Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

ár 27-én, esfttortSkö'n. 1898. 40 Wl* országos ülés febrní Mi volt az a fusio? Az volt egy kormányválság, egy kormányváltozás, a mely nem jött parlamentaris utón létre, (Ellenmondás jobbfelöl) nem jött parlamentaris szavazás által létre; a többség nem lett kisebbséggé, a kisebbség nem lett többséggé ; az a minister, a ki lelépett, szavazat által birta a parlament bizalmát és a kisebbség vezére nem parlamentaris szavazat által emelkedett a ministeri székre, (Élénk helyeslésés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Itt tehát a politikai felelősség elvének egy nagy actusa vitetett keresztül, a nélkül, hogy maga a politikai felelősség elve érvényesült volna, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balfelöl.) Ilyen auspieiuniok közt indult meg Magyarország kormányzatának új aerája. Gsoda-e, t. ház, ha a felelősség elve nem volt oly erős és végre a többség soraiból egészen kihalt az érzék aziránt, hogy a kormányt arra szorítsa, hogy Ígéreteit és kötelezettségeit teljesítse ? A t. ministerelnök ur azzal kezdte meg kormányzati működését, hogy a kiegyezés kérdéséhen minden igéretét megszegte. A ministerelnök ur azt mondta a múlt alkalommal hogy a bankkérdésben nem szegte meg igéretét s azt a mit akart, keresztül is vitte. Ez nem áll; a ministerelnök ur a leghatáro zottabban az önálló bank álláspontjára helyezkedett (Igaa! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és ezzel szemben keresztülvitte a dualistieus banknak torzképét. (TJgy van! Ugy van! balfelöl.) A t. többség ezt sanctionálta. És azután következett a kormányzatnak teljes decadentiája, mely a póthitelekben jutott kifejezésre. A t. ministerelnök ur azt mondta a múlt alkalommal, hogy igaz, hogy ez nem volt helyes ; de a befektetések culturalis czélokra történtek. Engedelmet, de nem ez képezi azon póthitelek praegnms mozzanatát, hanem az, a mi a pénzügyi bizottságnak a ház elé terjesztett azon jelentésében volt, a melynek előadója szintén a mostani előadó ur volt, hogy tudniillik a pénzügyminister nem tudta azt, hogy mit költenek a többi ministerek és egyetlen egy minister sem tudta, hogy mit költöttek ministeriumában. Soha a kormányzati slendrián hivatalosan ugy nem constatáltatott és a kormánynak ily szegénységi bizonyívány ki nem állíttatott. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A többség ezt is sanctionálta. Hogy a pohár csordultig teljen, a kormány keresztülhajtotta a többséget a megalázás gaudiumi jármán, midőn a 14. §-ból párt- és cabinetkérdést csinált és a többség keretén kívül álló befolyásokra annak mégis ellenkezőjét szavaztatta meg. (Zajos helyeslés bálfelől. Mozgás jobbfelől.) A többség ezt is megszavazta. Mikor az ember mindezeket látja, méltán kérdheti magától, hogy a parlamentaris rendszernek tulajdonkép az-e a typusa, hogy a kormányok és pártok egymást felváltsák, vagy pedig az, hogy az adott positióban meg kell kövesülni, meg kell petriticálódni ? Ha ezeket látja az ember, méltán kérdezheti, hogy mily politikai delictumot kell a kormánynak elkövetni, hogy a többség kiadja neki az utat. (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) Gondolom, t. ház, hogy Cicero mondja valahol, hogy a pártképződésnek alapgondolata: „idem sentire de republica". Cicero tehát az elvek és érzelmek közösségét tekinti azon belső kapocsnak, mely a pártokat együtt tartja. De h ember nézi a t. kormány és a többség közti viszonyt, akkor azt az „idem"-et, azt a benső kapcsot alig találja másban, mint a hatalom monopolisálásában. (Igaz! Ugy van! bálfelől. Mozgás jobbfelöl.) A kormány van a többségért, a többség a kormányért, az úristen édes mindnyájunkéi t; egyik kéz a másikat mossa. (Élénk derültség bálfelől.) Változhatnak a politikai irányzatok, el is mehetnek az egyes ministerek, csak a többség uralmának nem lehet változni. Őszintén megvallva, én soha sem reménykedtem abban, hogy a t. többség el fogja hagyni a t. ministerelnök urat, mert jól tudja a többség, hogy ha abból az ócska épületből kivétetik a mestergerenda, az összedől. (Zajos tetszés balfelöl. Derültség és mozgás a jobboldalon.) Ennek lehet köszönni azt, t. ministerelnök ur, hogy mi nem tudunk zöld ágra vergődni (Élénk derültség jobbfelől) és nem annak, hogy mi az extrém irányzatokkal szövetkezünk. (Derültség jobbfelöl.) E felett azért jó rajta nem nevetni, mert az extrém irányzatok mindig akkor kerekednek felül, mikor az országnak rosszul megy a dolga, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a hatalom, mely ily módon létezik, alig' kívánhatja, hogy respectálják. Én igenis jogosultnak tartom azt a hatalmat, mely egy nagy kötelességérzeten alapszik, mely egy országban fentartja a közéletnek integritását; de azt a hatalmat, mely csak magáért él, mely csak magát és az országot eompromittálja, én jogosultnak nem tekintem. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nálunk a parlamentaris élet és mégis csudálkozni méltóztatnak azon, hogy az ellenzék el van keseredve, sőt fellázad akkor, mikor a parlamentaris élet normális és loyalis eszközeivel lehetetlenség itt az országban sikert elérni. (Derültség jobbfelöl. Ugy van! baloldalon.) Azt kivánják, hogy az ellenzék küzdjön érvekkel. De miként kívánhatják ezt önök, a kik azt, a mi „conditio sine qua non", hogy tudniillik a kormány elveket képviseljen és ha ezen elvek vereséget szenvednek, ebből vonja le a consequentiát, soha keresztül nem viszik. A kisebbség küzdjön elvekkel akkor, mikor annak van kitéve, hogyha azok az ország közvéleményében kezdenek érvényesülni, a minister-