Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-380
280 8 ^°" országos ülés május 22-én, csütörtökön. 1890. odázhatlan kötelességük ugy künn, mint idebent, liogy a magyar királyságnak senki által el nem vitatható a magyar közjogból folyó Önállóságát és függetlenségét megteremtsük s annak alapjait ugy tegyük le, hogy a bécsi urak Magyarország kamarájában ne gazdálkodhassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a párt, t. ház, a mely ilykép Kossuth Lajossal együtt törvényhozási ténykedések alapján kívánja az 1867 : XII. törvényczikket megváltoztatni, nem bűnös merénylet érzete által van elárasztva, hanem ezt azon hit- és kötelességérzetében óhajtja tenni, a melylyel az ország régi közjogának, a magyar királyság éretten felfogott követelményeinek tartozik. Én a magyar királyi állameszme tántoríthatatlan hive vagyok és mindig kész vagyok érte feláldozni életemet, véremet és vagyonomat. De én a magyar királyságot csak ugy tudom elképzelni, a milyen Nagy Lajos és Hollós Mátyás idejében volt, midőn nem strimpílis emberek képviselték a külföldön, hanem jóravaló derék magyar emberek. Azt a magyar királyságot értem, melynek királya és nemzetgyűlése soha másért nem lelkesült, csak azért, hogy a magyar künn tisztelt és rettegett, benn pedig megelégedett és boldog legyen. Midőn mi alkotmányos királypárti szellemben követeljük a törvény megváltoztatását, épen a magyar király jól felfogott érdekében cselekszünk, mert lehetővé akarjuk tenni, hogy az ő leghívebb szolgája és tanácsadója államunk kötelékében megmaradjon. (Derültség,) Mert bizony még ma is czélszeríí volna ugy rendezni be országunkat, hogy azt az öreg, jó apát hazahozhassuk, hogy még életében láthasson minket. (Derültség.) Kossuth az orosz-török háború idejében irt egy levelet — kihez, nem tudom — melyben azt irta, fél, hogy Magyarország lesz az a máglya, melyen a kétfejű sas el fog égni és hozzátette: pedig higyjék el, ha a magyar királyság felállíttatnék a maga tisztaságában, én hazamennék, letenném Ferencz József ő Felsége kezébe az esküt és holtomig meg is tartanám. A ki igyír, az alkotmányosságunkat felforgatni és Isten tudja, miféle rendetlenséget előidézni nem akar. Mindazt tehát, a mit a kormánypárti szónok urak felhoztak, hasonló a jó gazdaasszony által a kenderben felállított ijesztőhöz, melytől megijedhetnek a madarak, de az emberek nem. (Derültség) A vita folyamán leginkább Dárdai Sándor képviselő ur vonta magára figyelmemet. Talán nem sértem meg, ha felteszem róla, hogy velem együtt épen a 48-iki alkotásnak köszönheti, hogy a parlament tagja. Ha akadna a túloldalon oly képviselő, ki mint volt nemes ember azt képzeli, hogy ő jogaitól megfosztatott és ezért felszólal e javaslat ellen, azon nem csodálkozom, de ha akad mi köztünk olyan képviselő, (Élénk helyeslés szélső balfelől) kinek ősei 1848 előtt az akkori alkotmány sánczain kivül állottak és az most ezen kérdés felújításánál Kossuth Lajos ellen nyilatkozik, ki lehetővé tette, hogy mi az alkotmány sánczai közé jussunk, az egyenlőség, szabadság, testvériség áldásában részt vehessünk, lehetővé tette, hogy a magyar parlament tagjai legyünk, oly hálátbmságot követne el, melyet, azt hiszem, még az Úristen sem bocsáthat meg. (Helyeslés szélső balfelől. Derültség jóbbfelől.) Azt állítja a t. képviselő úr beszédének leghátulsóbb részében, (Nagy derültség szélső balfelől) azt meri állítani, (Derültség.) hogy az ő választó kerületének székhelye, Nagy-Enyed, azért égett el, mert Kossuth Lajos végzetes tévedésbe esett. Én megolvastam úgy az egyik auctor, mint a másik auctor által megirt 1848—49-es események történetét. En sehol sem találtam azt, hogy Kossuth valakit felfogadott volna, hogy NagyEnyed városát gyújtsa fel; hanem az volt a baj, hogy ott, a honnan a kegyelem szele fújdogált, izgatták fel a magyar nemzet jogai ellen a móczokat és mindenféle idegen népeket. (Zajos helyeslés szélső balfelől.) Azok gyújtották fel. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Kossuth Lajos — t. képviselő úr — azt akarta, hogy ezen ország boldog és szerencsés legyen. (Igaz! ügy van! szélső balfelöl.) És tessék elhinni, hogyha nincsen 1848. deczember 2, nem következik be 1849 április 14-e. De miután akkor A-t mondottak Bécsbea és abban az időben a nemzet önmagát kormányozta, ezért szükségkép B-nek is kellett következnie, ha csak nem akarta a nemzet, hogy az élő nemzetek sorából kitörültessék. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) És méltóztassék elhinni, t. jegyző ur. . . (Derültség.) Elnök (csönget): Azt kívánom megjegyezni, hogy soha sem szónokol a jegyző, hanem mindiga képviselő. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: .... méltóztassék elhinni, Dárdai képviselő ur, hogy ha 1867-ben a kiegyezés az 1861-iki felirat alapján történik meg, akkor most t. ház, ezzel a törvénynyel foglalkozni nem kellene, mert hazajött volna a mi öreg édes atyánk és minden máskép léteznék az országban, mint a mint létezik most. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Meg vagyok róla győződve, hogy nem lett volna szükség állami szempontokból olyan lépéseket követni el, csakhogy máról holnapra fentarthassuk magunkat az osztrák követelésekkel szemben, mint a minőket elkövettek 15 — 20 éven át a kormányok, csak magával a regálé-jövedék megváltása által. Nagy baj az, t. ház, hogy az új időkbe íVj szellemű és új gondolkozású s felfogású emberek költöztek be, kik előtt kedvesebb az anyagiság, mint a népeket alkotó szabadság s áll az,hogyha egy pohár vizbe egy csepp mérget öntünk, akkor
