Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

402 385. országos ülés május 81-én, szombaton, 1890. felügyelőknek lesz fentartva s ezek adják meg, vagy tagadják meg az engedély megadását, mert hisz az engedély jogi fogalmában benne van, hogy mihelyt engedélyt tartozunk kérni, ezt szabad vissza is utasítani. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, miért folyamodjam én engedélyért ott, hol a törvényhozás már megengedte azt, a mit én kérek. De menjünk tovább. En benyújtom a folyamodványt ezért az engedélyért — már fel vettetett ez a kérdés — mert én holnapután cselédeimnek a szénakaszáláskor 50 liter pálinkát akarok kimérni. A t. pénzügyigazgatónak vagy adófelügyelő urnak teljesen elég az, hogy el nem intézi a folyamodványt, mert ha a szénakaszálás után intézi el, én cselédeimnek akkor nem adhatok pálinkát szénakaszáláskor. Apellálhatok én azután a pénzügy minister úrhoz, a mennyit nekem tetszik, de cselédet jövőre sem kapok, mert elestek pálinkájuktól. Ezek a gyakorlati consequentiák. Ilyenek, t. ház, a törvényt lehetetlenné s olyanná teszik, a mely a végrehajtásban meggátolja annak a kedvezménynek nyújtását, melyet adni akartunk. Ezt nézetem szerint helyesnek el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De, t„ ház, nézzük ezt a törvényjavaslatot és nevezetesen annak 9. §-át jogi szempontból, ez jobban fogja érdekelni a t. igazságügyminister urat is. (Halljuk! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur hajlandó lesz talán általános elv gyanánt elfogadni azt, hogy mindenütt, hol kihágásokat állapít meg egy törvény, hol újabb büntető határozatokat tartalmazó dispositiók vannak, hol a törvény az egyéni szabadságot ennyire érinti, azt az igazságügyi bizottság meghallgatásával kell meghozni. Már most, t. ház, van a 9. §-ban két újabb neme a kihágásnak törvénybe iktatva és pedig oly^an neme, hogy ha az illető csak kétszer követi el a kihágást, örökre elmegy a kedve s örökre elveszti lehetőségét is annak, hogy még egyszer folyamodjék oly kedvezményért, a mit a törvény neki nyújtott. Csak egyszer vagy kétszer kell neki azon szerencsétlen helyzetbejutni, hogy a regále-bérlő e.gy keresztelés alkalmával megtudja, hogy a szomszéd községből hozott át magának egy fél liter mézes pálinkát, akkor annak a parasztnak az legkevesebb 25 frtjába kerül s bizonyára elmegy a kedve ilyenektől s visszaemlékszik örökre arra a keresztelésre vagy disznótorra. Én nem hiszem, hogy ez volna a törvény inteutiója, de az életben kell felkeresni azokat az eseteket, melyek felmerülhetnek, azt pedig méltóztatik tudni, hogy a magyar embernek legnagyobb büszkesége, hogy búcsúkor, vagy a mint említettem, lakodalom vagy keresztelések alkalmával a szomszéd körzetbelieket magához bivja vendégül, a kiknek nemzeti szokása, hogy- hoznak maguknak mézes pálinkát vagy egy kulacs bort. (Igaz! Ugy van!) Én nem mondom, t. ház, hogy ilyen esetekre hozta, vagy akarta volna meghozni a t. minister ur ezt a törvényt, sőt nem hiszem, hogy épen ezekre az esetekre hozta, de nem volna-e jó ezen törvényben kimondani, hogy a t. minister ur a bérlőket csak az üzletszerű visszaélések ellen akarja megvédelmezni, nem volna-e jó azt ugy megalkotni, hogy nemzetünknek ezen általánosan ismert sajátságai és jelleme azért földre ne tiportassák s hogy az a magyar ember ne legyen életének néhány vidám perczében is a fináncz és regale-bérlő zaklatásának kitéve. (Élénk helyeslés túlfelől.) De tovább megyek. Mi következik abból, ha valaki ismételten követ el ily kihágást? Azt fogják mondani, hogy csempész. Nem adunk tehát neki engedélyt, mert a csempészeten rajtakapták. Nem volna azonban kegyes megmondani a t. minister ur, ha már annak a pénzügyi közegnek a kezébe adta azt a magasztos jogot, a melyet a törvény nyújtott a 100 literen felül elárusítóknak, mely feltételeket kell nekem teljesítenem, hogy tőle az engedélyt megkapjam. Mert azt csak meg kell tudni a törvényhozásnak, hogyha engedélyhez van kötve egy jog, hogy mily feltétel kell ehhez. Keresztlevelet vagy erkölcsi bizonyítványt, politikai magaviseletéről szóló bizonyítványt vagy fegyverengedélyt kell nekem bemutatnom, hogy ezt az engedélyt a finanezdirectortói megkapjam és kérdem, melyek azon okok, a melyek alapján elutasíthat ezen engedélykéréssel ? Vagy tisztán a bajuszom miatt utasíthat el ? Igaz, talán kissé erős modorban tárgyalom ezt a dolgot, de ugy akarom feltárni, exempla docent, hogy a képviselő urak meggyőződjenek, hogy ez a törvényjavaslat nincs kellőleg előkészítve. A ki, t. ház, ezt a törvényjavaslatot jogi, codificationalis szempontból bírálja, az annak 9. §, 2. pontja b) betűje alatt mindjárt ezt találja: „a ki szeszes folyadék darusítására jogosítva van ugyan, de annak feltételeit megszegi", az jövedéki kihágást követ el. Azt tudom, hogy szerződéskötésnél lehet ily feltételt kötni, sőt kötbért is lehet hozzákötni, de ha kihágásról van szó, annak determinatiójáról a kihágásnak constitutiv elemét képezze az, hogy valaki meg nem határozott feltételeket megszeg, ezt én mint jogász el nem fogadhatom ; mert azt meg kell mondani, hogy ezen törvényben itt és itt ezen feltételek vannak előszabva s a ki ezeket megszegi, kihágást követ el. Mert különben törvényszövegezés szempontjából a kihágás constitutiv elemeinek megállapítása szempontjából minden jogász igazat kel), hogy adjon nekem, hogy ily kihágást nem lehet törvénybe iktatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Továbbá ag) pontban ezt: „a ki szeszes folyadékot oly módon árusít el vagy hoz forgalomba, hogy ez által az italmérési jövedéket azon besze-