Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-377

2Qg 877

a országos ülés május 17-én, szombaton 1890. gyönyörűségét, melyet neki az által okoztam, hogy alkalmat szolgáltattam arra, hogy végrevalahára elsüthesse azt a puskát, melyet már — ugy látszik — régen töltve tart kezében. (Általános derültség.) A t. képviselő urnak tehát meg van most a gyönyörűsége, de én azt tartom, az nagyon rövid ideig fog tartani; meri igaz, hogy oly valamit mondottam, a mit ő idézett, de nem egészen azt. Ha visszaemlékezik az 1883-i tárgyalásokra, talán emlékezni fog arra is, hogy én akkor is azt mondottam, a mit tegnapelőtt az egész ügyre nézve ezélszertínek és szükségesnek tartottam kijelenteni: hogy a főkérdés nem az, hogy melyik az egyedüli üdvös és üdvözítő dogma a középiskolák foi májára nézve, hanem hogy minél többféle formáját a középiskoláknak kell megengedni, a mennyiben azok helyi és másnemű szükségleteknek felelnek meg. Hát én azt kívántam akkor is, most is, hogy az igazi humanisticus gymnasiumban csakis a görög nyelv tanittassék ; dee mellett nem kívántam annak a lehetőségéi kizárni, hogy legyen olyan realgymnasiumféle valami, a melyben azután a görög nyelv helyett a franczia nyelv kellőleg műveltethessék. De ezzel nem azt mondottam akkor, hogy az igazi humanisticus gymnasiumból ki kell zárni a görög nyelvet, hanem azt mondottam, hogy a hol a lakosság kívánsága és művelődési szükséglete kívánja, hogy a görög nyelv helyett inkább a franczia nyelv adassék elő : ott a középiskolának ezen formája is megengedhető. Ez tehát egészen más. Én 1883 ban is a szabad tanulásnak és szabad fejlődésnek voltam és annak vagyok ma is híve. Szakértőnek nem tartottam magamat akkor sem és nem tartom ma sem; ezt tudja az én t. képviselőtársam. De kötelessége az embernek az ilyen kérdésekkel foglalkozni s azt hiszem, hogy nekem szemrehányást csakugyan nem lehet azért tenni, hogy némileg alaposabban foglalkoztam vele, mint t. képviselőtársam. Elnök: Asbóth János képviselő ur személyes megtániadtatása folytán kér szót. Asbóth János: Fenyvessy Ferencz t. barátomnak megvan az a talentuma, hogy mindig nyújtja a vitát az által, hogy az ellenfélt személyes védelemre kényszeríti. Szives volt engem könyelműséggel és azzal vádolni, hogy nem veszem komolyan a kérdést. A hiba talán bennem volt, a mennyiben igyekeztem ugyan egyfelől eleget tenni a meggyőződésemből folyó kötelességnek, de másfelől — tt kintettel a t. házra — igyekeztem lehetőleg röviden szólni s azért részletes argumentatióba nem bocsátkoztam. Ezért nem mondtam meg, t. ház, hogy én egyáltalában semmiféle nevelési értéket nem tulajdonítok annak — távol attól, hogy a görög szellembe bevezethessen valakit, még kevésbé, hogy a legcsekélyebb részben is pótolhassa a görög tanulmányokat — hogy ha a tanulók a magyar irodalmi órán megtanulnak mellékesen egy pár görög nevet, egy pár évszámot és egy pár phraaist. Sokkal inkább behatolhatnak a görög irodalom szellemébe azok, a kik arra valók s akarnak, magánolvasás által. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, következik a szavazás. A 2. §-hoz két módosítvány adatott be: az egyiket beadta Zay Adolf képviselő, a ki az a) pont helyett más szöveget hoz javaslatba; a másikat Asbóth képviselő ur adta be, a ki az a) és b) pontot egészen másképen kívánja szövegezni. A szavazás bekezdések szerint fog történni és minthogy Zay Adolf képviselő módosítványa az a) pont szövegéhez közelebb áll, mint az Asbóth képviselő uré, ennélfogva, ha az a) pont a bizottság szövegezése szerint nem fogadtatnék el, akkor először a Zay képviselő módosítványát fogom szavazásra kitűzni. (Helyeslés.) Az első bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Az a) betűvel jelzett második bekezdésre nézve kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezt, szemben a Zay Adolf és Asbóth János képviselő urak módosítványaival, elfogadni? (Nem!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy nem fogadtatott el és igy kérdem a t. házat, méltóztatik az a) pontot Zay Adolf képviselő ur szövegezése szerint elfogadni? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik s igy Asbóth János képviselő ur erre vonatkozó módosítványa elesik. Kérdem most, méltóztatik-e a t. ház, a )?

b)" betűvel jelzett bekezdést fentartani a bizottság szövegezése szerint, szemben Asbóth János képviselő ur e részbeni módosítványával, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a bizottság szövegezése fentartatik és igy Asbóth képviselő ur módosítványa elesett. Következik a 3. §. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a 3. §t). Madarász József jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Ez az utolsó szakasz, a melyhez bátor vagyok módosítványt | javaslatba hozni; e szakaszhoz azonban van sze; rencsém mindjárt két módosítványt beterjeszteni, de megjegyzem, második módosítványomat csak nrra az esetre vagyok bátor elfogadásra ajánlani, ha első módosítványom nem fogadtatnék el. Ezen módosítás az, t. ház, a mely ellen a | t, előadó ur már megtartotta beszédét. Czélja az, hogy mindazok, kik saját áldozataikkal és saját I eszközeikkel tartanak fenn gymnasiumot, jogo-