Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

880, országos ülés május 22-én, csütörtökön. 1890. 277 való lemondásnak szándékát látja ugyan, de ezen praesumptio megszüntetésére elég az az egyszerű nyilatkozat az illető részéről, hogy a honosságot fenn akarja tartani, a mely nyilatkozat akár az osztrák-magyar monarchiának külföldön székelő ügynökei valamelyikéhez, akár az illetékes hazai hatósághoz intézhető. A törvény tehát oly feltételt szab a távollevők honosságának fentartására nézve, a mely feltétel okozhat nehézséget, materialis nehézséget a tudatlanoknak, a törvényt nem ismerőknek, de materialis nehézséget oly helyzetben levő távollevőnek, minő Kossuth Lajos, nem okoz. De okoz igenis, ő szerinte és önök szerint, morális nehézséget, még pedig oly morális nehézséget, mely saját felfogása szerint az ő múltjára, az ő meggyőződésére, az ő egyéniségére való tekintettel valóságos erkölcsi lehetetlenséget képez. Itt van tehát az akadály, t. ház, ennek az akadálynak az elhárítását kívánják a törvényhozástól, ide csúcsosodik ki a benyújtott törvényjavaslatnak Kossuth Lajosra vonatkozó intentiója. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Kérdezzük tehát, hogy miért képez akadályt Kossuth Lajosra nézve az a feltétel, mely a törvényben ki van fejezve? Miért tekinti ő azt magára nézve erkölcsi lehetetlenségnek, hogy a törvényben megjelölt hatóságok előtt azt a nyilatkozatot tegye, mely a honosság fentartására lehetséges? Megadja a választ ő, megadták a választ az ezen ügyben felszólalt képviselők közül többen. Azért, mert a hazai törvényesen fennálló alkotmánynak némely sarkalatos tételét s a törvényes közhatalomnak egynémelyikét távollévő nagy hazánkfia el nem ismeri. Es mert ezen hatóság előtt tett nyilatkozatában ezen közhatóságoknak és igy ezen alkotmány egészének elismerése benne foglaltatnék. Tehát t. képviselőház, végre is ide csúcsosodik ki a kérdés. Az ok, mely etörvényben előirt nyilatkozat megtétele Kossuth Lajosra erkölcsi, lehetetlenséget képez, őszerinte abban rejlik, hogy ő oly lépést nem tehet, melyben lenne foglaltatnék ama törvényesen fennálló közhatalomnak, a mai alkotmány összességének elismerése. Es mi tőlünk azt kívánják, hogy ezt az akadályt elhárítsuk, hogy a törvényt alkalmazzuk ahhoz az állásponthoz, mely a hazai alkotmánynak némely sarkalatos alaptételét el nem ismeri s ennek folytán a hazai hatóságokkal érintkezésbe nem léphet. Itt, t. képviselőház, aztán megkell állanom és nincs az az érzelmi motívum, mely elég erős volna és elég tiszteletreméltó volna, hogy engem arra bírhasson, hogy az állami jogrend alapja iránti hódolatról annyira megfeledkezzem és hogy törvényhozói motívumként elismerhessem azt, ha valaki, legyen az bárminő nagy, vagy valakik, legyenek ezek bárminő számosan, nem egy ember, de száz ember vagy ezer vagy százezer, vagy egy millió ember, a hazai alkotmány bármely sarkalatos tételének, vagy ennek folytán a hazai közhatalmaknak megtagadja az elismerést. (Elénk helyeslés jobb- és balfelöl.) T. ház! Ez az ok az és semmi más, a mi lehetetlenné teszi, hogy azon általam is nagyon tisztelt érzelmi motívumok előtt meghajoljak és azokhoz hozzájáruljak, a miket a ház baloldaláról sokan oly szépen és igazán meghatóan adtak elő. Magyarázzam-e azt, t. képviselőház, hogy minő veszély rejlik abban, hogy ha a törvényhozás, a melynek tettei nemcsak a létesített törvények tartalmánál fogva bírnak jelentőséggel, hanem mint tettek is, tehát azon motívumoknál fogva is, a melyeket a törvényhozás követ, magyarázzam e azt, hogy mily veszélyt képez az a törvényhozás a törvényes állapot bármely részének s igy az egész törvényes állapotnak, az egész jogrendnek, mely egy organicus egészet képez, el nem ismerését bárki, vagy bárkik által a törvény megvál tozt itására elegendő indoknik tekintené? (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Az államok fennállásának alapját az képezi, hogy a törvények, a törvényesen constituált állami közhatalmak a maguk törvényes hatáskörében és fennállásában föltétlen elismerésre számíthassanak bárki részéről. (Igaz! JJgy van! a jobb- és baloldalon.) Egyes törvények dispositiói alul a törvényhozás felmenthet egyes embereket, de az alul nem menthet fel senkit, arra nem ismerheti el senkinek a jogosultságát, hogy a törvények kutforrásának, hogy az egész jogrendnek, hogy az egész alkotmánynak, hogy az alkotmány bármely tételének, vagy a törvényesen szervezettj közhatalmak bármely factorának megtagadja az elismerést. (Igaz! JJgy van ! Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Es, t. ház, ezt a törekvést én különösen veszedelmesnek és elhibázottnak tartom, hogy ha a népképviselet köréből veszi eredetét. (Igás! JJgy vem! a jobb- és baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Már minket is kezd gyanúsítani! (Ellenmondások a jobb- és baloldalon.) Gróf Apponyi Albert: Én, t. ház, nem gyanúsítok senkit. (Igaz! JJgy van! a jobb- és baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ha bizonyos eljárásokból keletkezhető veszélyekre valaki teljes tárgyilagossággal és nyugalommal figyelmeztet, akkor még nem impntálja azoknak, a kiktől ezen eljárások erednek, azt a szándékot, hogy ezen veszélyt fel is akarják idézni. (Igaz! JJgy van! a jobb- és baloldalon. Élénk helyeslés.) Ebben volna gyanúsítás. Az a tétel, t. ház, mely szerint a törvénynek mindenki alája van rendelve, hogy az alkotmányon és az alkotni'ny által megszabott törvényes hatáskörökön senki sem emelkedik fölül: ez a tétel mindenek fölött a népszabadságnak egyik biztjsítéka, egyik sarkalatos tana. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.)