Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
S75. országos Illés májns 14-én, szerdán. 1890. ^53 vetni a görög nyelvnek, mint rendes gymnasiumi tantárgynak történetére az európai államokban; de mégis szükségesnek tartok hangsúlyozni legalább oly mozzanatokat, melyek alkalmasak arra, hogy midőn e reform ellenzői mindannyian külföldi példákra szoktak hivatkozni, oly oldalait világítsák meg e tekintetben a külföldi fejlődésnek, a melyeket nálunk a reform ellenzői talán nem is szoktak gyanítani. A renaissanee kétségkívül igen sokat tett arra, hogy a köztudományosság köreiben érdeklődés ébresztessék a görög tanulmányok iránt. Még többet tett e részben a múlt században egyfelől Winkelmannák, másfelől Lessingnek működése, a kik figyelmet igyekeztek ébreszteni •— és ezt sikerrel is tették — a görög tanulmányok iránt ugy irodalmi, mint különösen mtípártolói körökben. Valóságos közlelkesedéssé lön azonban ez az érdeklődés akkor, midőn a maroknyi görög nép, e század harmadik évtizedében dicsőségteljes élet-haláltusa után kivívta a maga felszabadulását. (Ralijuk! Halljuk !) Igen, az ő költőjének, Rhigasnak buzdító csatadalai viszhangot ébresztettek még a keleti tenger partjain is; és akkor, midőn Anglia nagy költője Missolunghi falai alatt kilehelte a lelkét: akkor, daczára azon sötét árnyéknak, a melyet a Szent szövetség vetett ezen korra, ezen kor értelmisége mégis úgyszólván Norvégiától le egészen Braziliáig mintegy átszellemülve érezte magát a görög élet ideáljai iránti eszményiesüléstől. Daczára azonban e közlelkesedésnek, a görög nyelvet még sem tették az európai államok oly értelemben kötelezővé minden gymnasiumi tanulóra nézve, mint a mennyire kötelezővé lett e tantárgy az 1848-iki szabadságmozgalmak leveretése után. Egyáltalában véve ezen kötelező rendszer nem olyan régi, mint a reform ellenzői gondolják, vagy legalább állítani szokták. Tulajdonképen 1788-tól datálódik ez, midőn II. Frigyes Vilmos porosz király kiadta a maga edictumát az érettségi vizsgálatok behozatalára vonatkozólag. De ezután még hosszú ideig dispensatiót engedtek azon tanulóknak, még Poroszország gymnasiumaiban is, a kik nem akartak vagy nem bírtak a görög nyelvvel foglalkozni. 1837-ben a porosz kormány rendeletet adott ki, melyben csak azt tiltotta el, hogy oly városokban, melyekben gymnasiumok mellett j felső polgári iskolák, reálgymnasiumok is léteznek a dispensatio a görögnyelv alól gymnasiumi tanulóknak megadassék. Hasonló viszo nyok állottak fenn Hannoverában, Braunschweigban és más német államokban. Tény az, hogy többek között Hannoverában 1846-tól 1849-ig fel voltak mentve a görög nyelv tanulása alól még a leendő orvosnövendékek és a leendő joghallgatók is. Ezenfelül igen sok német államban tényleg életbelépett már előbb és ezentúl is fenmaradt némely ! gymnasium bifurcatiója. Poroszországban tulaj- ! KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVIII. KÖTET. 1 donképen csak 1856-ban szigorittatott meg ezen rendszabály; ezen időtől fogva nem bocsáttatnak az egyetemekre azok, a kik dispensatiót nyertek a gymnasiumban a görög nyelv alól. A dispensatio azonban még magában Poroszországban is tényleg létezik. T. ház ! Ha visszatekintünk ezen történelmi mozzanatokra, azonnal meg fogjuk érteni, hogy tulaj donképen többé-kevésbé absolutisticus kormányok parancsszavára történt, hogy a görög nyelv kötelező volta a német államokban behozatott. Az ilyen kormányoknak tanácsadói egyfelől magas műveltségű, gyakran tudományos képzettségű bureaucraták voltak, másfelől azonban philolog-paedagogok. Bensőségteljes kegyelettel viseltetem a phiiologok és paedagogok iránt: mert tudom, minő nagy szolgálatot tett az ő hangyaszorgalmuk ós élesre köszörült kritikájuk a tudománynak ; de azt már csakugyan kétségbevonom, hogy ott, a hol a nemzetek eulturpolitikájáról van szó,ők lettek volna a legjobb tanácsadók.(Helyeslés.) A philolog-paedagog rendszerint csak arra tekint, hogy az ő kedvencz methodikája által, ha nem többet, legalább egynehány díszpéldányt nevelhessen ki tanítványai közül. Ha. ez sikerül neki, akkor megnyugosztalva érzi lelkiismeretét s nem bántja őt legkevésbé sem az a gondolat, hogy mi történik azután növendékeinek tálnyomó nagy tömegével % Egészen máskép gondolkoznak azonban a népképviseletek, (Általános élénk, helyeslés) miután a politikai szabadság gyökeret vert a német államok nagy részében is és a népképviseleti rendszer lépett életbe, különösen Európa más művelt államaiban, mint például a Scanclináv államokban is ; látjuk is, hogy a népképviseletek, mihelyt megerősödtek, azonnal állást kezdtek foglalni a görög nyelvnek eddigi dictaturája vagy legalább monopóliuma ellen. S ez igen természetes, mert mig. a philolog nem érzi — miként mondám — lelkiismeretét kötelezve az összes ifjúság jövője iránt, addig a népképviseletek érzik, hogy felelősek a hazának és az utókornak egy egész nagy nemzedék neveltetésének eredményeiért. (Általános élénk helyeslés.) Ne csodálkozzunk=tehát azon, hogy csakugyan történtek törvényhozási actusok Dániában, Svédországon, Norvégiában, Bern és Grenf cantonban, hogy Francziaországot, hol a iycéek némi bifurcatiója már évtizedek óta érvényben van, ne is említsem, mely törvényhozási actusok mind oda irányultak, hogy a görög nyelvnek túltengését a gymnasiumokon visszaszorítsák a józanság és korszerű czéítudatosság határai közé. Németországban és Ausztriában azonban azon mozgalom, mely ez irányban megindult, mindezideig nem diadalmaskodhatott. 1848-ban a Szász királyság, Schleswig-Holstein és Hannovera conferentiái állást foglaltak az eddigi rendszer ellenében, de a népszabadsági mozgalom leveretése után vége lön reménységük20
