Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

84-í. országos ülés márczius 1-én, szombaton. 1800. 79 törvényeket? Vájjon a cselédiigy, egészségügy, állategészségügy, iparügy, erdei ügy, vizjog, halászat nem azóta nyertek-e szabályozást? Nem azóta állittatott-e fel a joguraloin biztosítására a pénzügyi közigazgatási bíróság? A perjog és végrehajtási eljárás nem javittattak-e? A községek, törvényhatóságok rendezése, a közigazgatási bizottságok felállítása, a földadó cataster megállapítása nem azóta következett-e be? A regale-megváltás, a közutak és vámok szabályozása és annyi problematicus kérdés megoldása nem azóta történt? Vagy nemzetközi helyzetünk biztonsága nem a Tisza-kormány idejében fektettetett e új alapokra? A bankkérdésnek rendezése, a. Bosznia és Herczegovina megszállása s végre a véderőnek az ország védelmi érdekének megfelelő átalakítása, mint mindmegannyi nagy és nehéz kérdés megoldása, nem a Tisza-eabinet alatt történt? Hisz annyi és oly fontos dolog nyert ezen idő alatt sikeres befejezést, hogy azok közül nagyon sok volt, mely gyönge kormányt, mint tollpehelyt söpört volna el. Kern állította e helyre ezen kormány a pénzügyi egyensúlyt vagy ezt legalább nem közelítette-e meg? Nem emelkedett-e Magyarország hitele, tekintélye a külföld előtt. Volt-e Magyarországnak Mátyás király óta az európai areopagban oly politikai súlya, mint jelenleg van? Ezen eredményekért érdemli meg talán a Tisza cabinet, hogy a nemzet tőle elforduljon? Vagy talán azért, mert a főrendiházat a bor igényeinek megfelelőleg átalakítá? Vagy azért, hogy a parlamentarismust az utezai tüntetés, erőszak és terrorismussal szemben megvédte? A nemzet szeme nincs bekötve, a tényeket látja. Gyanúsítások, ráfogások, szónoklati eszközök az igazság fényét elhomályosítani nem fogják. Beszélhetnek önök eorruptióról, corrumpálásról, gonosz szellemről, a nemzet sülyedésóről, tönkrejutásáröl, önöknek ezt sem a józan magyar nemzet, sem a tapasztalt külföld el nem hiszi, legfeljebb önmagukat ámítják vele. Hogy most, midőn az államháztartás rendeztetett; midőn az államélet fejlődése a reformok megvalósítására alkalmasnak mutatkozik s midőn Tisza cabinetjébe a szorgalom, munkásság, becsületesség és nagy tehetségek annyi kiválóját vitte be: tehát mindent elkövetett, hogy a nemzet igényei kielégítést nyerjenek, hogy Tisza épen most érdemelne legnagyobb bizalmatlanságot, hogy most kellene ellene forradalmi eszközöket használni és hogy a nemzet és a korona bizalma épen most a legnehezebb kérdések megoldása után csökkenjen: az oly természetellenes, az ész és erkölcs törvényeivel annyira ellenkező, hogy semmiféle mesterkedés, gyűlölség komoly tényezőket ily cselekedetekre nem ragadhat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Valóban csodálatos, emberi elmével fel nem fogható dolgoknak vagyunk szemtanúi. Az ellenzék majd azért támadj i Tiszát, hogy a mit óhajt tőle, meg nem teszi, majd azért, hogy miért teszi meg kívánságukat; támadják, hogy nem beszél s ha beszélni akar, hochchal és más parlamentbe nem való közbeszólásokkal akadályozzák, ha a házban vau, nem tetszik, ha kimegy a folyosóra, azt mondják, hogy bujdosik. Gróf Károlyi Gábor: Egészen nem tetszik ! Varasdy Károly: Szóval, mint most gróf Károlyi Gábor kifejezi, nekik semmi sem tetszik. Ez eszembe juttatja egy iró azon mondását, hogy vannak emberek, kik mindennel elégedetlenek, sőt ha a tükörbe néznek, még önmaguknak is visszatetszenek. Ha a t. ellenzék viselkedésének lélektani okait vizsgáljuk: különös eredményekre jutunk. (Halljuk! Halljuk!) Országvilággá kürtölik, hogy Tiszának nincs tekintélye sem a nemzetnél, sem felfelé, sem a pártban : Tisza megbukott. De hát ha ez igy van; miért az elkeseredett vehemens küzdelem, miért a szilaj harcz és miért a szenvedélyek magasra emelkedő zabolátlan lángja? Hisz tekintély nélkül politikai pártot vezetni és alkotmányos tényezők bizalmát megtartani ugy sem lehet és akkor fölösleges a nagy erőfeszítés és a nemzet drága idejének pazarlása. Ha pedig Tiszának van tekintélye, akkor meg ha a nemzet a paiiamentarismusnak barátja: ugy sem fog engedni a kisebbség erőszakoskodásának, zsarnokságának, mert az engedékenység egyenlő volna a parlamentarismus tönkretéteíével és a kisebbség uralmának decretálásával. De hát ugyan komolyan hiszik-e, hogy a nemzet oly rövidlátó és az önök kártyájába nem képes betekinteni? Hát felteszik arról a józan eszéről hires magyar nemzetről, hogy az elhiszi önöknek, hogy Tisza ellen azért ragadnak meg minden eszközt, hogy önök Tiszát gyöngének, kormányzásra tehetetlennek tartják és hogy az önök szónoklati takarója alól nem látja meg a lólábat, hogy az nem tudja, hogy az önök összes küzdelme, leIkesültségük hirdetett szent heve csak azért van, hogy Tisza távoztával annál előbb jöhessenek önök s hogy az nem tudja, hogy az önök harcza küzdelem a hatalomért ? Legyenek meggyőződve bármily jeleneteket scenirozzanak is a parlamentben: a nemzet tisztában van azok indokairól, azért erős meggyőződésem, hogy sem az országnak, sem a nemzetnek, sem a parlamentnek dicsőségére, előnyére nem válik, ha komoly munka helyett, a drága időt ily szélmalomharczokra fordítjuk. Sőt mint igaz hazafiakhoz merem koczkáztatni azon kérdést, vájjon ha kezüket szivükre teszik: állíthatják-e, hogy a parlamentben inscenirozott jelenetek a képviselőház, a nemzet méltó-