Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

385- országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. gg5 iparos, egy meghatározott helyen, tehát nem egyik körzetből a másikba, a kereskedőktől száz literen felül szeszt vásárolhasson adó nélkül, lehet-e az vagy nem? Wekerle Sándor pénzügyminister: Lehet! Horánszky Nándor: Tehát akkor minek ez a privilégium a mezőgazdáknak? (Egy hang: Máshonnan!) Tisztázzuk a kérdést. Nem máshonnan s erre nézve bátor vagyok a törvényjavaslat 5. §-ának 2. bekezdését felolvasni: „Mezőgazdasággal foglalkozók száz litert tevő vagy azt meghaladó mennyiségben szeszt ezentúl is italmérési adótól mentesen szerezhetnek be." Itt nincs kimondva, hogy egyik környezetből a másikba; hanem a ki ezt elolvassa — és ne keressük az intentiót, hanem azt, hogy mi van a törvényben — a ki, mondom, a törvénynek ezt a dispositióját elolvassa, azt ugy fogja érteni, hogy a mezőgazda bárhol vásárol is szeszt száz literen felül, azt adó nélkül élvezheti. Ha most már valaki nem az egyik körzetből a másikba, hanem a saj'át körzetében yásárol a kereskedőtől, vájjon ez adómentes lesz-e ? Mert a 6. §. 2. bekezdése tisztán arról szól, hogy egyik körzetből a másikba, de arról nem szól, hogy helyben tiltva van. Helyben vásárolhat egy hektoliteren alul is, bár nem fog kapni, mert a kereskedő nem ad ezen alul. Akkor ismételten azt kérdem, hol van a mezőgazdáknak a privilégiuma ? Méltóztassék ez iránt a t. minister ur felvilágosítani, mert biztosítom, hogyha valaki megolvassa a törvényjavaslatot ugy a mint van, az csak egy gondolatra juthat, tudniillik arra, hogy adómentes szeszt kizárólag a mezőgazda van jogosítva használni. Ha pedig az 5-ik §-t elolvassuk, meg azt látjuk, hogy nem ugy van, mert az csak az egyik körzetből a másikba szállított szeszre vonatkozik. Vagy nincs tehát értelme a privilégiumnak, mely a gazdák számára a körzetek megemlítése nélkül adatik, vagy pedig nem helyes azon értelmezés, melyet én annak a törvényjavaslat alapján adok. A törvényjavaslatból tehát senki sem fog kiigazodni. (Helyeslés halfelöl.) Voltam bátor már a t. minister urnak privátim is megemlíteni — de felemlítem itt is, mert én elnézésnek tekintem — hogy ha a törvényjavaslat 9. §-ának d) pontja, ugy a mint szerkesztve van, megmarad, akkor a törvényjavaslatnak értéke nincs. Hiszem, hogy ez elnézés, de a 9. §. d) pontjában foglalt rendelkezés csak a 100 litert tevő vagy azt meghaladó mennyiségre nyújt sanctiót, az azon alulira pedig nem s igy tiltva lesz ugyan szeszt az egyik körzetből a másikba 100 literen alul vinni, de ha mégis visznek, az nem büntethető, mert reá sanctio nincs. Ez is mutatja tehát — bár meg vagyok róla győződve, hogy ez elnézés — hogy e törvényjavaslat semmi esetre sem ment keresztül azon gondos vizsgálaton, melyen egy ilyen fontos intézkedésnek felfogásom szerint keresztiilmenni kell. (Helyeslés balfelöl.) A t. minister ur válaszolt azon ellenvetésekre is, melyeket G-aál Jenőt, képviselőtársam a kereskedelem szempontjából tett. Megengedem, t. minister ur, hogy a végrehajtási rendeletben módjában lesz ezen szigorú intézkedések határain belül — és erre helyezem a súlyt — olyan rendelkezéseket életbeléptetni, a melyek talán elejét vehetik a túlságos secaturának. De midőn mi törvényt alkotunk, akkor nekünk a törvény szavait kell kritika alá venni és nem kereshetjük a minister ur intentióit, hanem keresnünk kell egyedül azt, a mi a törvényben foglaltatik és különösen a pénzügyi igazgatásra vonatkozó törvényeknél, annyival inkább, mert senki sem tudja jobban, mint a minister ur, hogy a pénzügyi törvények végrehajtása tekintetében az ország pénzügyi hatóságainál milyen szigor és milyen kíméletlenség alkalmaztatik; pedig én a 3-ik §-t nem permissiv rendelkezésnek tartom, mert igaz ugyan, hogy az van mondva benne, hogy „tartoznak azonban a pénzügyminister által rendeleti utón megállapítandó módon" . . . stb. és ezt oda is lehet magyarázni, hogy ha a minister ur nem kivánja, akkor nem tartoznak, de viszont ezt oda is lehet magyarázni, hogy tartoznak és pedig annál inkább, mert ha a szakasz 2-ik alineáját elolvassuk, ott egyenesen imperative van kimondva, hogy a szesz beszerzésére és forgalomba hozatalára vonatkozó könyvtételek fedezeti okmányokkal igazolandók. így tehát vagy nem áll módjában a minister urnak azt mondani, hogy a szigorú eljárást nem kivánja meg, vagy pedig a végrehajtási rendelet nem fog azon kereten belül mozogni, melyben a törvény rendelkezései szólanak. (Helyeslés balfelöl.) Ha a t. minister ur ezen törvényt a pénzügyi közegek kezeibe adja és annak végrehajtását megköveteli, akkor merem állítani, hogy egyszerűen lehetetlenséget kíván, mert hogy különösen városokban miként lehet a vevőnek ugyanazonosságát, az eladott szesznek foktartalmát, annak feljegyzését, azon túl még a fedezeti okmány beszerzését is, például egy heti vásár alkalmával, a hol tömeges adásvételekről van szó, megkívánni és teljesíteni, azt belátni nem tudom. így állván a dolog, ismétlem, (Halljuk! Halljuk!) hogy lehet intézkedéseket keresni és találni és ha az idő alkalmas lenne rá s tárgyalásaink tovább folytattathatnának, mert hiszen kilátásban van helyezve, hogy rövid pár nap alatt az országgyűlés működése szünetelni fog, talán magam is bátor lennék e tekintetben egy némely eszmét felemlíteni, (Halljuk! Halljuk!) ezúttal azonban tartózkodom ettől, csak azt állítom, hogy lehet intézkedéseket keresni és találni arra, hogy azon czélok, melyek a t. minister ur 50*