Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

iiä. országos ülés február 28-án, pénteken. 189Ö. 55 (Élénk helyeslés. Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) E két pártot én úgy, a mint vannak, hivatva tartom arra, hogy Magyarország jövőjét a magyar nemzet, a magyar nemzeti irány számára revindicálják'annyival inkább, mert pártom vezére, gróf Apponyi Albert kijelentette, hogy ő a nemzettel tart, a nemzettől vár mindent. (Élénk éljenzés a balés szélső baloldalon.) Mi a különbség a múlt vezéremberei és a jelen kormány elnöke között? Láttuk a közelmúltban először gróf Széchenyi Istvánt, mint a nemzet vezérét. Vele szemben állottak a Metternich korszak kinevezett cancellárai. Ö az udvarnak támogatása nélkül, az udvar akarata ellenére, a kormán) nak akadékoskodásáyal szembeszállva, a nemzet erejére építve, kivívta Magyarországnak, a magyar nemzetnek regeneratióját. Azután jött a nemzetnek másik vezére: Kossuth Lajos, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) a ki ugyanezen alapon építve, ismét, mint a nemzet vezére, nem a korona kegyéből, nem a kormány hozz áj árulás áyal, hanem a nemzetnek erejére támaszkodva, kivívta Magyarország teljes szibadságát és alkotmányát. Azután láttuk Deák Ferenczet. Ő is a nemzet vezére volt, ő is az egész nemzetnek jogérzületére támaszkodva, szembeszállott a koronával is, midőn a korona a nemzet jogait megtagadta, engedte az országgyűlést feloszlatni, engedte a reményeket összetörni, de nem engedve a jogból, nem engedve meggyiiződéséből a nemzet jogainak csorbítását: a nemzettel együtt kivívta azt, hogy a nemzet a koronával kibéküljön. Volt ezután a nemzetnek még egy vezére : Tisza Kálmán. (Mozgás balfelöl.) Tisza Kálmán egy kis ideig a fusióban a nemzet vezére volt; a nemzet óriási többsége jóhiszemííleg követte őt, adott programmja, Ígérete alapján s hozzá szegődött, azt mondván: „tőled várjuk, hogy a mi a 67-es kiegyezésben hiányzik, meg fogod azt szerezni nekünk s a mi abban el van rontva, megfogod corrigálni; az egész nemzet erejére támaszkodva légy hát nemzetünk vezére". És ő ezen missiót elvállalta és kezei közt ezen missio elfősz lőtt s miért foszlott el? Mert Tisza Kálmán, midőn még nem volt a nemzet vezére, nem volt egyéb, mint pártvezér s mihelyt ezen missiója meghiúsult; miheyt a nemzet tőle csalódva és meghasonolva elpártolt, ismét nem lett egyéb, mint pártvezér s azóta sem egyéb, mint pártvezér, (ügy van! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek után én sem lehetek bizalommal azon kormány iránt, bármenynyire is tiszteljem azok egyes tagjait s nem lehetek bizalommal azon párt iránt, mely ezen kormányt támogatja, melynek Tisza Kálmán látható feje, vezére, politikai képviselője. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én a jelen helyzetben, mely annyira rásúlyo- I so lik a szabadelvű pártra és a ministerekre, de mindenek fölött a kormányelnökre s a kormány által — sajnos — rásúlyosodik az egész hazára, azt ajánlom az önök figyelmébe, hogy ne csak Tisza Kálmán fentartásával gondoljanak, hanem gondoljanak édes hazánk fentártására is, mely ezen hosszú kormányzás alatt annyit szenvedett s annyira compromittáltatott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy mi történhetik a jelen súlyos viszonyok közt, arra kívánok beszédem végén még néhány szóval reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Történhetik az, hogy Tisza Kálmán marad, a mint azt újév napján kijelentette és történhetik, hogy Tisza Kálmán megy, mint ahogy újév napján concedálta, hogy lehetséges, hogy megy. Ha ő megy, akkor a situatio a következő. (Halíjuk! Halljuk!) Helyette jön egy más kormány ; megalakul a cabinet a jelenlegi kormány tagjaiból részben vagy egészben, a mint a többséggel egyetértésre és a koronával megegyezésre jutnak és ezen új cabinet ezen új többséggel itt a házban megjelenvén, kormányoz tovább, mindaddig, mig a ház többségének bizalma őt kormányzásában támogatja. Ezzel szemben az ellenzék marad ellenzék és teljesíti ellenzéki hivatását azon objectivitással, melylyel nem önöknek, hanem saját magának és az országnak is tartozik, a mennyiben igyekezni fog ugy, a mint hogy azt e budget-vita alatt több ízben bebizonyította, tárgyilagosan ítélni azon törvényjavaslatok és politika felett, melyet az új kormány követni fog. Ez az egyik lehetőség. A másik eshetőség az, ha Tisza Kálmán helyén fog maradni. Ekkor azt hiszem, hogy a vitáknak elmérgesedése, a-politikai situatióknak folytonos complicatiója, a munkának elmaradása, az izgalmaknak a házban és a házon kivül való sajnos, de természetes felfokozódása egyre fognak tartani s pedig mindaddig, a mig minden áron helyén akarván maradni, kénytelen lesz e házat feloszlattatni, a mint azt már magam is régebben a budget vita általános vitájánál mondottam s a mint azt Eötvös Károly barátom a minap is pártja nevében kiemelte. Az önök részéről azt mondották, hogy a ház feloszlatását sziyesen veszik. Mi is szívesen veszszük. Először azért, mert mi nem a mandátumokhoz való ragaszkodás politikáját követjük, (Helyeslés balfelöl) hanem az ország javát czélzó politikát tartjuk zsinórmértékül szemeink előtt. (Helyeslés balfelöl.) Másodszor nem félünk azért, mert nincs okunk félni a választók bizalmától, (Helyeslés balfélöl) az igenis lehetséges, hogy soknak mandátuma elvész, de arra, hogy e pártok ne kerüljenek vissza e házba csataképesen és csatakészen, nincs eset, sőt igen valószínűnek tartom, hogy e pártok (a bal-és szélső balra mutat) megszaporodva fognak ide visszatérni. Ennek okából én ugyan nem vagyok feljogo-