Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

288 881. országos ülés májns 28-án, pénteken. 1890. lanságot meg akarjuk szüntetni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Épen ugy sajnálom, hogy gróf Apponyi Albert tegnapi beszédében — mely szónoki szempontból kifogástalan — túlságosan pazar ékesszólással igyekezett bebizonyítani e törvényjavaslat veszélyességét. Nem értem, hogy miért forgatná fel e törvényjavaslat a jogrendet, az államrendet és minden egyéb rendet? Az a törvényjavaslat, mely ugyanazt akarja, a mit a művelt államok egy nagy része akar és törvényhozásilag léire is hozott. Hiszen a t. képviselő ur maga is beismeri, hogy nagy és müveit államok hasonló intézkedéseket hoztak. Ha Angliában és Olaszországban nem felségsértés — Amerikát és Francziaországot azért nem érintem, mert ott Felség nem lévén, felségsértés sem lehet — egy oly törvénynek a létezése, mely a távollét miatt nem veszi el a honpolgároktól az állampolgárságot: akkor Magyarországon sem válik felségsértéssé egy oly törvény, mely ugyanezt az elvet foglalja magában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Nem értem továbbá, mikép szolgáltatna egy törvényhozási actus, melyben a nemzet közvéleményének souverain akarata nyilvánul, praecedensül absolut kormányoknak és ambitiosus hadvezéreknek? Törvényt törvénynyel megváltoztatni, ugy hiszem, mindig lehetett, mindig szabad volt, sőt kötelessége minden nemzetnek, hogyha egy rossz törvény megszüntetéséről van szó, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Különben, t. képviselőtársam, tudjuk a históriából, hogy ambitiosus hadvezérek nem sokat törődtek a parlamentek correct vagy nem correct magatartásával. Ha hatalomhoz jutottak, ha szuronynyal szétkergethették a nemzet képviseletét, megtették, ugy mint Bonaparte Napóleon Brumaire 18-án. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És most egy őszinte vallomást teszek, t. ház. (Halljuk! Bálijuk!) Őszintén megvallom, hogy nem kívántam reflectálni egy megjegyzésre, mely tegnapelőtt e házban elmondatott, ámbár e megjegyzés méltó indignatiót keltett nemcsak itt, hanem merem mondani, az egész nemzetnél. (Ugy van! Xjgy van! a szélső baloldalon.) Nem akartam az illető képviselő ur szemére vetni, hogy a függetlenségi párt t. tagjai, a kik előttem felszólaltak, Kossuth Lajo^ személyét e vitában a kegyelet fényével világították meg, de tartózkodtak attól, hogy e fényt ugy vessék a multak eseményeire, hogy Kossuth ragyogó alakja mellett annál sötétebben domborodjanak ki azok a tényezők, melyek az 1848-iki békés reformokból csellel és erőszakkal 1849-et csináltak s előidézték nemcsak Nagy-Enyed, hanem az egész ország pusztulását. (Ügy van! Ugy van! a szélső balon.) Nem akartam elmondani, de ma reggel levelet kaptam Nagy-Enyedrö'i. (Bálijuk! Bálijuk!) Ezt a levelet Dárdai képviselő urnak valószínűleg egy választója irta. (Élénk derültség.) Ebben arra kér, hogy a képviselő ur figyelmeztetéséül olvassam fel a levél következő pafsusait : „Kegyeletet kívánni attól, a kiben az emberi szívnek e leggyöngédebb, legnemesebb érzése nincs meg, hasztalan kívánság volna; de megkívánhatjuk mindenkitől, a ki e képviselőházban helyet foglal, hogy hazája történelmét ismerje, (Ugy van! Ugy van! a szélső balon) hogy ne állítson olyat, mely vakmerő elferdítése a históriának, meghamisítása a történelmi tényeknek. (Zajos helyeslés). Tudom, hogy a képviselőház nem foglalkozik felnőttek oktatásával, (Élénk derültség) de miután Dárdai képviselő ur nyilvánvalóvá tette, hogy van a háznak egy tagja, a ki Magyarország újabb történetét nem ismeri vagy tévesen ismeri : szíveskedjék Dárdai képviselő ur számára felolvasni Horváth Mihályból azt a részt, mely világot vet arra, hogy a magyar nemzeti kormány a külön nemzetiségeket miképenakarta jogaik tekintetében megnyugtatni és kibékíteni. Ez a részlet egy törvényjavaslat tervezete, mely igy hangzik: „I. Az oláhok, mint külön nemzetiség, kívánságuk szerint, az okmányokban jövőre románoknak fognak neveztetni. II. A magyar kormány azon óhajtástól lelkesítve, hogy Magyarország minden nemzetisége önállólag fejthesse ki magát, a románoknak következő biztosításokat nyújt nemzetiségűk tekintetében : 1. A magyar nyelv diplo tnaticai használata csak a törvényhozás és a közigazgatási ügyekre fog terjedni; a községi ügyvitel nyelvét a törvényhatóságok határozzák meg. 2. Azon megyékben, hol a románok többségben vannak, a tanácskozás nyelve román és magyar egyaránt lehet; a jegyzőkönyv mind a két nyelven vihető ; s csak a nemzeti gyűléssel, a kormánynyal s a többi hatóságokkal való közlekedés legyen magyar nyelven. 3. A román iskolák nyelve román. 4. A szóbeli eljárású törvénykezésnél az illető hatóság nyelve használtatik. 5. A románok folyamodásaikat anyanyelvükön nyújthatják be 6. Az ó-hitű vallás, az egyházi s iskolai igazgatás tekintetében a többi vallásokkal egyenjogú, a románok püspökeiket a szerb papságtól függetlenül választhatják s azok egyike patriarcha czímet nyer. 7. A görög egyház részére a mioisteriumban külön osztály lesz felállítva, kizárólag a vallásbeli egyénekből. 8. Iskolák s templomaik minden más vallásokéival egyenlő jogban részesülnek.