Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

<)?! S84. országos ülés május 30-án, pénteken. 1S90. Kossuth is állampolgári jogait visszanyerje? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Avagy szabad lenne-e, például a Tisza szabályozását, a mely ezer és ezer parti birtokosnak érdekében áll, csupán azért vetni el, mivel az indítványozó egyúttal egy nagybecsű állami jószágnak vagy egy nevezetes nemzeti emléknek, melyet az árvizek szintén fenyegetnek, megmentését is szükségesnek találja? (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hangoztatják továbbá, hogy nem lehet kívánni a királytól oly törvény szentesítését, a mely azt, ki őt nem ismeri el, az állampolgárok sorában megtartani van hivatva. A törvényjavaslatban azonban Kossuth neve nem fordul elő és higyjék el uraim, hogy semmi sem lenne képes nagyobb mértékben növelni ő felsége népszerűségét, (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) mint ha a nemzet ezen forró kívánságát meghallgatná (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és maguk a minister urak is, ha ily értelmű' tanácsot adnának a királynak, csak saját maguk érdekében cselekednének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Képtelen, sőt hiábavaló törekvés ugy állítani fel a kérdést, hogy válaszszon a nemzet a király és Kossuth között. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth nem versenytársa a koronás királynak (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és a tisztelet, a melylyel a nemzet iránta viseltetik, nem ellenkezik a király iránt tartozó és tanúsított hűséggel. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Avagy lehetne-e rossz néven venni gyámgyermekeknek, ha jóltevő rokonukat, ki egykor szorongatott állapotukban oltalmába vette őket, még akkor is szeretettel környezik, mikor törvényes gyámjukkal már kibékültek? És nem lenne-e az utóbbi részéről hiba, ha — különben hű és engedelmes gyámgyermekeinek — ezen hálás ragaszkodását jóltevőjük iránt, maga ellen intézett kötelességsértésnek tekintené ? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg a hála, a melylyel jóltevőjük iránt viseltetnek, neki magának is biztosítékul szolgálhat, hogy a tőle vett és veendő jótéteményekért is hasonló érzéssel fognak fizetni? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Avagy nem látják-e, nem tapasztalják-e uraim, hogy ugyanaz a nép, a mely Kossuthot lelkesen élteti, a királyt is, valahol csak megjelen, a tisztelet és hódolat kétségtelen jeleivel halmozza el. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mire való tehát ellentétet keresni ott, a hol ellentét nem található ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Elmondtam körülbelül mindazt, a mit ezen tárgyra nézve még elmondani szükségesnek tartottam. Szavazni fogunk és én előre látom a szavazás eredményét. De tudják meg uraim önök is, hogy minket a vereség, a melyet ma szenvedni fogunk, nem fog elcsüggesztem, sőt újabb erőfeszítésre fog szolgálni ösztönül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es te nagy férfiú, a ki kora ifjnságod óta e hazának és csakis e hazának szentelted életedet, a ki negyven esztendőnél tovább szenveded a hontalanság fájdalmait, mikor a ma hozandó határozat tudomásodra jut, ne vádold, kérlek, a nemzetet háládatlansággal. A magyar nemzet ma is, mint valaha, tántoríthatlan ragaszkodással viseltetik irántad (Ugy van! Igaz ! a szélső baloldalon) és ezt semmi hatalom szivéből kiragadni nem lesz képes. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A. háládatlanság vádja azokat fogja csak terhelni, a kik a nép nevében, a nép akarata ellen határoznak. (Hosszan tartó zajos éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök: Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur kívánja szavainak értelmét helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen Irányi!) Gróf Apponyi Albert: T. ház! Irányi Dániel t. képviselő ur ellenmondást vél constatálhatni a ma és múlt év vége felé elfoglalt álláspontom közt. Azt hiszem, t. ház, hogy a kérdés fontosságánál fogva talán szabad a t. képviselő urnak ezen felfogását, bár az hozzá méltó objectivitással, nyugalommal és udvariassággal volt előadva, % házszabályokban előrelátott személyes támadásnak tekintenem és ezen a ezímen a t. háznak felvilágosítást nyújtanom. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Irányi Dániel t. képviselő ur a múlt év november havában a maihoz hasonló, de azzal sem formájában, sem tartalomban nem azonos indítványát beadta, én felfogásomból senki előtt titkot nem csináltam, Nem nyilt reá ugyan alkalom a később előadandó körülmények folytan, hogy a házban is nyilvánítsam ezen meggyőződésemet, de magánbeszélgetésben ugy a saját elvbarátaim, mint a függetlenségi pártnak néhány jeles tagja előtt sem csináltam titkot abból, hogy a t. indítványozó urnak indítványát nem fogom magamévá tehetni s az általa megindított actiót nem lehetek szerencsés támogatni ugyanazon indokokból, a melyeket a mostani vita folyamán előadtam. Ezeknek lényege pedig abban áll, hogy egy egyénnek, legyen az bármily nagy, vagy sok egyénnek, legyenek azok bármily számosak, azon álláspontja, a mely szerint az alkotmányt, vagy az alkotmánynak bármely sarkalatos tételét el nem ismeri, nem szolgálhat törvényhozási indokul a jogrendnek súlyos fenyegetése nélkül. (Helyeslés balfelől. Mozgás a szélső balon.) Nekem most a vitában résztvenni nincs jogom, csak constatálhatom, hogy ez volt az álláspont, melyet akkor elfoglaltam és ez az, a melyet most is kifejtettem. Helyes-e vagy helytelen, az más kérdés, de ez volt az álláspontom akkor és ez az álláspontom ma is. (Helyeslések. Ugy van! balfelől.) Mik történtek azonban közvetlenül az Irányi Dániel t. képviselő ur indítványának elodázása és megindokolása után? (Halljuk! Halljuk! balfelől.)