bizonyos, Sigmond Dezső ur, a kit ismétlem, nem vagyok szerencsés személyesen ismerhetni, daczára annak, hogy képviselőtársam, egy társával a regálét több megyében kibérelte s minthogy reá nézve nem közömbös dolog az, hogy az italnak egyik körzetből a másikba való átvitele bizonyos engedélyhez legyen kötve még a nagyobb