Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

404 886. országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. (Helyeslés) talán méltóztatik megállapodni abban is, hogy a kereskedelmi minister ur által beterjesz­tett többrendbeli vasút ügyét tárgyazó törvény­javaslatokra vonatkozó bizottsági jelentések is megmaradnának a hétfői ülés napirendjének tárgyaiul, a mint azok akkorra már ki is voltak tíízve. (Helyeslés.) Ezeket tehát határozatilag kijelentem. Van azután még a Belezn>y-kert eladására vonat­kozó jelentés, a mely a keddi ülésre maradna. (Helyeslés.) Most méltóztassanak meghallgatni az inter­pellatiót. Spóner Andor: T. képviselőház! Az inter­pellatio, melyet a pénzügyminister úrhoz intézni szándékozom, oly köztudomású, orgánumai által sűrűen megvitatott, ezen t. házban is szóba került tárgyra vonatkozik, hogy annak bővebb indoko­lásától ez alkalommal eltekinthetek és csak arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék bele­egyezni, hogy az interpellatiót egyszerűen fel­olvassam. (Halljuk! Olvassa): „ínterpellatio a pénzügyminister úrhoz. Tekintve, hogy a szeszadóról szóló 1888. évi szeptember hó elseje óta érvényben álló 1888. évi XXIV. törvényczikk a hozzá közgazdasági szempontból kötött várakozásoknak nemcsak hogy meg nem felelt, de mivel a túltermelést mintegy állandósítja, annak további változatlan fentartása a hazai szeszipart létfeltételeiben megingatni, sőt a felső-magyarországi mezőgazdasági szeszterme­lést egyenesen lehetetlenné tenni alkalmas és tekintettel arra, hogy az érvényben fennálló vám­és kereskedelmi szerződés értelmében a szeszadó rendszere Austriában és Magyarországban azonos elvek szerint állapítandó meg, kérdem at. pénzügy­minister urat: Van-e abban a helyzetben, hogy egyetértve a birodalmi tanácsban képviselt országok kormá­nyával, az idézett törvénynek a felszaporodott készletek lehető gyors eltávolítását, valamint a jövőben való túltermelés megakadályozását ezélzó módosítását hozza javaslatba és ha igen, szándé­kozik-e a t. minister ur az erre vonatkozó törvény­javaslatot oly időben a törvényhozás elé ter­jeszteni, hogy a megalkotandó törvény már a legközelebbi szesztermelési idény alatt léphessen életbe?" Elnök: Az Ínterpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! A Spóner Andor t. képviselőtársam által elő­adott ínterpellatio indokolására vonatkozólag volna ugyan megjegyzésem, a mennyiben egy tételét, mely szerint az újonnan megalkotott szeszadó­törvény a közgazdasági bajokat fokozta volüa, nem ismerhetem el. Ezen törvény nem felelt meg egész kiterjedé­sében azon várakozásnak, a mely hozzá köttetett, de legyen meggyőződve a t. képviselő ur — és azt talán elismerik azok is, kik a törvény ellenzői voltak — hogy ha az nem is szüntette meg a köz­gazdasági bajokat teljesen, de mindenesetre enyhí­tette azokat és hogy igen válságos viszonyok álltak volna be a szesztermelés terén, melyek épen a kisebb gyárakat, a mezőgazdasági gyára­kat elseperték volna, ha a törvényben megállapí­tott egyes intézkedések, jelesen a contingens fel­osztására vonatkozó intézkedés időközben életbe nem lépnek. (Helyeslés jobbfélöl.) Én tehát azon indokolást, a melyre azt hiszem, t. képviselőtársam sem méltóztatik súlyt helyezni, mert az egy elmúlt dolog kritikáját tar­talmazza, magamévá nem téve, a kérdés érdemére nézye következőkben vagyok bátor válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Helyesen jelölte meg a t. képviselő ur, hogy ha a szeszipart szerintem is fenyegető válságos helyzeten gyökeresen akarunk segíteni, akkor főleg két irányban kell intézkedést tennünk. Elő­ször is intézkednünk kell, hogy a felhalmozódott készlet a piaczról eltávolittassék és másodszor, hogy legalább átmeneti időre a mai fogyasztási viszonyokhoz képest túlmagasan megállapított contingens ideiglenes korlátozás alá vétessék. Mindkettő oly intézkedés, a melyre vonat­kozólag a mi törvényhozásunknak és a kormány­nak egyoldalúiag intézkedni nem áll módjában. Én a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal mind­két irányban megindítottam; azonban olyan ered­ményre, hogy a törvényjavaslatnak még a nyári szünidő előtti beterjesztését kilátásba helyezhet­ném, még nem jutottam és jóllehet, nem tagadom, bizonyos ellenkezésre és főleg egy követelésre találtam, arra tudniillik, hogy ne egyforma arányban szállíttassák le a contingens, a mit én, mint merőben tarthatatlant, kiindulási pon­tul el nem fogadtam; (Élénk helyeslés) nem fogad­tam el, mert sokszoros argumentummal jtud­nám indokolni azt, hogyha átmenetileg Magyar­országon a fogyasztás talán inkább látszott is apadni, mint például Austriában, ez nem a tulaj ­donképeni apadásnak, hanem egészen más körül­mények rovására Írandó: el nem fogadhattam, másrészt és tulajdonkép azért, mert a contingens megállapításánál nem is a fogyasztás, hanem a korábbi termelési viszonyok voltak irányadók és kell, hogy irányadók is maradjanak. (Élénk he­lyeslés.) Miután lényegesen eltérő alapon állottunk, megegyezésre e tekintetben az osztrák kormány­nyal nem jutottam; de nem teszek le a reményről, nem vagyok jogosítva letenni, hogy a folytatott tárgyalások még a nyár folyamában oly ered­ményre vezetnek, hogy az őszi ülésszakban mó­domban lesz a képviselőház elé oly javaslatot

Next

/
Thumbnails
Contents