Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

38"2. országos ülés májas területén születtek, de az angol nemzet óriási többségére az angol törvény még ma is azon alap­elven épül, hogy nem lehet akarattal az állampol­gárságot megváltoztatni, az állam kötelékéből kilépni. Már most, t. ház, ez azután a melegnek és hidegnek egy alkalommal való fúvása, (Derültség jóbbfelől) mert az angol elv nem egyéb, mint a régi feudális elv maradványa, midőn az egyént ugy tekintették, mint a ki a földhöz van nőve, glebae adstrictus; ezért tekintetett a régi középkori fel­fogás szerint az állampolgárság ugy, mint a mely köteléket kénytelen viselni az illető haláláig, mint a Dejanira-köntöst és csak életével együtt vetheti le. Ez egy középkori felfogás, mely még ma is nagy részben él Angliában. A személyes szabad­ságnak az a nagy elve, mely a múlt század végé­től kezdve utat tört magának minden continensi törvényhozásban, azt kívánja, hogy csak akarattal érhesse el valaki az állampolgárságot, de akara­tával fel is bonthassa. (Igaz! Ügy van! jóbbfelől.) Ez volt, t. képviselőház, az a két kiemelkedő pont, melyre nézve t. képviselőtársam hamis és téves úton van. Végül a t. képviselő ur felhiv ben­nünket arra, hogy miért állítottuk mi Kossuthot és a király iránti loyalitást, a király személyét egy­mással szemben. T. képviselőház. Ez erről az oldal­ról soha sem történt. Gróf Károlyi Gábor: Egyebet sem csi­náltak ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Károlyi Gábor t. képviselő ur jobban tenné, ha a helyett, hogy értelmetlenül közbekiált, felállana. és véleményét megmagyarázná. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj és mozgás a szélsőbalon.) Gróf Károlyi Gábor: Csak azt mondtam, hogy egyebet sem csináltak! (Mozgása jobboldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister : A király személyét előtérbe nem helyeztük, nem is tettük, hogy a király és Kossuth közti választásra hívjuk fel a nemzetet. (Felkiáltások a szélső balolda­lon: Hát Tisza István!) Hallottuk azt az érvelést, hogy Kossuth iránti kegyelet az, mely döntő mo­tívum ezen törvényjavaslat elfogadása mellett. Ezzel mi azt a kegyeletet, azt a kötelességet állí­tottuk szembe, melylyel minden magyar állam­polgár az állam alkotmányos rendje iránt viseltetni tartozik. Ezeket állítottuk mi szembe és a kettő között ezt tartottuk mi magasabbnak ós pedig azért, mert ez az elv alapfentartó ereje a magyar államnak és olyan régi, mint a magyar alkotmány maga. (Zajos helyeslés jóbbfelől.) Polónyi Qzstl T. ház! Személyes kérdés­ben s előre is kijelentem, hogy csak igen rövid időre akarom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom egész őszintén, hogy a t. ininister s 28-án, szerdán. 1890. 33 1 urnak, a mint magamat kifejeztem, az én róla való jobb felfogásom szerint, véletlenül történt botlását oly nagynak tartottam, hogy magam szívesen akartam neki segédkezet nyújtani arra, hogy tévedésére nézve magát rehabilitálhassa. (Derült­ség.) S most a t. minister ur egész másként állítva fel a kérdést, azt akarja bebizonyítani, hogy igaza van.Nem arról van azonban szó, nem az a kérdés köztünk, hogy mi a vezérelve a honossági tör­vénynek, hanem az, hogy foglaltatik-e a honossági törvényben intézkedés, bátramaradt országokhoz hasonlóan — bár nem én mondtam, hogy vannak ilyen országok — a mely mellett lehetségessé válik, hogy hűségi eskü nélkül és ugy szereztessék meg a honosság, hogy az illető semmiféle deelara­tiót ne tegyen. Ez a kérdés. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ezt én bebizonyítottam. (Közbeszólás a jobboldalon: A múltban!) De megszerezte, azon törvénynyel szerezte meg honosságát. (Közbeszólás a jobboldal­ról: A múltra vonatkozik!) Ez a törvény kihirdet­tetett 1879. deczember 24-én. Aki 24-ikétől kezdve 5 évig itt lakott, nem kellett neki sem hűségi esküt tenni, sem folyamodni. Tehát áll az, a mit én mondottam, hogy mi is azon hátramaradt or­szágok közé tartozunk, a melyekre a minister ur hitvakozott. Végezetül, t. ház — nagyon sajnálnám, ha e tekintetben köztünk félreértés merülne fel — ha a ministerelnök ur a maga részéről szintén kijelenti azt, hogy ő és az igazságügyminister ura vitának azon élét nem állították fel, hogy ők azt nem akarják, hogy Kossuth személye a király szemé­lyével állittassék szembe, ezt örvendetes tudomá­sul veszem. Idézhetném a ministerelnök ur egész beszéd­jét— méltóztassék elolvasni, bár a kezemnél yan, nem akarom felolvasni — de hogy ha az az intentiója a kormánynak, ha belátta, hogy nemzeti szerencsétlenség lenne a király tekintélyét a nem­zeti ideállal szembeállítani: én szivesen nyújtok segédkezet és üdvözlöm a kormányt e téren. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Daczára annak, hogy az idő igen előrehaladott, kérnem kell a t. házat, méltóztas­sék a Pázmándy Dénes képviselő ur által bejelen­tett interpellatiót meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!) Az idő előrehaladott voltára való tekintetből inter­pellátióm indokolását a válasz alkalmára tartom fenn; az interpellatio concret esetre vonatkozván, kérem interpellatióm felolvasását és a honvédelmi ministerrel való közlését elrendelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző (olvassa): „Interpel­latio a t. honvédelmi minister úrhoz". í. Van-e tudomása a t. honvédelmi minister 42"

Next

/
Thumbnails
Contents