Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

348 383. országos ülés május 29-én, csütörtökön. 185)0. érzés megvan; mert a ki csak szolga, az a koronának nem igazi támasza. (Zajos helyeslés a szélső balon.) T, ház! A többi ellenvetésekre nem térek át azon Ígéretemnél fogva, hogy igyekezem lehetőleg rövid lenni; hanem mégis foglalkoznom kell azzal, hogy vájjon igaz-e az, hogy a jelenleg fennálló honossági törvény 31. §-a a rendőri állam szellemének kifolyása s hogy az nem tartalmaz jogot? (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, nincs senki közöttünk, a ki a törvényt a jog fogalmával azonosnak tartja. Van akárhány törvény, mely jogtalanságot tartalmaz s a melyet meg kell tartanunk a mig törvény, de kötelességünk odahatni, hogy a törvény megszűnjék. (Helyeslés a szélső balon.) Ezen törvényjavaslattal szemben, a melyet mi benyújtottunk, legelőször is kötelességük lett volna azoknak, a kik a törvényjavaslat elfogadását ellenezték, legalább is valamit felhozni annak bizonyítására, hogy ezen 31. §. helyes; mert a mi felhozatott, a községek megterheltetése szempontjából, azzal, azt hiszem, nem érdemes tovább foglalkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgyszintén néhány más dologgal, a mik elmondattak azok után, a mik a háznak ezen oldaláról felhozattak, szintén felesleges volna a t. ház türelmét fárasztani. Hanem viszont, ha valaki állítja azt, hogy ezen törvény rósz és azt meg kell változtatni, hogy helyébe a jogot és igazságot kell tenni; azt hiszem annak, a ki ezt mondja, kötelessége állítását lehetőleg elfogadható érv felhozásával be is bizonyítani. És ennek bizonyításánál meggyőződésünk szerint csak az lehet irányadó, hogy mit értünk „jog" fogalma alatt és képzelhetünk-e jogot, mely nem nyugszik erkölcsi abtpon? Morális alapjának kell lenni a jognak, mint az államnak; morális alap nélkül nincs létjogosultsága. (Igaz! XJgy van! a szélső baloldalon ) És épen ezért, ha vizsgáljuk ezen 31. §-t, vizsgálnunk kell a houossági jog természetét és azt hiszem, helyesen csak akkor cselekszünk, ha ebből következtetve állapítjuk meg, hogy melyik álláspont helyes. (Halljuk! Halljuk!) Mi a honosság? A honosság, azt hiszem, épen oda tartozik, a mit a jogászok személyi állapot meghatározásának szoktak mondani. Ez olyan, mint a szabadság. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És épen ezért szerintem nagy tévedésben van az a képviselő ur, a ki szerint helytelen e törvénynek azon elve, hogy velünk született jog. Ha a kifejezés formáját érti, ebben egyetértek vele; hanem ha arról van szó, hogy meg lehet szerezni ezen jogot a nélkül, hogy mi magunk valami személyes cselekedetet vittünk volna véghez; meglehet szerezni a nélkül, hogy akartuk volna megszerezni: akkor igazsága van, mert épen a legtöbb esetben a megszerzés akaratunk nélkül történik születés által. No ha ez lehetséges, hogy az állam kimondja, hogy aki magyar állampolgár gyermeke, az már születés által magyar állampolgárrá válik: akkor az állam annak nemcsak jogot ad, de kötelességet is ró rá, a melyeknek forrása az, hogy született, mint állampolgár gyermeke. S épen azért, mert ez ilyen s teljesen rokon természetű a becsülettel és a szabadsággal, ennélfogva saját természeténél fogva lehetetlen, hogy e jog pusztán idő-elmulás által elveszhessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert épen ezen személyállapotot meghatározó jogoknak a természetük az, hogy át nem ruházhatók; minden át nem ruházható jognál pedig úgy áll a dolog, hogy az csak lemondás által szünhetik meg, a mely lemondás lehet vagy hallgatag vagy nyilt, vagy megszünhetik büntetés által. Hogy lemondás által megszünhetik, az benne van a mi törvényjavaslatunkban if, tehát az az akaratszabadságnak ebben a tekintetben tökéletesen eleget tesz. Következik már most, hogy vannak-e oly eoncludens factumok, a melyekből következtetni lehet a lemondásra? Ilyen eoncludens factum, ha valaki a nélkül, hogy az állam kötelékéből való elbocsáttatását kérné, egy más államnál hivatalba lép, vagy más államnál polgári esküt tesz le. Ezek mindenesetre oly eoncludens factumok, a melyekre azt a vélelmet lehet alapítani, hogy az illető nem akar tovább azon állam polgára maradni. De kérdem, t. ház, az maga, hogy valaki 10, 15, 16 vagy akár több évig is nincs épen hazája területén, az maga, hogy ő nem lehet esetleg otthon: képezhet-e bármiféle józan alapot annak feltevésére, hogy ő nem is akar az illető állam polgára maradni? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egyáltalában építhető-e azután olyanra, a mi fel sem tehető, józan vélemény? Olyanra, a minek semmi valószínűsége sincs, nem építhető vélelem ; (Igaz ! TJgy van ! a szélső baloldalon) legkevésbé pedig olyan országban, mint a mienk, a hol van rá oly ecclatans példa, mint Kossuth Lajosé, hogy valaki egész életén, a tiz éven túl is, künn is folyton azt documentálta, hogy akar ez állam polgára maradni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miként lehet tehát valamely törvényben arra, hogy bizonyos idő elmúlt, véleményt alapítani ? Jogszerüleg minden vélemény csak valószínűség alapján állapítható meg, a hol tehát valószínűség nincs, ott véleménynek sincs helye. (Igás! TJgy van! a szélső baloldalon.) Magok azok, a kik az 1879. honossági törvényt meghozták és a kik most ellene érvelnek ezen általunk beadott törvényjavaslatnak, elismerték, hogy pusztán idő múlással nem szünhetik meg a honosság, mert akkor nem kötötték