Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

3"5>. országos ülés máji Nem óhajtanám ezt senkiről sem feltenni. Én talán, ha valami ördögi szellem rnegszállna és oly ballépésre kényszeríthetne, hogy szavazatomat a törvényjavaslat ellen adjam : oly lelkifurdalásokat fognék érezni még halálom óráján is, a mit egy képviselőtársamnak sem kívánnék. A felelős séget én nem merném magamra vállalni, óhajtom, vajha ne merné senki sem Eszembe jut itt egy régi példa és eszembe jut pedig azon alkalomból, hogy mi, függetlenségi párti képviselők, aláirtuk 90-en a javaslatot és felszólalunk mellette lelkünk teljes melegével, szivünk egész, hevével; eszembe jut egy régi történet, a mikor tudniillik Cyrus király ostromolta Groesns király fővárosát Sardist és egy fegyveres vitéz már a királyi palotába hatolva, Croesust hátulról meg akarta ölni, ott volt véletlenül Croesusnak fia, a ki születésétől fogva néma vala és ez atyját veszélyben látván, izgatottságában atyja életeért remegésében egyszerre felkiáltott: „Ne bántsd a királyt!" Ha a függetlenségi párt a mai napig örökké néma lett volna is: most meg kellene jönni hangjának, a mely hang az önök szemébe dörögje: Ne bántsd Kossuthot! (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Ne bántsátok a nemzet apját! Ne közösítsék ki önök őt, de adják vissza hazájának ! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pártolom lelkem egész melegével, pártolom az általam is aláirt törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: Dárdai Sándor! Dárdai Sándor: T. házl^ (Hfjuk! Halljuk/) Az Irányi Dániel képviselő ur és társai által benyújtott törvényjavaslattal szemben én azon szerenesés helyzetben vagyok, hogy teljesen magamévá tehetem a t függetlenségi pártnak azon álláspontját, hogy a törvényhozásnak soha sem szabad magát párttekintetek által vezéreltetnie. Én ugyan a magam szerénységében nem akarom magamat a pártok fölé helyezni, mint azt gróf Károlyi István tegnapi postlmmus beszédében tette, a melylen egyúttal fényesen igazolta azt is, hogy a kellő objeetivitást még a páctok fölötti állásában sem tudta megtalálni s ezért talán nem is veszi rossz néven azon helyreigazításomat: hogy csak a párton kiviili állás tartozik az ő jogköréhez, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) de hogy a pártok fölött álljon, azt nekünk kellene elismerni, (Helyeslés jobbfelöl) a mit mi soha sem leszünk hajlandók elismerni oly férfiúról, a ki egy szerinte holt ember szivébe döfte a tőrét. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelől. Derültség bal- és szélső baloldalon.) Én a magam részéről csakugyan teljes tárgyilagossággal kívánok a szőnyegen forgó kérdéshez szólani B azt ugy tárgyalni, a mint az Irányi 8 21-én, szerdán. 1S8<>. f 45 ] Dániel t. képviselőtársam javaslatában adva van, tudniillik mint az 1 879 : L. törvényczikknek állítólag szükséges módosítását és beszédem végén ;| egész nyíltan fogok a Helfy Ignácz által felvetett 1 Kossuth-kérdéssel szemben állást foglalni. ( Helyes| lés jobbfelöl. Halljuk!) .'•• Én, t. ház, részt vettem az 1879: L. törvény* : czikk alkotásában, sőt egyik módosításom a bizott- sághoz lett visszautasítva újabb megfontolás végett | s noha ama bizottság újabbi jelentésében módo, sítványom elvetését javasolta a t. háznak, a ház j azt mégis elfogadta. Ezt csak annak igazolására j hozom fel, hogy nem voltam és nem vagyok elfo| gult a honosssági törvény hiányainak megítéléI seben s ma sem tagadom, hogy annak revisiója | igen sok tekintetben szükséges leend. Helfy Ignácz: Majd a mikor Kossuth meg| hal! (Ugy van! a szélső balon.) Dárdai Sándor: A honossági törvény megalkotása egyáltalában nem volt könnyíí feladat; mert eltekintve attól, hogy minden közjogi alapI törvénynek alkotása már magában véve nehéz feladat, ez még nehezebbé vált az által, hogy a régi rendi szervezeten alapuló közjogunk időközben átalakult és ebhez járult még azon nehézség is, hogy egyrészt a horvát-társországokkal való egységes állami kapocs, másrészt az ő Felsége örökös tartományaival már a közös védelmi kötelékből kifolyó közjogi viszonyunk elkerülhetlen complicatiókra vezetett és végre, hogy egy polgári törvénykönyv hiánya folytán a honossági törvényben foglalt igen sok jogi rendelkezés nem bir a kellő szabatossággal; de ép ezért, mert a honossági törvény minden hiányának s tökéletlenségeinek pótlására egy egész codexre lenne szükségünk, mely a polgári állapotot, a családi jogot, a házassági jogot, az öröklési rendet stb. tüzetesen | szabályozza, ezért az 1879; L. törvényczikk j revisióját a maga egészében ma még időelőttinek tartom. Nem tudom, de meglehet, hogy ugyanezen aggályok tartották vissza Irányi Dániel t. képviselőt s társiit attól, hogy az egész honossági törvény revisióját javasolják, de miután ezt nem tették, úgy látszik, hogy ők egyáltalában i nem törődnek a honossági törvény tökéletlenségeivel, hanem annak csak egyetlen egy alapelvét kívánják elimináltatni s akkor szerintük a honossági törvény már jó lesz. Hogy én azonban ezen nézetet nem oszthatom, azt talán a mondottak után nem kell bővebben fejtegetnem. Irányi Dániel és társai azon egyetlen elvet akarják megdönteni, hogy a magyar állampolgárság 10 évi távollét által, ha fenn nem tartatik, O ff T ^ 7 elenyészszék. Ok a magyar állampolgárságot, mint születési jogot eléyülhetlennek akarják kijelenj teni; (Ugy van! a szélső baloldalon) jogfosztásnak I tekintik (Igaz! a szélső balon) az 1879. L. tör-