Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

381. országos ülés május 28-áu, pénteken. 1890. 293 genákat sem lehetett volna soha honosítani, mert mikor a törvény megalkottatott, akkor azok még magyar állampolgárok nem voltak, {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát — ismétlem — ezt egészen a jogállam postulatumának tekintem. T. képviselőház! Ez ellen több rendbeli érvek hozattak fel. (Halljuk ! Halljuk!) Ezek között az első — s azt hiszem, ez képezi az egész érve lés központját — az, hogy az által, hogy Kossuth Lajos azt az ismeretes nyilatkozatot tette — nem egyszer, de többször — hogy a törvényes rendet el nem ismeri, közte s a magyar állampolgárság visszanyerése közt egy határozott ineompatibiliras keletkezett. Ez a nézet különféle árnyalatokban és fokozatokban lett kifejezve, de az egésznek essentiáját — ugy gondolom — mégis ez képezi. Hát t. ház, én azt tartom, hogyha ez az elv felállíttatik, akkor annak conseqentiáját le kell vonni. Hogyha, t. ház, az sérelmet képez, hogy valaki nyilatkozatban az állam törvényes rendjét el nem ismeri, azt vele nemcsak ineidentnliter, nemcsak nemlegesen kell megtorolni, hanem positiv alakban is, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert nézetem szerint itt egy dilemma két szarva közül kibontakozás nincs. Vagy öszszeférhetlen az ilyen nyilatkozat a magyar állampolgársággal vagy nem. Ha igen, akkor, egyáltalában erről az egész kérdésről nincs mit beszélni; (Helyeslés a szélső baloldalon) ha nem, akkor én állítom, hogy Magyarország tekintélye és a törvény tisztelete megköveteli, hogy az megtoroltassék nem ilyen nemleges alakban, a mikor esetleg az illető állampolgárságát visszanyeri, hanem igenis positiv alakban, mikor az a kijelentés egyáltalában történt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez a nézet még így sem consequens, mert daczára annak, hogy az ilyen sérelmes nyilatkozatnak vétetik, daczára az összeférhetlenségi eszmének, senki sem kívánja még most sem — legalább én nem hallom — Kos suthtól annak visszavonását, hanem azt hozzák fel, hogy egyrészt nem jelentkezett, azután másrészt a honosságot máskép is visszanyerheti, t. i. ugy, hogyhavisszahonosittatja ms\gät.(Halljuk! Halljuk!) Hát t. ház, én ismétlem, ha ez sérelmes eljárás, akkor ezzel szemben positiv eljárást kell foganatosítani, mint a hogy ez annak idején Rákóczyval szemben történt, a ki igenis azért proscribáltatott, mert az amnestiát nem fogadta el, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert az állam törvényeit nem ismerte el s mert a hűségi esküt nem akarta letenni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) De ezt az eljárást, t. képviselőház, nem lehet indokolni sem közjogi, sem politikai rzempontokból. Nem lehet indokolni közjogi szempontból, mert az által, ha valaki ilyen kijelentést tesz, az ország törvényeivel összeütközésbe nem jön. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Az ország törvényei I világosan felsorolják a politikai delictumokat, de azok között ez nem foglal helyet, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) nemcsak, hanem havalaki főbenjáró bűnt követ is el, még akkor sem vesztheti el honosságát, (Helyeslés szélső balfelöl.) mert az nemcsak magára, hanem az ő leszármazóira is érvényes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem lehet ezt, t. képviselőház, politikai szempontokból sem indokolni, mert az rést ütne a szólásszabadságnak és a nyilatkozás szabadságának nagy elvén. (Igaz! Ugy tan! a szélső baloldalon.) És a ki erre nézve tájékozást kivan szerezni, méltóztassék elolvasni a magyar országgyűlés vitáit abból az időből, mikor Wesselényi Miklósnak azért akasztottak hűtlenségi pert a nyakába, mert az országgyűlésnek törvényes rendjét megtámadta. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy ez nem megtámadás, hanem csak az el nem ismerésnek kijelentése, de t. ház, én azt másnak, mint véleménynek és a vélemény nyilatkozatának még sem tekinthetem, (Uelyeslés a szélső baloldalon) mert ezt jogilag máskép minősíteni nem lehet, mert ez nem izgatás, mert ez nem magával a törvénynek positiv szabványaival való összeütközés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem akarom azt mondani, hogy a ki valamely nyilatkozatot tesz, akár szóval akár írásban, ne legyen érette felelős; de ha felelőssé teszszük, felelőssé kell tenni az ország törvényei értelmében az ország bíróságai előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a minek én minden körülmények között, minden alakban — akár positiv, akár nemleges alakban — ellensége vagyok, az az, hogy a képviselőház maga gyakoroljon politikai eljárást, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert én ezt másnak, mint politikai ostracismusnaknem tekinthetem. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Megengedem azonban, hogy az ilyent az állam érdeke megkívánja. De constatálni kivánom, hogy ez az eset itt nem forog fenn. Senki sem fogja állíthatni ezt, hogy azon körülmény, hogy Kossuth Lajos Magyarország állampolgára volt idáig, bárminő praejudiciumot okozott, a mi pedig az íí magatartását illeti, az teljesen loyalis volt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán t. barátom a múlt alkalommal parallelát vont Kossuth és Rákóczi közt. Megengedem, hogy ez sokban talál; de egyben nem talál és ez az, hogy Rákóczy azután is folytonosan agitált és conspirált és fel akarta forgatni az országnak törvényes rendjét. Thaly Kálmán: De hogy volt törvényes az a rend ! (Élénk derültség.) Beőthy Ákos: Kossuth Lajos pedig ezt nem tette. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, ezen érvelés még egy más enyhébb alakban is szerepelt, jelesen abban, hogy nem mi közösítettük ki Kossuth Lajost,