Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

72 34i. i>rs/(i-os ülés Február 2(vá!i, iujnteken. 1S10. emelt vádakat túlzottaknak tekinti — a mire nézve én most vitatkozásba bocsátkozni nem akarok — annyi bizonyos, hogy hibák történtek és azon hibáknak kellett, hogy parlamenti consequentiájuklegyen. (Helyeslés bilfélöl) T. ház! Ez parlamentaris, hozzáteszem, ez ethicus és férfias eljárás. (Elénk helyesl's balfelöl.) De vájjon nem történtek e a t. ministerelnök ur részéről is oly hibák, a melyek ehhez hasonló expiatiót tesznek szükségessé, ha nem akarjuk, hogy a parlarnent=irismus puszta formasággá és a nemzetnek jövendőbeli biztonsága a legnagyobb bizonytalansággá változzék? (Élénk helyeslés balfelöl) Egyéb hibákról most nem beszéiek, de egy nagy hibára utalnom kell, a melynek betege a ministerelnök ur, a melynek betege a parlament, a melynek betege az egész ország és a mely betegségből ki sem fog gyógyulhatni addig, niig a hiba nem expiáltatott, ez a, hiba a véíerőtörvényj avaslat volt. (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) Gyakran volt arról szó, t ház, nem mondok új dolgok it, lesz is még arról gyakran szó, lesz szó egyszerűen azért, mert ha én nem is volnék ezen a helyen, ha mi mindnyájan nem volnánk ezen a helyen, kétségbe kellene esnem nemzetem életrevalósága: iránt. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) ha nem támadna mindig és mindenkor hang, mely e végzetes hibát azoknak, a kik elkövették, szemünkre lobbantaná (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) és nem követelnék a hibásnak politikai és parlamenti bünhődését. Parlamenti bűnhődést mondok, mert a személyes büithődésből a t. ministerelnök urnak bőven kijutott. (Ugy van! balfelöl.) A parlamenti rend helvreállítása érdekéből szükséires ez a bünhődés. En állítom, hogy e hiba oly nagy, hogy a ki ezt a hibát elköveti és a ki ennek a hibának elkövetéseért felelős, az a nemzet ügyeinek élén nem maradhat. (Élénk helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kérdem, t. ház, oly csekély dolog volt-e az, a mi ellen a t. ministerelnök ur vétett?! Mert én megvallom, hogy a kérdésnek közjogi és nemzeti sérelmeiért első sorban nem a honvédelmi minister urat, hanem a ministerelnök urat teszem felelőssé, minek helyességét, gondolom, mindenki el fogja ismerni — mondom, oly csekély jelentőségű volt-e azon tárgy, a melyre a hiba vonatkozott és a mely ellen a vétség elkövettetett.... Ivánka Imre: De nem követtetett el hiba! (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Engedelmet, t. ház, én nagyon szeretem a közbeszólásokat, feltéve, hogy azokat meg is ettem, mert minthogy ugyanazon egy tárgyhoz kétszer hozzászólni jogom nincs, nagyon örülök, ha az ellenvetéseket még beszédem közben hallom meg, hogy azokra nyomban felelhessek. Hogy ott csakugyan történt hiba, ez kétségtelen s szeretném tudni, van-e a t. túloldalon egyáltalában valaki, a ki ezt tagadná? A kérdés megint csak az, hogy ez a hiba azok közé az apróbb botlások közé számítható-e, a melyeket egy többség, egy parlament, a különben bizalmára méltó kormánynak teljes joggal el szokott nézni s a melyek fölött napirendre lehet térni. A hiba első sorban nem csekélyebb dologra, mint a nemzet alkotmányos jogainak integritására vonatkozólag követtetett el. Ezt Pulszky Ágost t. képviselőtársam ugyan tagadja, de én a nélkül, hogy erre nézve vele vitatkozásba bocsátkoznám, csak azt ajánlom neki, hogy ha e tekintetben felvilágosítást kivan, ha meg akar győződni arról, hogy a véderő-javaslat 14. §-a csakugyan a nemzet egyik fontos alkotmányos jogának confiscálása volt, legyen szives újból elolvasni a t. igazságügyminister urnak azon alkalommá! elmondott beszédét. (Tetszés balfelöl.) Az első hiba, t. ház, elkövettetett az ország alkotmányának integritása ellen. Lehet-e, t. ház, olyan viszonyok közt különösen, mint a minőkben mi élünk, a hol a nemzetnek minden alkotmányos joga nem csupán a nemzeti képviselet és a korona közti hatalom-megoszlást jelenti, hanem egyúttal az ország önálló közjogi helyzetével összeköttetésben is áll, az alkotmány integritása ellen irányuló bármely kísérletet — történt légyen az akár rosszakaratból, a mit fel nem tételezek, akár tudatlanságból, a mit megbocsátani nem lehet, mert azon a helyen annak előfordulnia nem szabad, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) avar hanyagságból és felületességből, melyet még kevésbé lehet elnézni, a megbocsátható azon apró hibák közé sorozni, a melyek fölött napirendre térhetünk? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) De különben mit vitatkozom és miért érveljek én a felett, hogy vájjon az a sérelem, mely a 14. §dian foglaltatott s az a kérdés, mely akkor felvettetett, oly természetű e. hogy az egy kormánynak és egy ministerelnöknek állását is tangálhatja, midőn erre a kérdésre maga a ministerelnök ur már abban az időben megadta a választ, miután ő maga ahhoz a szakaszhoz állását kötötte, (Ugy van! Ugy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon) mert annak ilyen cabinet-fentartó vagy cabinetbuntó hatást tulajdonított. (Ugy van! bálfelöl.) Hogy a ministerelnök ur később ezen elfoglalt állásától jónak látta megretirálni, ez az ő hibáját nem menti, hanem csak súlyosítja. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És itt mellesleg nem tehetem, hogy egy megjegyzést ne tegyek, mely némileg a ministerelnök urnak abban az időben elmondott azon beszédére, melylyel a 14. §. r

módosítását indokolta, némileg pedig Pulszky Ágost képviselőtársam tegnapi