Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

8T9. országos ülés máj A ministerelnök ur előadta, miként jött létre ez a vegyes vizsgáló bizottság, tudniillik a katonai hatóság, a melyet viszont — mint értesülve vagyok — Kecskemét város polgármestere keresett meg, felszólítást intézett a törvényszékhez, hogy ezen ügyben a tényálladék előnyomozásának megtételére a vegyes bizottságba tagokat küldjön ki és igy küldetett ki — mint a ministerelnök ur előadta — egy törvényszéki biró, egy törvényszéki jegyző és a királyi ügyész. Ezek ezen bűncselekmény ügyében az előnyomozásokat a bizottság többi tagjaival együtt teljesítették. A katonai hatóság részéről egy hadbíró és két huszárezredben tiszt vett részt a bizottságban. A fölvett jegyzőkönyveket a bizottság tagjai aláírták és miután a vádlott, törvényeink szerint a katonai bíróság alá tartozik, ezen jegyzőkönyvek további eljárás végett a katonai hatóság kezei közt hagyattak. A mi a vegyes bizottság hatáskörét illeti: erre nézve volt szerencsém beszédem eddigi folyamában megemlíteni, hogy előnyomozati cselekmények tartoznak hatáskörébe s ennélfogva, ha ily esetekben a polgári hatóság alá tartozó személyekre nézve vizsgálati cselekménynek és büntető eljárásnak oka forogna fenn, akkor igen természetes, hogy a vegyes bizottság működése megszűnik és a polgári állású egyénre nézve a további bűnvádi eljárás cselekményét az illetékes közegek végzik. A mi már most — nem kérdeztetett ugyan világos szavakkal, de gondolom, hogy a kérdés érdemében mégis benne rejlik — azt illeti, hogy ily vegyes bizottságok miként jöhetnek létre Magyarországon: t. képviselőtársam figyelmét arra hívom fel, hogy ez régi, századot meghaladó és nézetem szerint helyes szokáson alapul. T. i. oly esetekben, midőn katonai és nem katonai személyek közt, azaz különböző bíróságok alá tartozó személyek közt ilyen kihágás, tettlegesség fordult elő: abból a czélból, hogy általánosabb legyen a megnyugvás arra nézve, hogy az előnyomozási cselekmény kellő körültekintéssel és pártatlansággal vitetett keresztül, már a múlt században és a jelen század minden phasisában szokásosak voltak ezen vegyes bizottságok és azok az említett haszonnal is bírtak. S ha szükséges volna, az eseteknek egész sorozatát tudnám felhozni, midőn ily vegyes bizottságok működtek és a mennyiben polgári állású egyén volt implicálva az ügyben, mihelyt az előnyomozások kiderítették azt, hogy a polgári egyén ellen bűnvádi eljárás megindításának helye van, a vegyes bizottság működése megszűnt s a polgári büntető hatóságok átvették feladatukat s azt kizárólag teljesítették. Ez az, amit t. képviselőtársam kérdésére felvilágosításul adhatok, kérve a t. házat és t. képviselőtársamat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) s 21-én, szerdáa. 1890. ggl Horváth Ádám: T. ház! Azok után, a miket az igen t. minister uraktól hallottam, nagyon rövid lehetek és csupán néhány megjegyzést óhajtok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. ministerelnök úrral szemben készséggel ismerhetem el, hogy ő csakugyan még az interpellatio megtétele előtt teljesítette mindazt, a mi ez ügyben kötelessége volt és nekem az ő válaszára csupán csak egy megjegyzésem van. Nevezetesen szerettem volna azt is hallani, hogy vájjon az a tiszthelyettes minő büntetésben részesült ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és felkiáltások: Ez hivatalos titok!) Mert azon szakaszok, melyeket az igen t. ministerelnök ur idézett, ugy szabják meg a büntetést, hogy minimuma három nap, maximuma pedig hat hónap. Ezt nem azért hozom fel, mintha talán oly büntetést kívánnék vagy kívánna bárki, mely talán bosszuálíássá fajulna; de mindenesetre kíváncsi lehetek arra méltán s joggal, vájjon némileg megfelelő büntetésben részesült-e az illető, a ki a katonai hatóság által is bűnösnek találtatott vagy pedig tisztán a látszat kedvéért egy pár napos büntetés szabatott-e reá? Ez az egyik megjegyzésem. A másik megjegyzésem szól az igen t. igazságügyi minister urnak. Nagyon jól tudom én azt, hogy ilyen vegyes bizottságok működtek már régibb idő óta, de azt is tudom, hogy azok egyáltalában nem alapulnak törvényeinken és megalakításuk teljesen szokáson alapulván egyöntetű eljárás e téren egyáltalában nem követtetik. így lehető — s ezt én hibának tartom — hogy ez esetben is legalább a minister urnak előadása szerint a katonai hatóság egyenesen a törvényszéket kereste meg és a törvényszék egyenesen a maga hatáskörében vélte magát feljogosítva arra, hogy ily kiküldötteket rendeljen ki. Azt hiszem, hogy a mi törvényeink szerint egy törvényszék sincs feljogosítva arra, hogy a katonai hatóságok egyszerű megkeresésére ily kiküldötteket rendeljenek egy vegyes bizottságba. A vegyes bizottságnak eszméjét magát osztom, a mennyiben az előnyomozatra vonatkoz-i^ mert mindenesetre nagy megnyugvás van abb H!1 ugy a polgárság, mint a katonaság részéről, hog

y az együttes előnyomozat nem lessz részrehajlóÓhajtóm és sürgetem ez esetből kifolyólag azt, a mit ezen oldalról oly régóta sürgetünk, hogy t. k a katonai büntetőtörvénykönyv és a katonai büntető eljárás minél előbb létesíttessék, (Helyeslés szélső balfelől) ily esetekre nézve hozassák a katonai büntető törvénykönyv és a katonai büntető eljárás a polgári büntető eljárással egyöntetűségbe és harmóniába. Az interpellatióra adott válaszokat pedig két részre kell osztanom. Az igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszom, de a ministerelnök ur válaszát csídi annyiban vehetnem tudomásul