Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

375. országos ülés május 14-én, szerdán. 1890. 161 szítve az idő, (Halljuk! Halljuk í) mert a ki ezen rendkivül gazdag és tökéletes grammatikát csak annyira is átértette, a mennyire azt egy jobb nyol ezadik osztályos fiu valósággal átérti, annak minden grammatikai forma a fejében van és annak egy élőnyelvet megtanulni nem is fáradság, mig ezen előiskola nélkül minden élő nyelvnek megtanulása külön adja ugyanazt a nehézséget. Nem rég olvastam egy tudós német professor munkáját, a ki felszámítja, hogy egy német reáliskolai tanuló négy éven át kap az angol nyelvből összesen 320 leczkeórát s ezzel szemben a realistáknak fogadást ajánl, hogy egy oly fiu, a ki az ő igazgat'sa alatt álló gymnasiumban középszerű eredménynyel végzett, két hónap alatt, hetenkint 6 órán át, tehát 54 óra alatt megtanít angolul úgy, a mint az a reáliskolai tanuló tud, nevezetesen annyira, hogy az angol lapokat és a történeti munkákat szótár nélkül olvashatja és Shakespearet commentár és szótár segítségével olvashatja. Hasonló tapasztalatot mi is, kik nyelveket tanultunk, tettünk magunkon, mindazon által én a német tudós fogadását nem ajánlhatom fel a magam részéről, mert a nyelvtanítás nekem nem szakom s nincs benne gyakorlottságom; de nem kételkedem, hogy az illető német tanár a magyar reáliskolákkal szemben is tartja a fogadását. Meg lehet próbálni. Ez, t. ház, a kérdésnek paedagogiai oldala, azzal a sajnos rövidséggel kifejtve, melyet egy parlamenti beszéd tere és az én gyönge hangommal való számolás megenged. A kérdés jelen stádiuma a tanügyi világban az, hogy a reáliskola, mint a tudományokra előkészítő középiskola megbukottnak tekinthető ése térről már a németek nagy részben le is szorították. Hanem a visszavonulás közben a realisták egy új oktatásügyi gondolatot termeltek, mely abban áll, hogy a mig egyfelől azt már nem vonják kétségbe, hogy a classicus nyelvekkel az agynak jobb képzést lehet adni, mint a modernekkel, másfelől azt mondják: miért ne lehetne a két nyelv közül elég képző erő csak az egyikben is és pedig a latinban, mely gyakorlatilag is többképen használható, mint a görög? És miért ne lehetne tehát csak a görögöt mellőzni s helyette egy élő nyelvet tanítni ? Ez az okoskodás adott léteit Németországon az új keletű realgymn isiumnak és meglehet, ez vezette Trefort volt ministert is azon félszeg intézkedésre, hogy pár év előtt a reáliskolákban mellékesen latin nyelvet kezdett taníttatni; mintha bizony latin nyelv tanításánál egy pár száz terminus-teehnicus megtanulásáról volna szó, nem pedig azon formai képzésről, mely e nyelv tanulmányozásából származik ? Ez az okoskodás szülte a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot is, feltéve, hogy egyáltalában valamely paedagogiai okoskodás szolgált alapjául g nem csak egy laicns KÉPVH. NAPLŐ. 1887 — 92. XVIII KÖTET. ötlet, vagy a realgymuasium utánzása, a mire a ministeri indokolás hivatkozik is. Ezzel eljutottam, t. ház, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz s egyszersmind .beszédem rövidebb második részéhez, melyben e törvényjavaslat czélzatát és indokolását veszem bírálat alá. Ha most a gymnasiumi kérdésnek épen az előbb vázolt jelen stádiumában egy nagy szakképzettséggel és nagy tapasztalással biró tanférfiu azt mondaná nekem : tegyünk kísérletek ezzel az új gondolattal is, melyet nevezzünk realgymnasiumnak: hát nem tekintve, hogy ezt azon realisták gondolták ki, a kik az oktatásügynek már előbb rossz tanácsot adtak és nem tekintve, hogy ép akkor jutottak ezen gondolathoz, mikor vereségük után visszavonulóban vannak: meglehet, én is azt mondanám, hogy tegyünk kísérletet két-három iskolának ilyen átalakításával. Én ugyan előre sem bizom a sikerben; de mégis elismerem, hogy az ilyen iskola a tudományos képzés czélj ára különb, mint a reáliskola volt s aztán kicsiben kísérletezni nem mondható helytelennek. De vájjon e törvényjavaslatban ezzel a feladattal vagyunk-e szembeállítva? Nemi Á minister ur nem arra hív fel minket, hogy néhány iskolában kísérletet tegyünk, hanem arra, hogy egész tanrendszerünket egyszerre eldobjuk oly gondolatért, melyet gyanús tanácsadók termeltek és melyet még soha meg nem próbáltak. Ilyen ajánlatot egy komoly tanférfiu nem merne tenni a. hazájának és Magyarországon kívül egyáltalában sehol sem mernének tenni. S aztán mi jogosítja fel a minister urat arra, hogy ezen a téren mint reformátor lépjen fel? Hol és mikor adta ő, bár a legkisebb jelét annak, hogy valaha tudományos paedagogiával foglalkozott és mikor és melyik iskola mellett szerezte tanügyi tapasztalatait? Hiszen a t. minister urat ezen téren még csak dilettánsnak sem lehet elismerni! Mi adja tehát neki azt a magas önérzetet, hogy ily vakmerő és mélyreható változtatást kedvezményezzen? (Mozgás, felkiáltásoka szélső baUelöl: A jószan ész!)~ÉiB mi bátorít fel másokat arra, hogy őt ebben kövessék ? A ministeri indokolás azt mondja, hogy azért kell ennek igy történni, mert az idők megváltoztak és a tudnivaló megszaporodott. De t. ház, a gymnasiumban csak egy tudnivaló vau: a tanulni megtanulás. A mi pedig az idők változását illeti, tudom, hogy sok minden megváltozott a nap alatt, de az emberi lélek szerkezete és fejlődésének törvénye, mint a természet törvénye, nem változott meg, hanem ugyanaz, a mi eddig volt. S aztán miben szaporodott meg az ismeret anyaga, a melynek számára most a görög órákat kell lefoglalni ? Kétségen kivül abban, a mit a törvényjavaslat a görög nyelvhelyébe tesz. Gondolni sem lehet egyebet. Ez pedig a magyar irodalom és a rajz! Hát nem a természet21