Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

376. országos ülés mijns 1G-An. pénteken. 1S!I0. S3 tot és annak elfogadásához szavazatommal készségesen hozzájárulok. (H4yeslés.) Noha nem egészen oly értelemben oldja meg a kérdést, mint a hogy én azt contempláltam és múlt évi május hó 23-án a közoktatási budget tárgyalása alkalmával mondott beszédemben előadni bátor voltam. Azóta nagy mozgalom indult meg e tárgyban; hosszas tanácskozások után, kiváló szakférfiak véleménye alapján jött létre a megállapodás, melynek eredménye az előttünk fekvő törvényjavaslat. Jóval tovább megy az, mint a mennyit én elérni akartam; mert mig én a középiskolák túlterheltségén az által véltem segíteni, hogy a görög nyelvbőli követelmények alább szállíttassanak, a törvényjavaslat most olynemű korlátozást szab elé, mely a tanulók zömére nézve egyértelmű a teljes kiküszöböléssel, a kisebb részre pedig, azokra nézve, tudniillik, kiknek jövő tudományos pályájukon arra szükségük van, teljes érvényben fentartja, sőt sikeresebb tanítását helyezi kilátásba. (Igás! ügy van!) En megnyugszom ezen módozatban, noha óhajtottam volna még most meghagyni a középiskolában a görög nyelvből annyit, hogy ott annak elemeivel megismerkedve, megvettetnék az alap e az által megkönnyítetnék a későbbi tanulás. De nem akarok ezeknek bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, azok után, mik e tárgyban egy év óta elmondottak beszédekben, megírattak hírlapi czikkekben és értekezésekben stb. Felszólalásomnak ezé!ja főleg az, hogy tiltakozzam azon felfogás ellen: mintha én az által, hogy a görög nyelvből kevesebb tanítást kívánok, a műveltségi niveaut akarnám lejebb szállítani vagy inconsequentiát követnék el az által, hogy 1883-ban, a középiskolai törvény megalkotásakor nem elleneztem a görög nyelv behozatalát, most pedig azon törvényjavaslatra adom szavazatomat, mely azt szűkebb korlátok közé szorítja. 1883-ban elfogadta ugyan a ház többsége a görög nyelvet, mint kötelező tantárgyat, de helyesen jegyzé meg a minister ur tegnapelőtti beszédében, hogy Trefort közoktatási ministernek már akkor is tekintélyének egész súlyát kellett latba vetni, hogy azt keresztülvigye. Sőt az akkori ministerelnök ur hathatós támogatására volt szüksége, hogy ez sikerüljön. Hogy azóta a közvélemény annyira megváltozott, annak oka korántsem abban keresendő, mintha talán Magyarországban akadna számbavehető tanférfi vagy politicus, a ki a műveltség niveauját lejebb szállítani akarná; sőt ellenkezőleg, azon magas színvonalú viták, melyek itt a képviselőházban közoktatási ügyekben két év óta folytak, arról tesznek tanúbizonyságot, hogy Magyarország képviselő-testülete szivén hordja nemzete culturájának ügyét s át van hatva annak nagy jelentőségétől. De mert érzi mindenki az általánosan elismert bajt: a gymnasium túlterheltségét s annak káros következménye tölti el aggodalommal, ez okozza a nézetek megváltozását. A múlt évben maga a minister ur eonstatálta ezen állapotot és helyesen megjelölte az új irányt: a középiskola egyesítésére való törekvést. A ki nem vonja kétségbe az elsőt és helyesli az utóbbit, az okvetlen kell, hogy gondolkozóba essék a felett, mikép lehessen kiegyenlíteni, hogy a tananyag nagy halmaza és az abból származó túlterhelés, a növendékeknél nemcsak a testi fej lődés megakasztására, de sb't a túlmemorisálásnak káros hatása a szellem nyíltabb és szabadabb működésének elfojtására ne vezessen. Elismert tény, hogy most csak a tehetségesebb tanulók képesek nagyobb megerőltetés nélkül feladatuknak megfelelni, pedig nézetem szerint a középiskolának nem egyedüli ezélja, hogy a kiváltságos elméknek legyen előkészítője a magasabb tudományokra, hanem hogy ott a tanulók zöme, nagy többsége nyerje meg azt az előzetes kiképzést, mely a magasabb műveltségnek alapját megveti. Vannak a görög nyelvnek lelkesült védői — a kik közé sorozom Asbótk János t. barátomat — kik magasabb szempontból indulva ki, a görög műveltség hatását a classicusoknak eredetben való megértése által a jellem-képzésre s egy bizonyos szellemi emelkedettség, eszményi után való törekvésre üdvösnek állítják. Ezek érveit komolyan veszem, sőt nagyobb részét aláírom; noha nem mindent, mert a mai kor általános műveltségének alapfeltételeit máshol is kell keresni. Azonban bocsássanak meg, ha egyben nem érthetek egyet s ez a grammatiea tanulásának észélesítő hatása, vagyis az ő szavaikkal élve: szellemi gymnastikája és a nyelvnek oly mérvbeni elsajátítása, hogy az a classicusok megértésére vezessen s az által azon jellemképző és szellememelő hatásuk eléressék. Vagy szükség van a szellemi gymnastieára vagy a nyelv tudása a czél, de a kettő együtt meg nem fér; mert hetenkinti pár óra alatt ezen a módon, a grammatiea túlhajtott tanítása által nyelvet megtanulni nem lehet. Különösen midőn még maga a tanmódszer is hagy kívánni valót hátra és a szellemi gymnastiea helytelen irányban vezetve, esetleg észficzamító akrobata gyakorlatokká válhat. Mai napság, midőn a tudomány folytonos fejlődése mind szélesebbre szabja azon ismeretkört, melyen kivül nem maradhat az, a ki korának általános műveltségére igényt tart; minálunk, hol még a latin nyelv nélkülözhetetlen és a modern idegen nyelvek tudása mulhatlan szükséges, mi