Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-361
S61. országos ülés április 19-én, síomljaton. 1890. 353 S0 képviselője, tehát összesen csak 43 cselekvő 1 választási képességgel biró választója van, mig a kerület a papokkal együtt most 53 választóval birt. Pedig a fennálló rendelet értelmében az aránynak ágy kellett volna állani, mint 53 a 70-hez, vagyis 17 szavazattal kevesebbel birt Mohács hitközsége. Csakhogy meg kell jegyeznem, hogy ez az arány nem új, ez már megvan 3 év óta s e 3 év alatt elég ideje lett volna a hitközségnek gondoskodni arról, hogy ebbeli állítólagos jogsérelme rendes utón orvosoltassék. Nem akarom a t. házat apró dolgok felsorolásával untatni, mert akkor fel kellene említenem, hogy a hitközség panasza tulajdonképen nem is azért lett felterje a ztve, hogy a választói aránytalanság megszüntettessék, hanem egyéb, általam itt nem jelezhető czéltiók A választ tudomásul veszem az; okból, mert meg vagyok győződve, hogy a minister urat a legjobb intentio vezette s nem az, hogy ily, csakugyan minutiosus, de azért fontos kérdésben a kedélyeket elkeserítse. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Gróf Csáky Albin, vallás és közoktatásügyi minister: T ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy pár szóval visszatérjek azokra, a miket elmondottam, azok után, a miket Linder t. képviselő ur volt szives felemlíteni. A képviselő ur azt mondja, hogy bizonyos sérelem történt a szervezeti szabályzattal szemben, a menynyiben nem volt biztosítva a fokozatos elbánás, hanem közvetlenül felülről történt intézkedés. De a képviselő ur nem magyarázta meg. hogy hasonló esetben mily eljárásnak van helye. Ha az első fok határozata szabályszerű felebbezéssel támadtatik meg, a felső hatóság nem engedheti meg, hogy ez a határozat tényleg foganatosittassék. Es kétségkívül sokkal nagyobb sérelem lett volna, ha ez megtörténik; mert akkor, minthogy a szavazatok arányanem felel meg a szervezeti szabábyzatnak, oly választás jött volna létre, melyet utólagosan kellett volna megsemmisíteni. Ez kötelezte a ministert arra, hogy a választási határnapot elodázza. Hogy miért nem terjesztették fel előbb a panaszt a szavazatok aránytalansága ellen, arról nekem nincs tudomásom. Az illetők most legelőször hozták fel ezt és mihelyt felszólaltak, a kormánynak kötelessége volt azt respectálni. (Helyeslés johlfelöl.) Elnök: T. ház! Kérdem a t házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy miután a választ maga az interpelláló képviselő ur is tudomásul vette, a t. ház azt szintén tudomásul veszi. Következik Szederkényi Nándor képviselő ur interpellatiója. Szederkényi Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával volt szerencsém a 1 t. ház előtt a phylloxera elleni védekezésre azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy ennek legsikeresebb és legczélravezetőbb módja a szénkénegezés. A t. kormány akkor elfogadta azt az álláspontot, hogy a védekezés ezen módjának a kormány részéről is tért kell nyitni és hogy az ő részéről is mindent el kell követni, hogy a közéletben a gazdák által is gyakorlatba vétessék. A t. kormány akkor oly nyilatkozatot tett, mely azon hitet gerjesztette bennünk, de az ország gazdaközönségében is, hogy a védekezésnek eszközei most már könnyen rendelkezésre fognak állani és nem riasztják el a gazdaközönséget azzal, hogy az eszközökhöz, nevezetesen a szénkéneghez és a géphez nem juthat a legjobb akarattal még a legnagyobb költség mellett sem. A t. kormány megígérte, hogy intézkedni fog. Nem szívesen teszem, de igazán keserűséggel kell constatálnom azt, hogy mindezekben — nem tudom, a minister ur tudtával-e vagy nem — vajmi kevés történt. A tavasz az idén a legkedvezőbb volt a szénkénegezésre. A gazdaközönség azon a vidéken, melynek egyik kerületét képviselem, Eger vidékén, a legnagyobb buzgalommal kívánt hozzálátni a védekezés ezen módjához és most ismét csak oda jutottunk, a hol tavaly voltunk. Szénkéneg nem volt kapható, vagy a hol kapható volt, mint például Egerben, hol szénkéneg-raktár állíttatott fel Eger és vidéke részére, az is igen későn érkezett meg, mintegy 50 métermázsa, a mi két-háiom gazdának is kevés volt és még az is 5—8 métermázsa nehéz hordókban és darabokban. Nem tudom, t. ház, hogy azok, a kik a kormány kebelében ezen ügyeket vezetik, kinéznek-e az életbe is és alkalmazkodnak-e az ottani viszonyokhoz, de constatálom, hogy azoknál, a kik ez ügyeket vezetik, a nép életéből, a gazdaközönség igényeiről, hogy ngy fejezzem ki magamat, a gazdaság legprimitívebb módjairól sincs fogalmuk. Constatálnom kell, hogy annak, a ki szénkénegezésre 8 métermázsás darabokat küld valahova, annak nincs fogalma először arról, hogy mi az a szénkéneg, hogy mily veszélyes robbanó anyag és másodszor nincs fogalma arról, hogy ilyen óriási súlyt melyik gazda fog szőlőjébe czipelni, hogy abból azután kilogrammonkint a gépben használhassa. Ezeket constatálván, a földmívelési minister úrhoz vagyok bátor intézni interpellatlómat,— azon időre hagyván fenn, midőn választ fogok kapni, bővebb észrevételeimet, melyeket rendkívül fontosaknak s ezen gazdasági érdekek megmente'sére nézve kiválóknak tekintek; mert megjegyzendő, hogy ez érdekben egy negyedévi mulasztás helyrepótolhatlan károkat okoz. Interpellatióm igy szól (olvassa): Kérdés a t. földmívelési minister úrhoz. 46*
