Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

272 880. országos ülés májas 22-én, csütörtökön. 1890. sen — a függetlenségi pártot azért, mert politikai tőkét kovácsolt Kossuth Lajos nevéből. (Halljuk! Halljuk!) Erre a pártnak két legelőkelőbb tagja : Helfy Ignácz képviselő ur és Simonyi Ernő, ki fájdalom, ma már nincs köztünk, nyilatkozott. Helfy Ignácz t. képviselő ur ezt mondta: „Ha ugy érti, tudniillik Grulner Gyula képviselő ur, hogy mi mindnyájan tőkét akarunk csinálni Kos­suth Lajos neve iránti tiszteletből a czélból, hogy elveit az országban megszerettessük és terjeszszük addig, mig diadalra jutnak; akkor, megvallom őszintén, hogy tőkét csinálunk belőle." (Helyeslés szélső balfelöl.) Simonyi Ernő pedig ezt mondta: „Egész mű­ködéséül törekvése az volt, hogy Kossuth Lajos elveit ne csak magam monopolisáljam, de a ház többsége által is elfogadtassam." Hát, t. képviselő ur, önök a detronisatiót akarják a ház többsége által elfogadtatni ? (Nagy aaj szélső balfelöl.) Tegnapelőtt azt mondta Helfy t. képviselő ur, hogy Kos»uth Lajos politikai meggyőződésének sarkpontja a detronisatio. Ma meg azt mondja, hogy midőn Kossuth elveiről beszél, nem a detro­nisatióról beszél. Ez, t. ház, megint oly álláspont, mely a következetességet és nyíltságot nagyon is nélkülözi. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon,) Herman Ottó képviselő ur ma kijelenti, hogy ők nem forradalmárok. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen én ezt nagyon jól tudom; soha eszembe sem jutott azt gondolni, hogy Herman Ottó képviselő ur, vagy akárki az urak közül a túloldalon forradal­már. Az urak csak játszanak a szavakkal, játsza­nak a jelszavakkal, játszanak Kossuth Lajos nagy nevével, hogy azzal a Kossuth mai álláspontját kellőleg nem ismerő nagy tömeget saját czéljaikra kizsákmányolják. (Tetszés jobbfelöl. Zajos ellen­mondás a szélső baloldalon.) E kétértelmű állás­pontjukat a loyalisphrasisok valóságos áradatával iparkodnak ugyan beborítani; de ezzel a dolgok velejében, a tényekben rejlő ellentétet áthidalni sohasem fogják. Tudom, hogy önök sem akarnak forradalmat. Tudom, hogy a magyar nép szivében élő loyali­tást s törhetetlen ragaszkodást az alkotmányos király iránt, ha akarnák, sem tudnák megingatni. Ámde e kaezérkodás Kossuth Lajos mai elveivel legalább is félreértésekre adhat alkalmat. (Ugy van! a jobboldalon.) Már pedig arra, hogy a ma­gyar nemzet egész erejét kifejthesse; hogy egész hivatását, melyet senki nálam nagyobbnak és szebbnek nem képzel, betölthesse, lényeges fel­tétel — a mint ezt hosszú századok szomorú tör­ténete is bizonyította — hogy a nemzet és a király közti rendíthetetlen összetartás ne csak megle­gyen, de kétség tárgyát se képezhesse se künn, se bent, se ellenség, se jó barát előtt. (Zajos tetszés jobbfelöl.) Ily eljárás, ha nem is fogja megingatni a bizalmat . . . Ugron Gábor: Rossz ministerek ingatták meg a bizalmat, kik hazudtak s kizsákmányolták az országot 15 esztendeig! (Nagy zaj szélső balfélöl. Mozgás és felkiáltások jőbbfelöl: Bendre! Rendre!) Elnök (csenget): Csöndet kérek! (Helyeslés.) Tisza István: Azt a bizalmit nem ingatta •meg senki s azt nem fogják önök e politikájuk által sem megingathatni . . . (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj a szélső balfélöl.) B. Kaas Ivor (az elnöki emelvény mellől) : Mi nem, önök igen! (Nagy zaj jőbbfelöl.) Elnöki Ne méltóztassék a képviselő ur in­nen kiabálni. {Zajos derültség.) Tisza István: ... de az ily eljárás, t. ház, kételyeket támaszthat másutt, e bizalomnak teljes erőben való létezése és a magyar nemzet és írón rendíthetlen összetartása iránt, (ügy van! jőbbfelöl.) És mert e kételyek erős meggyőződésem szerint kárára vannak a magyar nemzet erkölcsi súlyá­nak ; kárára vannak politikai erejének és állásá­nak: mereven visszautasítok mindenféle kaczér­kodást Kossuth Lajos mai álláspontjával és a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés jőbbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Veres József! (Felkiáltások jőbbfelöl: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász József jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalásának nézetem szerint két fontos, bár sajnos tanulsága marad. A nemzet ugyanis megint meggyőződhetik majd egyrészt arról, hogy mint a véderő vitán ál, ugy a honossági törvény tárgyalásánál a képvi­selőház nem hű mása a nemzet óhajának, akara­tának; másrészről arról, hogy a pártfegyelem le­békózza a képviselő meggyőződését. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) A ministerelnök egykor kijelentette, hogy a honossági törvény változtatását szükségesnek nem tartja és a mint az előttem szólott Tisza István t. képviselő ur magát kifejezte, ehhez '6 is, a párt is mereven ragaszkodott; néhány nap múlva azonban ugyanezen ministerelnök megint kijelentette, hogy kész a honossági törvényt megváltoztatni s ugyan­ezen kormánypárt most meg ezt melegen pártolta. (Derültség a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur azután kijelentette, hogy a honossági törvény változtatása már azért sem szükséges Kossuth miatt, mert hiszen ő mint sok város díszpolgára, már ennélfogva is honpolgár

Next

/
Thumbnails
Contents