Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

383. országos ülés május 29-én, csütörtökön. 1890. 353 a szélső baloldalon.) E törvényjavaslatot el kell fogadni minden önzéstelen, hazáját, nemzetét s a valódi alkotmányos szabadságot szerető honpolgárnak. El kell fogadni már csak azért is, mert e javaslattal Kossuth Lajos nagy hazánkfiának honosítása czéloztatik, annak a Kossuth Lajosnak, a ki az 1848-iki korszakban szétporlasztván a polgárság ezredéves bilincseit, 14 millió honpolgárt visszaadott az emberiségnek; azon Kossuth Lajosnak, a ki a nemzet érdekéért minden áldozat hozatalára kész volt és kész volt mai nap is és a ki épen azért eszi jelenleg a száműzetés keserű kenyerét, mert saját magát, életét, szabadságát feláldozta a nép és a nemzet érdekeiért. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ily hálátlanságot nem láttak még a napvilágon Európa tartományaiban, nem magában Oroszországban sem, a hol az önkény, zsarnokság uralkodik a nemzet és a nép jogai felett. (Egy hang jóbbfelól: Halljuk!) Igen; hadd pihenjek egy kicsit, én nem szoktam csak ugy a kalap alól beszélni, mint az ur. (Nagy derültség.) T. ház! Elemezzük, hogy tulajdonképen ki az a Kossuth Lajos s elemezzük, hogy mik és kik vagyunk mi képviselők ? Nincs e hazában oly képviselőválasztó kerület, melynek polgárai ne tudnák azt, hogy az a Kossuth Lajos a világ egyik legnagyobb polgára, ki e nemzet szabadságát megteremtette, ki e nemzetet újjá szülte. Kossuth a nemzet megváltója. Elemezzük már most: mik vagyunk mi? Semmi egyebek, mint a nép választottjai. Miért küldöttek ide bennünket? Bizonynyal nem azért, hogy az adókat folyton emeljük, mint önök szokták tenni; bizonynyal nem azért, hogy zsandárokkal és finánczokkal elexequáltassuk a szenvedő nép utolsó falat kenyerét; bizonynya] nem azért, hogy a nemzet virágát: az ifjúságot idegen érdekekért, Austriáért áldozzuk fel; hanem azért, hogy megvédelmezzük a nemzet szabadságát, függetlenségét, illetőleg visszaszerezzük azt a jogtalanul elrabolt függetlenséget, melyet önök a 67-iki átkos közös ügyekért áldoztak fel. (Hosszantartó zajos defütfíég.) E kifejezést azért használtam, mert erre ma a ministerelnök ur figyelmeztetett s mert nem akartam legalább ez egy kérdésben kedvét szegni. (Derültség.) Kérdem, t. ház, van-e e hazában oly választókerület, melynek polgárai ne az imádásig volnának lekötelezve a nemzet megváltója, Kossuth Lajos iránt? Midőn önök — már tudniillik, a kik felszólaltak — mert a többieket nem gyanúsítom, mivel még jó útra térhetnek (Élénk derültség) — midőn önök a világ legnagyobb polgárának kihonosítása iránt nyilatkoznak, nemcsak a haza, hanem választóik elleni bűnt is követnek el. (Ugy van ! a szélsőbalon.) Azok az urak, a kik kinyilatkoztatták, hogy az adókat felébb emelik s a vérKÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XVIII. KÖTET. áldozatot odadobják Austria, Bécs érdekében; azok az urak, a kik Kossuth Lajos elleni nyilatkozatra érezték magukat kihíva: miért nem mondták meg ezt választóik előtt megválasztatásuk alkalmával? (Tetszés a szélső baloldalon.) Mutasson nekem a t. kormánypárti képviselő urak közül bárki is oly prograinmot, melyben választóiknak ne a legmigyobbszeríí ígéreteket tették volna. Egy sincs közöttük, t. ház, olyan. Hiszen, miután ugy látom, hogy megfeledkeztek a haza, a nemzet, a világ legelső polgára, megváltója iránti kötelességökről és e törvényjavaslatot leszavazzák, ez a jövőt illetőleg reánk nézve csakis nyereség, mert megfog győződni az a honpolgár, ki a jövő választáskor szavazatát a képviselőre adja, hogy azok, kik ily törvény alkotása ellen nyilatkoznak, mint a milyen az, a melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam beterjesztett, nem méltók arra, hogy országgyűlési népképviselőkké választassanak. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Azon zászlóról, t. képviselőház, a mely alatt küzdöttem a politikai térre való első fellépésemtől fogva és mely alatt ma is küzdök, e szavak hangzanak felém : „1848! Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!" Igenis, t. ház, mint már máskor is volt szerencsém említeni, azon szabadság, melyért ezer éven át elődeink millióinak vére patakzott, hogy azt szent örökségül hagyhassák utódaiknak, kiknek kiöntött vére, egyesítve szent hamvaikkal, e földnek négy folyama és hét halma közti minden porszemet szentté és imádottá tette; a melyért hogy mennyit áldoztunk anyagilag, szellemileg, vérünkkel és életünkkel az 1848-iki dicső korszakban, meg van irva történelmünk véres, de dicső lapjain. A jogegyenlőség, a szabadságban, mint említettem, 14 millió honpolgárt emelt fel és tett emberré, a nemzet testévé, tagjává. A testvériség a szabadságban, isteni szikra az emberi keblekben; emberiséget összetartó szent kapocs s az emberiség végczélja. (Tetszés a szélső baloldalon.) Isten ! magyarok istene! Add, hogy e szentháromság mentül előbb győzelemre jusson hazánkban! (Éljenzés szélső balfelől.) Irányi képviselőtársam javaslatát elfogadom. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és azt hiszem, Irányi Dániel képviselő urat. A házszabályokban ugyan az áll, hogy csak az oly indítvány beadóját illeti a zárszó, mely nem bizottságilag tárgyaltatik, hanem melyet 10 képviselő aláirt. De ebben az esetben nem egyszerű indítványról van szó, mert ez, mint törvényjavaslat utasíttatott a bizottsághoz és mint törvényjavaslat képezi is a tanácskozás tárgyát. Minthogy pedig e javaslatot 89, illetőleg 90 képviselő irta alá, mert Csanády képviselő ur ma kÍjelen45