Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-341
32 8-tl. országos iilós február 27-én, csütörtökön. 1S00. servativek. És ismételve ki volt az, a ki Irlandban az első coertionalis kényszertörvényt ho;;ta ? és Anglia egysége és az elválaszthatatlanság érdekében a legridegebb ostromállar otot poelamálta Irlandban ? Ki más, mint a liberális kormány és párt ? És annak, hogy a közvélemény lassankinti átalakulával, hogy a politikai élet új és új kívánalmainak tekintetbe vételével számot vetettek az illető kormányok és az illető pártok, annak rosszalágával találkozzanak ellenfeleik részéről vagy általában egy férfiú, ki nem személyes állásért, ambitióért, de elvért küzd, rosszalni fogja-e ellenfelét, ha őszintén meggyőzte 1 (ügy van! Ugy van! Tetszés jobbfelöl.) Csakhogy, t. ház, itt egy más, egy titkos gondolat lapp;;ng a kifejezett gondolat mögött az esetken (Halijuk! Halljuk!) és ebben van a kérdés lényege. Az a titkos gondolat pedig az, hogy azok az eszmék, melyeket a ministerelnök ur állítólag átvett s a melyeket ngy ő, mint a ministerek és e párt proclamáltak, nem ugyanazon eszmék valóban, melyeket az egyesült ellenzék ma hirdet, nem ugyanazon világnézlet productumai, melyekkel innen találkozunk; nem azon általános politikai felfogás és mérlegelés eredményei, melyek ott meggyökeresedtek s a melyek, hogy ugy mondjam, mint számtalan változatok maradékai, ott megüllepedtek. Azon progressiv eszmék, azon baladási és szabadelvű meggyőződések tömege egészen más, a melyeket nem phrasisokba rejtve és nemphrasisok által proelamálva, hanem azon coneret javaslatokban, az idők exigentiáihoz szabva, a politikai szükségletekhez alkalmazva hirdetünk a mi népünkről. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ellenmondások a baloldalon.) Mert óriási különbség van a közt: az emberi jogokat általában proclamálni, általában azt mondani, hogy kell jó közigazgatás, kell a rendnek, a jognak feltétlen védelme, kell az államnak oly szervezete, mely nem érdeket, hanem jogot védjen; óriási különbség van ezen általános phrasisokban való programmnak és azon részletes intézkedések között, melyek ezen elvek megvalósításához szükségesek. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelöl) És nemcsak, hogy óriási különbség van azon munkahalmaz között és azon elhatározottság mértéke között, mely az egyikre és a másikra szükséges, de nagy különbség van a felfogás között, mely az egyikben és a másikban nyilvánul. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Egészen mást azt mondani, hogy az állami administratio általában kell ; hiszen ez egyszerű phrasis, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) amely nem jelent egyebet, mint az a másik. És régi phrasis, hogy a parlamentarismus követelményééit a munieipalismus, az autonómia követelményeivel össze kell egyeztetni; nem jelent egyebet, mint azon még általánosabb és még régibb phrasis, hogy a rend és szabadság követelményeit össze kell egyeztetni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hanem az a kérdés, hogy egy adott helyzetben, adott történeti emlékekkel, adott emberekkel, adott felfogásokkal, meggyökerezett eljárási módokkal szemben minő egyes intézkedések alkalmazhatók, formulázhatok és léptethetők életbe ezen czéloknak megfelelőleg. de ezeknek alárendelve, részben kisebb, de mégis fontos általános politikai czélok elérésére 1 (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Ez a feladat az, mit a kormány elvállalt, ez a feladat az, a mit ezen párt elvállalt. Könayü azt mondani, hogy oda kell törekedni, hogy mindenki megtalálja sérelmének jogorvoslatát és senki se legyen, a kit az érdek elny r om ott, a hol az érdekkel szemben áll a jog. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Csakhogy igen nehéz azután ennek concret javaslatokban oly formulázástadni, mely foganatosig legyen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Könnyű beszélni például szóbeliségről, tökéletes perrendtartásról, hanem igen nehéz például meghatározni, hogy hol szűnik meg a szegény ember sérelme, hogy ha a felebbezést kizárjuk és hol kezdődik Italános jogforgalom kára, hogy ha a fölebbezést föltétlenül megengedjük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben van a lényeges különbség az elvek között, melyek onnan formuláztatnak és az elvek között, a melyek innen proclamáltatnak. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezért mondám, hogy igeu mélyre ható elvi különbség választ el minket azon politikától, mely onnan kikiáltatott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De még egyet kell hozzá tennem. (Halljuk! Halljuk!) A mély különbség még egyben ny r ilatkozik, abban, hogy azon részen — joggal vagy jogtalanul, ebbe most nem akarok belebocsátkozni — ezen elvek ugy állíttatnak oda, mint szükség képeni ellentétei a múlt fejlődésének. Az mondatik, hogy 15 évi politika ellenkező irányba terelte e kormányt, ellenkező irányba terelte ezt az egész pártot, hogyan vállalkozhatik ez a kormány és ez a párt annak megjavítására, annak átalakítására? (Halljuk! Halljuk!) Itt ellenkező a felfogás. 15 év politikai exigentiái forogtak fenn, azok között történtek tévedések, történtek hibák olyanok, melyeket magam is és e t. párt számos tagja is olyanok gyanánt bélyegeztek meg annak idején ; de — mint mondám — 15 év után, szakadatlan fejlődés következtében ezen hibák következményei ma a budgetből kitörültettek s — mint említettem — azon magok, a melyeket onnan is elismertünk és melyeket sürgettek s a melyek innen elvettettek, meghozták termésüket. (Úgy van! Ugy van! a jobbóldalon.) Azon elvek, a melyeket a cabinet
