Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

841. országos ülés február 27-én, csütörtökön. 1890. 37 épen most. (Igás! Ugy van! a bal- és ssélső bál- \ oldalon.) így vagyunk, t. ház, a külpolitikával is. Itt is meg van a tendentia, hogy visszaesés történjék a régi kerékvágásba. Ennek ecsetelésébe nem akarok bocsátkozni, mert az nagyon messze vezetne. (Halljuk! Halljuk !) Csak egyetlenegy mozzanatot fogok felhozni; igazán ex uno disce omnes és ezt azért, mert itt különösen a ministerelnök urnak tényéről van | szó. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes dolog, t. ház, az a vérig sértő insultns, melyet a ministerelnök nr a franczia nemzeten elkövetett. (Élénk ellen- j mondás jobbfelöl. Zajos felkiáltások a bal- és szélső \ baloldalon: Igaz! Ugy van!) Én ezt, t. ház, különösen azért találom oly jelentősnek, mert a ministeremök ur azon régi, aulicus gyűlöletnek visszhangja, a köztársaság és a franczia forradalom nagy eszméi iránt, (Élénk ellenmondás jobbfelöl. Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) melyeknek az egész világ köszönheti azt, hogy a középkor bilincseitől megszabadult. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt, t. ház, íalán senki sem fogja tagadni, hogy Európának új a éráját a franczia Constituante nagy munkájának lehet köszönni. Ez belement az egész művelt európai közvélemény tudatába; csak az a felfogás nem akar tudni róla, a mely régi, aulicus traditiókkal van saturálva, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Igen jelentős dolog, t. ház, hogy ez.en felfogásnak Magyarország ministerelnöke ad kifejezést; az pedig, hogy a I képviselőház többsége azt sanctionálta, nemcsak tanulságos, de igen szomorú dolog. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mindezek a mozzanatok okozták a kormány rendszerének fiaseoját, a mely különösen kifejezésre jutott a véderőtörvény catastrophaszerű kimenetelében. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Justh Gyula: Kérdezzék meg Fabinyt! (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Horánszky Nándor : Kérdezzék meg a ministerelnök urat. (Bet ültség balfelöl.) Beőthy Ákos: Ha a t. ministerelnök urazzál az erős alkotmányos érzékkel, azzal a kormányzati előrelátással birt volna, melyet neki iinpixtálnak, ez soha sem következhetett volna be. (Helyeslés balfelől.) Nem következhetett volna be főleg az, hogy a cabineínek reconstruotiója, a kormány politikája desavouálásának jellegét birja. Tények szólnak e mellett, t. képviselőház. Ott van például a curiai bíráskodás, a mely ugy i látszik, a reconstruált eabinet egyik feladata. Hát mi más ez, mint a t. kormány, a t. ministerelnök ur kortes-politikájának desavouálása, (Élénk ellenmondás jobbfelől Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a mely sehol sem nyilatkozott oly praegnansan, mint a választásoknál (Helyeslés . balfelől) és a választások feletti bíráskodásnál. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Ott van az a tény, hogy a ministerelnök urnak nem lehetett megtartani a belügyministeri tárczát. (Ellenmondás johbfelől.) Igen sajátságos az, mikor például a közigazgatás reformjáról van szó és a t. ministerelnök ur előáll azzal, hogy ő ugyan el fog követni mindent, hogy a mostani rendszer mellett jó közigazgatás legyen, de hogy ha ez nem lehetséges, akkor vérző szívvel át fog térni az állami közigazgatásra. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ugy látszik, a t. ministerelnök ur azt tekintette speciális feladatának és missiójának, hogy beigazolja az ország előtt, hogy az ő kormányzatával nem lehet jó közigazgatást csinálni (Igaz! Ugy van! balfelöl) s miután ezt a feladatot bevégezte, elhagyja helyét. Der Mohr hat seine Schuldigkeit getkan, der Mohr kann gehen. (Mozgás jobbfelöl. Derültség. Halljuk ! Halljuk! bal felöl.) Ha, t. ház, ezt az egész helyzetet összegezzük, annak eredménye egy dilemma alakjába jelenik meg előttünk, melynek két szarva közül a ministerelnök ur kiszabadulni nem bir. Ha at ministerelnök ur azt találta, hogy az ő eddigi politikája helyes és hogy a védtörvény feletti szavazás nem volt semmi más, mint az ő eddigi politikájának consecratioja: akkor ennek le kellett volna vonni a consequentiáját; akkor a legnagyobb határozottsággal és a legnagyobb nyomatékkal kellett volna kijelentenie azt, hogy eddigi politikájához ragaszkodik és semmi szin és körülmények között sem lett volna szabad megválni ministertársaitól, kik Istennek hála a legjobb egészségnek örvendenek. (Derültség balfelöl.) De, t. ház, ha ez nem történt, hanem történt az ellenkező, az, hogy a ministerelnök ur reennstruálta a cabinetet s belevett oly egyéneket, a kiknek bevétele az előbbeni rendszernekpellengérre állítása: akkor ennek szintén le kellett volna vonni a consequentiáját és ezen eabinet élén a ministerelnök ur meg nem maradhatott volna; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert ez nem vonhatott maga után mást, mint a megalázások egész sorozatát a ministerelnök úrra nézve és a calamitások egész sorozatát az országra nézve. (Igaz'.' Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Merem állítani, t. ház, hogy az a helyzet, a mely ez által létrejött, méltán tekinthető a pária mentarismus történetében unicumnak. A parlamentarismus története különféle typusait mutatta fel az erős kormányoknak. Volt oly erős kormány, a melyben a ministerelnök igen jelentékeny ember volt — ilyen volt Pitt, Walpole — és ministertársai jelentéktelenek.Volt ismét oly erős kormány, a melyben maga a ministerelnök csak jelentéktelen egyéniség volt, de ministertársai igen hatalmas emberek. Ilyen volt Angliában több is és az ilyeut