Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

1)0 848. országos ülés márcztns 1-én, szombaton. 1890. helyreállította a pénzügyi egyensúlyt; még pedig kiszolgáltatnók abban a pillanatban, midőn előttünk azon nagy tény áll, csupán azért., mert a ház túlsó oldala exasperálva van, nem az országot fenyegető veszélyek és bajok által, hanem exasperálva ezen nagy tény által, mert tudják és érzik, hogy ha nem sikerül elterelni a nemzet figyelmét ettől a nagy ténytől vásári zaj és szemfényvesztés által, akkor ebből a nagy tényből a nemzet bizalmának egy ujabb tényezője fog keletkezni s akkor azután egy végtelen perspectivában enyésznek el azon pártoknak, a ház t. túloldalának reményei és törekvései. (Helyeslés jobbfelől.) Ha, t. ház, mi ugy járnánk el, akkor nemcsak a parlamentarismus alapelveivel jönnénk ellentétbe, hanem legalább is oly ügyetlenek volnánk, mint a Lefontaine-féle Maitre corbeau, a mely a róka szemenszedett udvariasságaira elejtette azt, a mi a róka hő vágyainak és törekvéseinek tárgya volt. (Élénk derültség jobbfelől.) Csakhogy, t. ház, az a róka a Bourbonok idejében élt; az a róka „ancien regime"-beli róka volt, a mikor még divatban volt az udvariasság. Ma, t. ház, az udvariasság, ugy látszik, kiment a divatból; a mai róka, t. ház, bennünket nem is udvariasságokkal, nem is hizelgésekkel, hanem válogatott gorombaságokkal akar rávenni, hogy elejtsük a ministeri széket. (Élénk helyeslés és derültség jobbfelől.) Ennek a considerationak méltóztassék, t. ház, tulajdonítani, hogy ezen párt nem akarja vezérét kiszolgáltatni, nem pedig annak, a mint Grünwald Béla t. képviselőtársunk kifejtette, hogy a többség corrupt és nem annak, a mi következik az önök állításaiból, hogy corrupt maga a nemzet, melytől a corruptio eszközeivel lehet egy ilyen többséget nyerni. (Tetszés a jobboldalon.) Min alapul a corruptio ezen vádja, mivel illustrálja maga a t. szónok ur? Azzal, hogy hivatalokat osztogatnak, hogy kitüntetéseket osztogatnak. Hát, t. ház, egy birodalomban, mint a minő a magyar birodalom, a hol az administratiónak számos nagy ága van, természetes, hogy minden nap megüresednek hivatalok, azokat be kell tölteni. Én megengedem, hogy majdan akkor, mikor Grünwald t. képviselő ur fog a belügyministeri székben ülni, ő keresve fogja keresni a politikai és bizalmi állásokra az ő politikai ellenfeleit. (Tetszés a jobboldalon.) Ámbár akkor el fogja-e kerülni a corruptio vádját; nem fogják-e akkor azt mondhatni, hogy ellenfeleit akarja lekenyerezni? (Tetszés a jobboldalon.) Hát azon alapon, hogy hivatalokat töltenek be, a corruptio vádját fel lehet hozni minden kormány ellen, a mely egy nagy birodalmat kormányoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt vannak a kitüntetések. Igaz, megengedem, hogy ezen a téren történtek a kormány részéről gyengeségek és én kívánatosnak tartom, hogy ezek gondosan kerültessenek. Előfordul, 1. ház, talán többször, hogy valaki az ellenzéki t. pártok egyikétől csatlakozik e kormánypárthoz és ezt jogczímnek tartotta arra, hogy sollicitálja a titkos tanácsosi dignitást, azután a maga részéről visszament, mikor megkapta. (Derültség jobbfelől.) Hát én helyesnek tartom, t. ház, hogy az ilyen gyengeségektől óvakodni kell. Megengedem azt is, t. ház, hogy előfordulhatott, hogy egy kormánypárti képviselő folyamodott magyar nemességért s meg is kapta; mondom, nem tudom, történt-e ilyen eset, mert az új nemesség góthai almanachja még nem jelent meg (Derültség) s igy az ilyen eseteket nem tarthatjuk evidentiában. De hát nem történt e meg, hogy ellenzéki képviselő is folyamodott magyar nemességért és megkapta? (Ugy van! jobbfelöl.) Kérdem, t. ház, de nem is kérdem, mert meg vagyok győződve, hogy alaptalan, igaztalan és méltatlan rágalom vagy gyanúsítás volna, ha valaki ebből azt következtetné, hogy például Grünwald Béla t. képviselőtársunk azért tért ki a véderő vita elől szebb hazába, mert akkor feküdt elintézés alatt folyamodványa a magyar nemességért. (Élénk derültség jobbfelől.) Meg vagyok győződve, hogy ő teljes önérzettel nyújtotta be azt a folyamodványt, azzal az önérzettel, hogy ő igenis megérdemelte a magyar ^nemességet azért a könyveért, melyet a magyar nemesség ellen irt. (Derültség.) De akkor kérdem t. képviselőtársamtól, nem épen oly méltatlan, nem épen oly igaztalan, nem ép oly alaptalan gyanusííás-e az, ha ő más kitüntetéseket, a minők monarchia országban mindig előfordulnak, ilyen odiosus színben akar feltüntetni ? (Helyeslés jobbfelöl.) Minden esetre magasabb szempont volt az, t. ház, melyre Ábrányi Kornél t. barátom helyezkedett akkor, midőn azt mondta, hogy ejtsük el a ministerelnököt azért, hogy a ministerelnöki székbe elveket lehessen ültetni. És én nem tudom, hogy ha t. képviselőtársam az ő fényes eloquentiájával azt a fáradságot vette volna magának, hogy megpróbálja kifesteni azokat az elveket, a melyeket ő óhajt, vájjon nem tudott volna-e bennünket megragadni. (Derültség jobbfelől.) Azonban t. képviselőtársam ezt a fáradságot nem vette magának (Halljuk! Halljuk!) és igy már most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy tudnók, minő elvekért áldozzuk föl a ministerelnököt és minő elvekkel cseréljük fel az ő elveit. Talán azokért kellene feláldoznunk, a melyeket Eötvös Károly t. képviselőtársam és barátom hangoztatott, úgy fejezve ki azokat, hogy: „Hallod-e te korona, mi loyalisak vagyunk ám rettenetesen, (Derültség és tetszés jobbfelől) de ha nem ejted el a ministerelnököt, daczára, hogy a parlamentarismus elvei szerint fentartandó, mert a parlamenti niajo-