Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-365
8fiö. ersíágos ülés május 2-án, pénteken. 18510. 2') szólt általános helyeslés közt, a következőleg nyilatkozott: „Egy másik, hogy ugy mondjam, összetartozó csoportja volna a reformoknak, több királyi tábla felállítása és a büntető eljárás életbeléptetése. Talán felesleges kiemelnem, hogy az egybekapcsolás csak az életbeléptetés stádiumára vonatkozik. Óhajtom kizárni azt a félreértést, mintha a királyi táblák szétosztása, számuk és székhelyük megállapítása megtörténthetnék a nélkül, hogy az a civilig eljárás tervezetével, különösen az abban elfogadott jogorvoslati rendszerre] combinálva volna. A reformok előkészítésének együtt kell történnie, csak azok életbelépte tésénél kell a fokozatokat megtartani." Ezt óhajtottam volna én, t. ház, ezt óhajtották volna t. elvbarátaim. Alkalmasint nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a t. igazságügyminister urat az idő rövidsége és más közbejött körülmények gátolták meg abban, hogy perjogunk reformját a maga teljességében előkészítse. Ez okozta aztán azon kényszerhelyzetet, hogy nekünk most, a büntető s polgári perjog alapelvei kellő combinál ása nélkül kell végleg döntenünk a kir. táblák decentralisatiójának nagyfontosságú kérdésében. Áttérve felszólalásom tulajdonképeni czéljára, tudniillik arra, hogy minő álláspontot kívánok elfoglalni, szemben a törvényjavaslattal, bátor vagyok ugy a magam, mint azon párt nevében, a melyhez tartozom, röviden kijelenteni, hogy bár mi a felmerült aggodalmakban teljesen osztozunk s bár a törvényjavaslat egyes intézkedését, különösen a székhelyekre vonatkozó intézkedését nem helyeselhetjük: mind amellett a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. Teszszük ezt azért, mert azt hiszszük, hogy a törvényjavaslat egyes fogyatkozásai a részletes vita folyamán egy kis jó akarattal ki igazíthatók; teszszük azért, mert mi a t. igazságügyminister urnak reformprogrammját meleg rokonszenvvel üdvözöltük, intentióinak őszinteségében, tehetségének alkotó erejében és az által positiv alakban tett Ígéretek teljesítésében bízunk. (Ugy van! Ügy van! balfelöl.)E bizalom ez idő szerint kizárja annak a lehetőségét, hogy mi akkor, midó'n a reformok megvalósításához hozzá fog és meg akarja tenni az első döntő lépést, őt ezen üdvös szándékában akadályozzuk. (Helyeslés balfelöl.) Ezt annál kevésbé tehetjük, mert mi a kormány által inaugurált reformokat komolyan vesz szűk; (Ugy van! ügy van! balfelől) és midőn a közkormányzat egyes, különösen a közigazgatás gyökeres átalakításában a reformtörekvéseknek még csak előjeleit sem látjuk, legalább az igazságügyi politika terén történjék meg az első, mindnyájunk által óhajtott azon döntő lépés, hogy véglegesen KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. szakítsunk a magát túlélt és tovább fenn nem tartható rendszerrel. (Élénk helyeslés balfelől.) Hiszszük és reméljük, hogy a t. minister ur, ha súlyt helyez a törvényjavaslat elfogadására, le fogja vonni annak corollariumait ég az általa kilátásba helyezett perjogi reformokat mielőbb létesíteni fogja; mert ha ezt nem teszi, aligha el nem veszítjük a réven, a mit nyertünk a vámon. (Helyeslés balfelöl.) Ha tudniillik sokáig fen tartatnék a magát túlélt Írásbeli rendszer a szétosztott királyi tábláknál, elveszítenők azt a nagy előnyt, melyet ma a judicatura terén a központosított királyi tábla szaktanácsaiban élvezünk. Részemről, t. ház, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Madarász József jegyző: Veszter Imre! Veszter Imre : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat kétségtelenül rendkiviili fontossággal bir. Fontos és érdekes nemcsak lényege folytán, de azért is, mert e javaslat az első részletvisszafizetés a t. igazságügyminister ur részéről ama nagy hitelre, melyet őt ezelőtt egy esztendővel nemcsak a ház, de az egész ország önként ellátta. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat tárgya a t. ház előtt nem ríj, nem ismeretlen és a midőn a t. minister ur most ezen rég vajúdó kérdést megoldás végett elibénk terjeszti, azzal csak azon sürgetésnek tesz eleget, melyet a képviselőháznak egyrésze már egy évtized óta szakadatlanul, de eddig eredménytelenül hangoztat. Én és azon elvtársaim, kik e házban az igazságügyi viták alkalmából a szóbeliség és közvetlenség, mint a jó igazságszolgáltatás elengedhetlen feltétele mellett hosszú éveken át fáradhatlanul s akkor fájdalom, eredménytelenül küzdöttünk, ina csak örömmel fogadhatjuk ama nevezetes változását a dolgoknak, mely szerint most maga a kormány veszi fel a küzdelmet amaz elvek megvalósítása végett. Kétséget nem szenved, hogy a közvetlen szóbeliség és a királyi táblák decentralisatiója két egymást fedő fogalom, mert hiszen a szóbeliség decentralisatio nélkül ép oly kivihetetlen volna, mint a milyen érthetetlen lenne a decentralisatio keresztülvitele, ha azt a szóbeliség nem követelné. Azonban nem tagadom, t. ház, hogy én részemről a decentralisationalis művelet keresztülvitelét mint a szóbeliség szükségszerű folyományát inkább szerettem volna a teendők között a második vonalba sorozni és első helyen a szóbeliségre fektetett polgári és büntető eljárást látni. Azt hiszem, hogy a reformmunkálatok ezen egymásutánja logicusabb, indokoltabb, sőt megnyugtatóbb is lett volna. (Igaz! balfelől.) Az, hogy mit fog tartalmazni a polgári, mit 4
