Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
362 884. országos ülés májns 30-án, pénteken. 1880. fogom eltalálni a képviselő ur gondolatát —.a miatt vádolja törvénytelenség elkövetésével, hogy 1849. április 14 én a függetlenségi határozatot indítványozta? Ezt a határozatot, megengedem, lehet szükségesség, czélszerüség, eszélyesség szempontjából birálat alá venni; jogszerűség, törvényszerűség szempontjából nem lehet. (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon.) Mert ha nem ismétlem is azon tényeket, melyeket imént említettem; hanem figyelmeztetek is arra, hogy kétségtelen bizonyítványokkal, irott bizonyítványokkal igazolva volt, hogy az osztrák udvar bujtogatta ellenünk a nemzetiségeket, (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon) hogy fegyvert szolgáltatott nekik kéz alatt, (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) emlékezzenek vissza és emlékezzék vissza különösen a képviselő ur a deczember2-iki nyilt parancsra, a melyben egyenesen ki volt mondva, hogy jövőre az egész birodalom — beleértve Magyarországot is — egységes alapon fog szerveztetni és jussanak eszébe a márczius 4-iki manifestum és az ahhoz mellékelt octroyált — úgynevezett — alkotmány, melyben ezen czél nemcsak világosan kifejezve, hanem az által már csaknem valósítva is mutatkozott, hogy Magyarország feldarabolása, a magyar birodalom testétől Erdélynek, a Bánságnak Báes-Bodrog megyével és Horvátországnak elszakítása ki volt mondva. Hát vájjon ezt is térdet-fejet hajtva kellett volna Kossuthnak és az országgyűlésnek elfogadni és igy Magyarországnak nemcsak alkotmányát, hanem területi épségét is feláldozni?(Igats! Ugyvan! szélső balfelöl.) De ha Kossuth hibás volt, hibás volt nemcsak ő, hanem előbbi ministertársai is, hibás volt az egész országgyűlés, a mely mindezen határozatokat egyhangúlag magáévá tette. (Igaz! Ugyvan! stélső balfelöl.) Ha tehát, t. képviselő ur, ezek miatt vonja meg tiszteletét Kossuth Lajostól, legyen bátorsága nyilvánítani, hogy a magyar nemzet azon képviselőit is, kik 1848-ban és 1849-ben nehéz körülmények közt megvédték az ország alkotmányát, nem tartja érdemeseknek tiszteletére. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) A t. képviselő ur Kossuth végzetes tévedésének tulajdonítja azon város elpusztulását, a mely az általa képviselt kerületnek székhelye. Hogy miből állott Kossuthnak ezen végzetes tévedése, azt második felszólalásában maga magyarázta meg. Szerinte az abban állott, hogy a kormány — itt már nem csupán Kossuthról, hanem a kormányról szól — nem látta előre a nemzetiségek részéről kitörendő mozgalmat. Először is azt talán meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy ha a magyar államférfiak — mert nemcsak Kossuth vétkes ebben, ha ugyan van vétke — akkor, mikor a nép millióit vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül felszabadítják a jobbágyi terhek alól; akkor, mikor valamennyit, szerbet, románt, tótot a magyar fajjal egyenjogúvá tesznek, nem gondoltak arra, hogy ezen nemzetiségek hála helyett felkeléssel, gyujtogatással és gyilkolással fognak felelni: (Igás! Ugy van! Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) ez azt gondolom, igen természetes és megbocsátható tévedés. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Inkább az ellenkező feltevés lett volna sértő a most említett nemzetiségekre. (Helyeslés a szélső balfélől.) Fájdalom, bebizonyult, hogy ők hála helyett hálátlansággal fizettek. (Igaz! Ugyvan! a szélső balfclól.) De tegyük fel, hogy ezt előre kellett volna látni, mit kellett volna tehát tennie Kossuthnak, mit a kormánynak és a magyar országgyűlésnek, hogy ezen veszedelmet elhárítsák? E kérdésre a feleletet megadják azon kívánságok, melyeket a nemzetiségek a magyar kormány és a magyar országgyűléshez intéztek. Nem feledkezve meg mindenekelőtt arról, hogy ők, mint a bécsi kamarilla által felizgatott szerencsétlenek, nemcsak a magok saját kívánalmait terjesztették elő, hanem vezéreik, többnyire osztrák császári tisztek unszolására, még az osztrák kormánynak követeléseit is magukévá tették: (Ugy van! a szélső balfélől) mit kívántak, mondom a nemzetiségek, mit különösen a románok, a kikről szó van? Azt követelték, hogy az unió eltöröltessék, hogy a románok, mint negyedik törvényes nemzet, Erdély alkotmányába felvétessenek és ezt akkor, midőn a többi nemzetek: a magyar, szász és székely, a maguk különállásáról lemondva, a magyar polgárok sorába beolvadtak. Hát, t. ház, ezt a kívánságukat kellett volna teljesíteni ? És ha nem teljesítjük, előre kellett volna látnunk, hogy nemcsak Nagy-Enyedet, hanem annyi más várost is el fogják pusztítani? T. képviselőház! Ha van valaki, a ki tévedett, az mindenesetre a t. képviselő ur; (Ugyvan! Ugy van! a ssélső balfélől) ha van valaki, a ki a történelemben járatlanságot árult el, az ő; (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) hanem ha van valaki, a ki igazságtalan ítéletet mondott, az ő. (Ugyvan! Ugy van! szélső balfélől.) De igenis csalódott, tévedett Kossuth is. (Halljuk! Halljuk!) Az ő tévedése abban állott, hogy eleinte és talán tovább mint kellett volna, hitt a bécsi udvarnak (Zajos felkiáltások a ssélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) és bizott a királyi eskü szentségében. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon : Igaz ! Ugy van ! Nagy mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): T. ház! (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Igazat mondott! Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.)Bocsánatot kérek, a képviselő urak tapasztalhatják, hogy én nagyon sokat szoktam a szabad szóból megengedni (Ugy van! jobbfelöl. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: De ez történet!) mivel a szabad beszéd a parlamentben nem hiba, mert a