Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

404 886. országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. (Helyeslés) talán méltóztatik megállapodni abban is, hogy a kereskedelmi minister ur által beterjesztett többrendbeli vasút ügyét tárgyazó törvényjavaslatokra vonatkozó bizottsági jelentések is megmaradnának a hétfői ülés napirendjének tárgyaiul, a mint azok akkorra már ki is voltak tíízve. (Helyeslés.) Ezeket tehát határozatilag kijelentem. Van azután még a Belezn>y-kert eladására vonatkozó jelentés, a mely a keddi ülésre maradna. (Helyeslés.) Most méltóztassanak meghallgatni az interpellatiót. Spóner Andor: T. képviselőház! Az interpellatio, melyet a pénzügyminister úrhoz intézni szándékozom, oly köztudomású, orgánumai által sűrűen megvitatott, ezen t. házban is szóba került tárgyra vonatkozik, hogy annak bővebb indokolásától ez alkalommal eltekinthetek és csak arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék beleegyezni, hogy az interpellatiót egyszerűen felolvassam. (Halljuk! Olvassa): „ínterpellatio a pénzügyminister úrhoz. Tekintve, hogy a szeszadóról szóló 1888. évi szeptember hó elseje óta érvényben álló 1888. évi XXIV. törvényczikk a hozzá közgazdasági szempontból kötött várakozásoknak nemcsak hogy meg nem felelt, de mivel a túltermelést mintegy állandósítja, annak további változatlan fentartása a hazai szeszipart létfeltételeiben megingatni, sőt a felső-magyarországi mezőgazdasági szesztermelést egyenesen lehetetlenné tenni alkalmas és tekintettel arra, hogy az érvényben fennálló vámés kereskedelmi szerződés értelmében a szeszadó rendszere Austriában és Magyarországban azonos elvek szerint állapítandó meg, kérdem at. pénzügyminister urat: Van-e abban a helyzetben, hogy egyetértve a birodalmi tanácsban képviselt országok kormányával, az idézett törvénynek a felszaporodott készletek lehető gyors eltávolítását, valamint a jövőben való túltermelés megakadályozását ezélzó módosítását hozza javaslatba és ha igen, szándékozik-e a t. minister ur az erre vonatkozó törvényjavaslatot oly időben a törvényhozás elé terjeszteni, hogy a megalkotandó törvény már a legközelebbi szesztermelési idény alatt léphessen életbe?" Elnök: Az Ínterpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! A Spóner Andor t. képviselőtársam által előadott ínterpellatio indokolására vonatkozólag volna ugyan megjegyzésem, a mennyiben egy tételét, mely szerint az újonnan megalkotott szeszadótörvény a közgazdasági bajokat fokozta volüa, nem ismerhetem el. Ezen törvény nem felelt meg egész kiterjedésében azon várakozásnak, a mely hozzá köttetett, de legyen meggyőződve a t. képviselő ur — és azt talán elismerik azok is, kik a törvény ellenzői voltak — hogy ha az nem is szüntette meg a közgazdasági bajokat teljesen, de mindenesetre enyhítette azokat és hogy igen válságos viszonyok álltak volna be a szesztermelés terén, melyek épen a kisebb gyárakat, a mezőgazdasági gyárakat elseperték volna, ha a törvényben megállapított egyes intézkedések, jelesen a contingens felosztására vonatkozó intézkedés időközben életbe nem lépnek. (Helyeslés jobbfélöl.) Én tehát azon indokolást, a melyre azt hiszem, t. képviselőtársam sem méltóztatik súlyt helyezni, mert az egy elmúlt dolog kritikáját tartalmazza, magamévá nem téve, a kérdés érdemére nézye következőkben vagyok bátor válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Helyesen jelölte meg a t. képviselő ur, hogy ha a szeszipart szerintem is fenyegető válságos helyzeten gyökeresen akarunk segíteni, akkor főleg két irányban kell intézkedést tennünk. Először is intézkednünk kell, hogy a felhalmozódott készlet a piaczról eltávolittassék és másodszor, hogy legalább átmeneti időre a mai fogyasztási viszonyokhoz képest túlmagasan megállapított contingens ideiglenes korlátozás alá vétessék. Mindkettő oly intézkedés, a melyre vonatkozólag a mi törvényhozásunknak és a kormánynak egyoldalúiag intézkedni nem áll módjában. Én a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal mindkét irányban megindítottam; azonban olyan eredményre, hogy a törvényjavaslatnak még a nyári szünidő előtti beterjesztését kilátásba helyezhetném, még nem jutottam és jóllehet, nem tagadom, bizonyos ellenkezésre és főleg egy követelésre találtam, arra tudniillik, hogy ne egyforma arányban szállíttassák le a contingens, a mit én, mint merőben tarthatatlant, kiindulási pontul el nem fogadtam; (Élénk helyeslés) nem fogadtam el, mert sokszoros argumentummal jtudnám indokolni azt, hogyha átmenetileg Magyarországon a fogyasztás talán inkább látszott is apadni, mint például Austriában, ez nem a tulaj donképeni apadásnak, hanem egészen más körülmények rovására Írandó: el nem fogadhattam, másrészt és tulajdonkép azért, mert a contingens megállapításánál nem is a fogyasztás, hanem a korábbi termelési viszonyok voltak irányadók és kell, hogy irányadók is maradjanak. (Élénk helyeslés.) Miután lényegesen eltérő alapon állottunk, megegyezésre e tekintetben az osztrák kormánynyal nem jutottam; de nem teszek le a reményről, nem vagyok jogosítva letenni, hogy a folytatott tárgyalások még a nyár folyamában oly eredményre vezetnek, hogy az őszi ülésszakban módomban lesz a képviselőház elé oly javaslatot