Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-363

363. országos ülés április 2á-én, kedden. ÍS'JQ. 7 mának reformálásánál; csak figyelmét akartam felhivni erre és meg vagyok győződve róla, hogy ha a postai állomások a főváros külvárosaiban sza­porittatni fognak éB kellően berendeztetnek, ismét egy nagy haladást fog érdemei közé sorolhatni. Különben a választ tudomásul veszem. (IIe­lyeslés balfelől.) Baross Gábor kereskedelemügyi minis­ter: T. ház! Egy-két megjegyzést mégis kell tennem azokra, a miket a t. képviselő ur szíves volt felhozni, köszönettel vévén különben, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztatott. A t. képviselő ur felhívta figyelmemet a fő­városi postahivatalok állapotára. Én tökéletesen ismerem a postahivatalok álla­potát és tudom, hogy nem minden postahivatalnak van olyan helyisége, a milyent a közönség kényelme megkívánna; sőt hogyha az ember eszményileg fogja fel a dolgot és a közönség annyiféle igényei­nek kielégítését a postától várja, természetes, hogy még sokat kellene tenni. De arról biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ebben is fokozatos haladás mutatkozik. Különben, hogy még sok hiány van, abban nem az intézmény a hibás, hanem sok tekin­tetben a viszonyok is okozói. Haladás mindenesetre van. így például a magyar államvasutak központi pályaházában csak most létesített a kormány egy áj postaépületet, mely néhány százezer forintba került és ez lehetővé tette, hogy a kézbesítést az egész fővárosban átalakítottuk, reformáltuk és hogy azt egészen modern szivonalra lehetett emelni. A mig ez az épület meg nem volt, a Károíy-kaszárnya helyiségében volt elhelyezve a esomagposta; hogy pedig milyenek voltak ott a helyiségek, azt méltóztatik tudni, (Ugy van ! Ugy van!) A kormánynak egyáltalában feladata, hogy folytonosan fejleszsze a postai intézményt, de bizonyos határokon túl nem mehet; (Helyeslés) és ha igazságosak akarunk lenni, a sokszoros hivat­kozás is az ily intézményeknél a külföldre nem válik be mindig. Mert igaz, hogy egyes nagy városok pueumaticus berendezéssel és más segéd­eszközzel nagyot könnyítettek helyzetükön; de az is igaz, hogy ott is forognak fenn a követelő közönséggel szemben bajok és a főváros helyzete, mely magában véve még pótló tökélyesbítést igényel, nagy mértékben járul ahhoz, hogy a posta nem rendezhető be ugy, a mint kívánatos volna. Panasz merült fel a Buda és Pest közti kéz­besítés hiányos volta miatt, azonban a járatok sza­porításával sikerült ezen segíteni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a személy­zet elégtelen volta oka a kézbesítés hiányosságá­nak. Ne méltóztassék ezt hinni. Szaporítás történt, de a végtelenségig nem lehet a személyzetet sza­porítani, bizonyos határnak mégis kell lennie és tudni kell azt, hogy egy ember mit végezhet. Egyébiránt maga a közönség is követ el sok hibát azzal, hogy a fennálló szabályokat és könnyítése­ket nem ismeri. A táviratoknak levélbeni feladása például, a melyre hivatkoznak, hogy a külföldön rég dívik, nálunk is be van hozva, úgyszintén a táviratok a postaszekrény útján feladhatók és a levelezés telephon útján végezhető, de a közönség nem veszi igénybe, pedig ezen intézkedések kellő­kép közzé is tétettek. Sajnálom, hogy ezen modern intézkedések a közönség előtt nem ismeretesek és nem vétetnek alkalmazásba. Mondom tehát, hogy egyedül a személyzet szaporításával a bajokat orvosolni nem lehet, mert ennek a határát meg­szabni igen nehéz. A mi azt illeti, hogy egy-két intézkedés meg­változtatása azóta történt, hogy a t. képviselő ur interpellatióját beadta, őszintén bevallom, hogy semmi esetre sem tartózkodnám elismerni, ha a képviselő ur iintiativája alapján valami okos dol­got míveltem volna; (Derültség) de az igazságnak meg kell adnom azt, hogy azon intézkedések életbe­léptetését már régebben czélba vettem, de nem akartam foganatosítani addig, mig a tapasztalás egy vagy más irányban okulást nem ad. Márczius elsején léptettem életbe az intézkedést, márczius 21-én interpellált a t. képviselő ur, midőn annak gyakorlati hiányait észlelni még nem volt módom. És mindannak daczára intézkedtem az érdekeltek­nek meghallgatása iránt és constatálom, hogy az új rendszer jó volt. Érdemileg tehát nem változ­tattam meg semmit. (Helyeslés.) A mit változtattam, az csupán annyi, hogy egy krajczárral és tovább­menőleg aránylag lejebb szállítottam a kézbesítési díjakat. Ez az egyik változtatás, a másik pedig a consignatio életbeléptetése. Ha ezzel javítottam a helyzeten és ha erre a t. képviselő ur adta az impulsust, ezért csak köszönettel tartozom. (Általános tetszés és helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a minister ur válaszát. (Tudomásul veszszük!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Ezzel a mai napirend ki van merítve. Az utóbbi ülésben a t. ház felhatalmazni méltóztatott az elnökséget arra, hogy bizottsági jelentések be­nyújtására ülést hívhasson össze: ennélfogva a legközelebbi ülés akkor lesz, a mikor valamelyik bizottság jelentésével elkészül és akkor az ülés szokott módon fog közhírré tétetni. (Helyeslés.) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 12 ára 50 percekor.)

Next

/
Thumbnails
Contents