Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

303. országos ülés május 2-án, pénteken. 1890. 2?i XI. törvényczikk értelmében 65 életév elég jogczím lesz a minister urnak arra, hogy őket ezen alapon nyugdíjazhassa. De legyen bárkiről szó; legyen szó bármely korszak mértföldjelzőiről, nekem mindegy : én a minister urnak olyan jogot, hogy teljesen szabad tetszésétől függjön egy kir. táblai vagy bármely biró nyugdíjazása, sem Szilágyi Dezső igazságügyministernek, sem semmiféle ministernek soha sem fogok megadni. (Helyeslés a szélső "baloldalon) És nem is adhatja meg senki, ha csak magát a birói függetlenséget nem akarja veszélyeztetni. (TJgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva én. t. ház, a részletes tárgyalásnál ezen szakasz kihagyása iránt fogok indítványt tenni és ha indítványom el nem fogadtatik, kénytelenek leszünk a harmadszori felolvasásnál a törvényjavaslat ellen szavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Végül, t. ház, van még egy intézkedése a törvényjavaslatnak, melyre nézve az igazságügyi bizottság t. előadójától egész tisztelettel legyen szabad felvilágosítást kérnem. A SO. §-sal sajátságos helyzetben vagyunk. Ebben a szakaszban ugyanis a t. minister ur az áthelyezett bíróra nézve ki akarja mondntni azt, hogy ha az áthelyezést el nem fogadja, állásáról lemondottnak tekintetik. T. képviselőház ! Hogy szervezés alapján a birót áthelyezni a t minister urnak joga van: az kétségtelen. Ezt kimondja a bírákra nézve az 1871-ben alkotott törvény, fentartják a többiek is; ez tehát kétségtelen. Most azonban előnyomul a második kérdés is, t, i. hogy milyen sanctióval járjon az, ha az áthelyezett táblabíró nem fogadja el az áthelyezést? S mármost lássuk, mily stádiumaival t tlálkozunk a felfogásoknak a javaslat ezen pontjánál. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur beadja a javaslatot és azt mondja: a ki az áthelyezést el nem fogadja — mint a jó cselédnél szokás a 15 napi felmondás — 15 nap alatt nyilatkozni tartozik. Ha nem nyilatkozik, arra vonatkozólag a törvényjavaslatban semmi sem foglaltatik, de az indokolásban benne van, hogy olyannak tekintendő, mint a ki állásáról lemondott. Most jön, t. képviselőház, az igazságügyi bizottság. Ez egy igen furcsa és nézetem szerint hosszabb magyarázat nélkül nemcsak alig menthető, de még csak meg sem érthető dolgot csinált ebből a szakaszból. Azt mondja; beveszem a törvény szövegébe azt a sanctiót, a melyet a minister ur a javaslatból kihagyott, de az indokolásban kifejtett, tudniillik, hogy a ki az áthelyezést el nem fogadja, az állásáról lemondottnak tekintendő. S mikép indokolja ezt? Homlokegyenest ellenkezőleg azzal, a mit a t. minister ur mond. Szórólszóra ezt mondja az indokolás : „Magától értetődik, hogy az áthelyezés elfogadásának kötelezettsége s az áthelyezés el nem fogadásához kötött joghatály nem terjed ki azon bírákra, a kik az 1885 : XI. t.-cz. értelmében nyugdíjaztatásra tarthatnak igényt, mert a törvényjavaslattól távol áll a szándék, szerzett jogokat megsérteni." Már most a minister ur azt mondja, hogy az áthelyezést el nem fogadó biró elveszti állását; az a szöveg, melyet az igazságügyi bizottság elfogadott, szintén azt mondja, mert az 1885 : XI. t. ez. 5. §. első pontjában azt mondja, hogy nyugdíjazásra, végkielégítésre igényt nem tarthat általában véve az, a ki állásáról lemondott. De ha a törvény ugy szövegeztetik, a mint az igazságügy bizottság szövegezi, akkor a minister ur indokolásában foglalt consequentia fogna beállani és ez legalább consequens volna, tudniillik, hogy az áthelyezett biró a törvény szerint állásáról lemondottnak tekintendő, tehát sem nyugdíjra, sem végkielégítésre igénye nincs. Ez volna a természetes consequentia. Azonban az igazságügyi bizottság motiválása ezzel homlokegyenest ellenkezőleg azt mondja, hogy magától értetődik, hogy szerzett jogokat sérteni nem akarunk, tehát bele kell foglalni a törvénybe azt, hogy az áthelyezést el nem fogadó bíróval szemben az 1885: XI. t.-cz. által szerzett jogok sérelmet nem szenvednek. Mert vagy őszintén hozzájárult a bizottság ezen felfogáshoz és őszintén elfogadta azt a minister ur is : akkor a törvényben azt ki kell mondani, vagy pedig tessék más törvényszöveggel és motiválással előállani. Miután azon feltevésből indulunk ki, hogy e szakasz tekintetében köztünk elvi eltérés nincs, azon reményemnek adok kifejezést, hogy már ezen általános vita során meg fogja találni a minister ur, mint az előadó ur a módot arra, hogy azt a számtalan családot, a mely főleg ezen szakasz miatt aggódik, megnyugtassák e tekintetben, hogy a bizottságnak és a minister urnak ia ez a felfogása ezen intézkedésről. Végére értem beszédemnek, t. ház. Jó akarattal fogtunk a törvényjavaslat bírálatába, aggodalmaink merültek fel, melyeket őszintén hoztunk a t. ház elé. Kérem a t. házat, méltóztassék ezeket ép ugy, mint mi, higgadtan, a pártkötelék minden feszélyezése nélkül bírálat tárgyává tenni és ha ugy méltóztatik találni, hogy ezek az aggodalmak csakugyan alaposak, hogy ezt a törvényt helyesebben alkotjuk meg a felhozott elvi kifogások figyelembe vételével és részben gyakorlati intézkedések elfogadásával, azon esetben méltóztassék azokhoz hozzájárulni. A magam részéről még egyszer kijelentem, hogy a függetlenségi és 48-as párt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, de a menynyiben az általam jelzett elvi jelentőségű módosítások el nem fogadtatnának, a harmadszori fel-