Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

I gf) 376. oruágos ülés fsújm& 16 ás, pénteken. 1890 mint a parázBtüzzel : tegyünk rá néhány hasáb fát 8 élénken fellobog, de tegyünk c-ak rá egy fél ölet B azonnal elnyomja a tüzet is. Igaz, hogy minden szép hagyománynyal nehezen esik szakítani, kivált ha olyan fényes nymbusba lehet öltöztetni, mint a görög grammaticát. De az is igaz, a mit tavaly mondott gróf Andrássy Gyula, hogy „a világon minden agyonéli magát". Agyon még a kötelező görög grammatica is. Nem mi ütjük agyon, mert már ez csakugyan barbárság volna, hanem a rá tolakodott tárgyaktól esett gymnasiumi végelgyengülésbe. (Élénk derültség.) Az líj idő tömérdek egyéb követelése, a természettudományok nagy kifejlődése, szóval a szükséges tanulási anyag megsokasodása teszi kényszerűséggé,hogy mint kötelező tantárgy a görög nyelvtan megszűnjön és csupán szaktanulmány legyen. Az idő és gyakorlati élet követelése ez. Ezért, noha én kora fiatalságom óta a görög szellemnek minden csodás bájú alakjában bámulója valék mindig se gazdag forráshoz életem fogytáig híí is szándékozom maradni, még sem érzem sem barbárnak, sem antihellén urnak magamat, midőn e törvényjavaslatot, mint a tanügyi fejlődés követelő szükségét, egészben és részleteiben elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! (Halljukí) Egészségi állapotom tiltja a beszélést. A t. ház elnézését kell tehát kérnem, ha nem győzőm hanggal, nem tudok mérkőzni az előttem szólott t. képviselőtársam érczes hangjával. S ha mégis szót omeíek, teszem ezt azért, nehogy balsikerében cserben látszassam hagyni azon ügyet, melynek a legmeszszebbható horderőt tulajdonítom nemzeti műveltségünkre, tehát nemzeti jövőnkre, a nemzet életrevalóságára és ezen ország nehéz létküzdelmének diadabnas megvívására. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, azon okoknál fogva, melyeket szerencsém volt a költségvetési vita alkalmával két izben is előadni, ezen törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el s ebből következik, hogy elfogadom a különvéleményt, mely nem semmi egyébből, mint az eddigi állapot fentartásából, a mi nem zárja ki azt, hogy a módszernek javításával nagyobb eredmények éressenek el. E külön véleményt Kovács Albert t. képviselő ur önálló, mély és beható gondolkodásban párját ritkító beszédében oly argumentumokkal támogatta, melyeket ignorálni, vagy letréfálni lehet ugyan, de melyeket megczáfolni igen nehéz lesz. Meg kell azonban említenem, hogy ez argumentumok sorába nem tartoztatik az a személyes támadás, melyet a t. minister ur ellen intézett. Ez, azt hiszem, inkább rontotta, mintsem fokozta az ő argumentatióját, mert az ő nagy szempontja mellett igen kicsinyes szempont volt az, hogy a minister ur soha sem foglalkozott paedagogiával. A közlekedési ministernek nem kellett locomotivvezetőnek lenni, az igazságügyi ministernek nem kellett ügyvédbojtárnak lenni s a közoktatásügyi ministernek nem kellett iskolamesternek lenni, hanem a ministernek államférfiunak kell lenni, a ki a nemzet üterére téve kezét, megérti, hogy mi a baj, (Élénk helyeslés) ki alkalmazni s megválogatni tudja a szakembert és oda állítani, a hová kell s a ki meg tudja ítélni és el tud igazodni a szakférfiak ellenkező véleményein, mert a szakembereknek az a természetük, hogy miudig ellenkező véleményen vannak. (Derültség.) De, bocsánatot kérek a t. minister úrtól, ha azt kell mondanom, hogy nem tartom sokkal szerencsésebbeknek az ő személyes példáit, nem személyeskedéseit, mert azt kizárja előkelő modora, hanem személyes példáit, a melyekkel Deák Ferenczre s másokra is hivatkozott. Mert abból, hogy ha valaki bizonyos szaktudományokat nélkülöz és mégis rendkívülit alkotó genie és ha sokra viheti bizonyos szaktanulmányok nélkül is a jeles erő, abból nem következik, hogy azon szaktanulmányok a nemzeti általános műveltségre nézve feleslegesek. Abból, t. ház, hogy Lincoln Ábrahám szabólegény volt, nem az következik, hogy az államférfiúi hivatásra a leghelyesebb előkészítő nem a gymnasium és az egyetem, hanem a szabóműhely. (Derültség.) S hogyha Kovács Albert t. képviselőtársunk igy akart volna okoskodni, akkor nem azt kellett volna mondani, hogy a közoktatásügyi mini-ternek iskolamesternek kellett volna lenni, hanem azt, hogy az államférfiúi hiva tásra több erőt nyújt a szabóműhely, mint az, hogyha valaki a legfényesebb magyar nevek egyikének örököse, gróf és zászlós ur. Ki kell még egészítenem a t. minister ur azon utalásait, melyekkel megismertette a t. házzal azt, hogy hasonló irányban mennek más országok is ; mert azon országok közül igen sokan megtették azt, hogy a modern realismusnak concessiót tettek és középiskolát is állítottak olyanok számára, a kik a tudományos műveltség culminatiójára nem törekednek. Mindezen országokra nézve azonban nem áll az, hogy valamennyi gymnasiumban megszüntették volna a görög tanulmányoknak általános kötelező tanítását. Én, t. ház, a költségvetési vitában igyekeztem csekély képességemhez mérten kifejteni azon argumentumokat, a melyek a görög tanulmányok komoly fentartása mellett szólanak; azokat újra és sokkal meggyőzőbb erővel kifejtette a minap Kovács Albert t. képviselő ur, én tehát ez irányban nem akarok újra argumentálni s nem akarom a t. ház figyelmét ez irányban újra igénybe venni, hanem méltóztassék csak annyit megengedni, hogy egy pontra utaljak. (Hulljuk!) Ez az irodalmi műveltségnek megdöbbentő hanyatlása, a mely nem azt követelné, hogy kor-