Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
400 38 **' országos Illés májas 31-én, szombaton. 1890. a másik községben lakó összes munkásai abból a korcsmából fogyaszszák az italt, mert ellen esetben őket a gyárnál, a czukorrépatermelésnél etc. nem alkalmazza. Már most, t. képviselőház, ebből világos, hogy ilyen kijátszásokra ezek a körzetben felállítható korcsmák felhasználhatók. (Egy hang jobbfélöl : Hiszen ezen kell segíteni!) Természetes, hogy ezen kell segíteni és ezért osztozom abban a princípiumban, hogy az egyik körzetből a másikba való átvitel ne engedtessék meg, csakhogy én tovább akarok menni és arra akarom a t. minister ur szires figyelmét felhívni, hogy vájjon a korlátlan jogok adományozásánál megengedhetőnek tartja-e a t. minister ur azt, hogy a kormányhatalomnak, illetőleg a kormány közegeinek minden beavatkozása nélkül állíthat-e fel az illető bérlő annyi korcsmát, a hány neki tetszik és ott, a hol neki tetszik. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Most igen !) Most igen és én azt hiszem, hogy a t. minister ur nagyon hasznos szolgálatot fog tenni a közérdeknek, ha már ilyen novellaris intézkedéseket szükségeseknek lát, ez irányban is kiterjeszti az ő figyelmét. Nem vagyok azon helyzetben — s nem is tenném helyesen — hogy ily irányban concret módosításokkal magam álljak elő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a t. minister ur sokkal inkább ismeri saját intentióit; sokkal jobban tudja azt, miként akarja ezen törvényt végrehajtani és tudja azt, mily befolyással van ennek a kérdésnek miként való megoldása magára a jövedékre is. Én tehát ez irányban concret javaslat előterjesztésével nem fárasztom a házat, de kérném a t. minister urat, hogy a közegészség és a közerkölcsiség érdekében ennek legalább korlátozását bármely alkalmas institutióval keresztülvinni szíveskedjék. De egy másik és nézetem szerint még ennél is sokkal íontosabb dolog az, a mit én a t. minister urnak figyelmébe kívánok ajánlani és a mi nemzetgazdasági és jövedéki szempontból egyenesen pénzügyi kérdés is. A t. minister ur benyújt egy törvényjavaslatot, mely módosítást tárgyaz egy más törvénynyel szemben. A princípium az, hogy az egyik körzetből a másikba sört vagy bort átvinni nem lehet. De ez csak a Magyarországon fennálló beszedési körzetekre vonatkozik. Kérdem a t. minister úrtól, hogy ha a sört és bort Austriából hozzák be, vájjon lesz-e azon helyzetben specialiter a sörre nézve, hogy a regalebérlőket a határokon megmentheti és meggátolhatja-e a borzasztó nagy mértékben folytatott sörcsempészetet, mely jelenleg folyik? Kegyeskedjék a t. ház türelemmel meghallgatni, hogy mikép áll az eset például Pozsony vidékén. A t. minister ur meggyőződhetik arról, hogy mily süríín hangzanak onnan e tárgyban panaszok. Miről Yan szó? Nálunk a sör hektoliterje után fizetnek 2 forint termelési adót, 2 forint regale-adót, — mert zárt városokról van szó — i forint 78 krajczár városi fogyasztási adót és 3 forint állami fogyasztási adót. Ez kitesz 8 forint 78 krajczárt, a mi oly regié, mely a termelési költségeken felül van. Már most miként állunk a verseny terén Austriával szemben? Austriából 6 forintért már sört lehet kapni például Pozsony környékén, holott nálunk egy hektoliter sör a termelési költségeken kivül, még 8 forint 78 krajczárral van megterhelve. Miután pedig a bérlőknek érdekükben áll a jövőre való szempontból, hogy ne tudassák, hogy mennyit fogyasztanak, igen természetes, hogy mert ők Pozsonyból nem vihetnek drágább sört, mert zárt városban minden hektoliter ellenőrzés tárgyává tétetik, Austriából hoznak be, miután ott beszedési körzetek nincsenek és zárt városból nem hoznak sört, ott minden ellenŐrzés nélkül árasztják el a város egész határmentét sörrel. Méltóztassék meggyőződve lenni a t. minister urnak, hogyha ezen állapot sokáig tart és nem is kell nagyon hosszú ideig tartania, a Pozsonyban fennálló sörgyárak kénytelenek mtíködésüket egyszerre megszüntetni, sőt az egész felvidéken levő sörgyárak is. Már most tudomásom van arról, hogy a t. pénzügyminister ur annak idejében hónapokkal ezelőtt kilátásba helyezte azt, hogy ebben a kérdésben is fog enquétet összehívni az illető szakemberek meghallgatására; azonban ime itt fekszik előttünk egy törvényjavaslat, a melynek keretébe ez a dolog beletartoznék s a t. minister ur erről nem gondoskodott, az enquéte mai napig nem hivatott össze. Én nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, minthogy egy egész határmenti vidéknek anyagi érdekei, de egyúttal a magyar kir. kincstárnak anyagi érdekei is veszélyeztetve vannak, legyen oly szíves, nyilatkozzék, hogy vájjon fentarthatónak gondolja-e továbbra is ezen állapotot vagy akar-e s körülbelül miként segíteni? Én még e tekintetben is deferalok a t. minister urnak, még csak határozati javaslatot sem adok be; mert épen a mellett akarok most is contestálni, hogy én a t. minister ur ígéreteiben, nyilatkozataiban feltétlenül és igen szívesen megbízom. Már most rátérek magára a törvényjavaslatra, annak indokolása okából, hogy én is olyannak tartom ezen kérdést, hogy az még nem érett arra, hogy az elfogadtassák; hanem a különben már általam elősorolt okokból is még további megfontolás tárgyává teendő és ugy hozassék törvény, a mint azt a közérdek megköveteli. Aggályaim vannak több irányban, de csak a főbbeket akarom felsorolni. Előre bocsátom, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszédéhez, illetőleg általa a dolog meritumára nézve megjegyzettekhez magam is csatlakozom.
