Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-342
343. országos ülés február 28-án, pénteken. 1M)0. 65 vádakat, melyekkel a múltkor illetett egyik képviselő ur, hogy ez a napról-napra élés politikája. (Igás! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondások a balés szélső baloldalon.) Hiszen a legilletékesebb czáfolatot épen arról az oldalról hallotta az a képviselő ur, mert ujry a pénzügyi tárcza tárgyalásakor. mint az igazságügyi költségvetés vitatásakor épen az a vád hozatott fel, hogy annyit markolunk, hogy majd keveset foghatunk. Igaz, t. ház, midőn mi egy nagy tevékenységi kört jelöltünk meg, annyi kérdést vetettünk fel, mint aiegoldandót, hogy azok helyes rögtöni megoldása a legnehezebb feladatok közé tartozik. Azt hiszem, mi ion oly tevékenységi kört irunk körül, mely képes ugy bennünket, mint a rendelkezésünkre álló közegeket, a nagyközönséget és a törvényhozás tevékenységét és munkálkodását egészen igénybe venni: akkor napról-napra való élés politikájának vádja bennünket nem illethet, (Elénk tetszés a jobboldalon.) Egy másik képviselő ur, ha jól emlékszem, Helfy Ignácz képviselő ur felhozta azt is, hogy a hatalomban maradás a kormány egyedüli czélja. (Közbeszólások a baloldalon: Csak Tiszának!) A kormányról volt szó, én utalok nemcsak Helfy, hanem Komjáthy igen t. képviselő ur beszédjére, a ki az egész kormányt a hatalomban maradás törekvésével vádolta. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nem, csak Tiszát vádoltuk !) T. képviselőház! Ilyen elasticus vádaknak, mint a hatalomban maradás törekvése, micsoda a criteriuma? (Felkiáltások balfelöl: 15 esztendő.) Egyedüli criteriuma az, hogy az a kormány, a mely felállítja a programmját, ugypraecisirozza-e azt, hogy mindenki hozzászólhasson és ha az a programm nem valósul, vagy nem valósul ugy, a mint az felállíttatott, abból mindenki levonhassa a politikai következményeket. Vájjon, t. képviselőház, mikor mi ilyen programmot — és pedig a részletekre kitérj eszkedőleg is —• felállítottunk, akkor a hatalomban maradás törekvésének vádja valóban illethet-e bennünket ? (Tetszés a jobboldalon ) Azt hiszik talán, a t. képviselő urak, hogy vágyakodásaink netovábbját az képezi, hogy folyton itt egymással szemben ülhessünk? (Élénk derültség jobbfelől.) Meszlényi Lajos: Hát tessék átjönni! (Zaj.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Engedelmet kérek, én igen nagyra becsülöm ezen perspectivát, de hogyha áll az, hogy a jó Ízlésnek egyik előfeltételét, sarkalatos elvét a változatosság képezi, ugy minden tiszteletem daczára már mégis csak egy kissé más panorámát is engedjenek nekünk. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) T. ház! ígéretemhez képest csak röviden fogok szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Még csak Horánszky t. képviselő urnak tartozom válaszszal azon kérdésére, a melyet directe hozzám intézett, hogy EEPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. én jelöljem meg, melyik volt a 15 é\ikormányzás alatt az az éy, a melyben a rendezéshez való közeledés, vagy határozottabb javulás mutatkozott (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy teljesen rendezett évet akarok itt feltüntetni, akkor igen csalódik; mert, engedelmet kérek, mai viszonyainkról is azt mondom, hogy a pénzügyi rendezettségnek azon mértékét, a melyre legalább én törekszem, még távolról sem értük el, (Általános élénk helyeslés) még meg sem közelítettük, csak azon irányt és eszközöket jelöltük meg, a melyek, nézetem szerint egyelőre követendők s valószínűleg kielégítők, de ha nem lesznek is kielégítők, még akkor sem szaporíthatok. De t. képviselő ur, méltóztassék az általa felállított tételt egyszer, nem ugy a vita hevében, mikor nagyon haragudott a t. képviselő ur, (Derültség a jobboldalon) hanem talán egyszer, mikor jó kedve van, megbirálni: akkor nem fogja a képviselő ur — ha igazságot akar szolgáltatni — azt szem elől téveszthetni, hogy ezelőtt, mikor a pénzügyi rendezésről volt szó, nem az állami kiadások egészét, hanem mindig a rendes szükségletet értettük. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen azt csak újabban állítottuk fel — ha jól tudom, két-három éve múlt októberben — hogy nemcsak a rendes szükségletből kell a deficitet kiküszöbölni. Hisz a képviselő ur sokszorosan megtámadta azt az axiómát — nézetem szerintteljes joggal, mert én is a rigorositas nagyobb mértékét kívánom alkalmazni, (Helyeslés jobbfelöl) de akkor, mikor valakinek szavaiban azt keressük, hogy valók-e vagy sem, akkor azt a helyzetet sem szabad figyelmen kivül hagyni, a melyre vonatkozólag azok mondattak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már pedig,ha t. képviselőtársam figyelmére méltatja — nem is az előirányzatokról szólok, hanem a zárszámadási eredményekről — akkor látni fogja, hogy igenis volt egy év és pedig- az 1879-iki, midőn a rendes szükségletek keretében a deficit a korábbi 34 millióról 18 millióra apadt; csakhogy ebben a 18 millióban benne voltak az államadósságok törlesztésére fordított milliók is (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ilyen körülmények között ugy oda alítani a dolgot, mintha merőben valótlan, a tényekkel ellenkező állítás lenne az, hogy a pénzügyi rendezésben volt időszak, mikor már határozott javulás mutatkozott, én azt hiszem, nem felel meg sem a valónak, sem a méltányosság követelményeinek. (Igaz ! ügy van! Élénk helyeslés balfelöl.) De a nélkül, hogy a ministerelnök ur által mondottak az én védelmemre szorulnának, nem felel meg az ellenvetés a tényállásnak különösen abban, hogy a ministerelnök ur az ellenzéket akarta volna a felelőség körébe bevonni, nem felel meg, azon egyszerű okból, mert hiszen a képviselő ur 9
