Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-361

360 861. országos illés április 19-én, szombaton. 1SÜ0. állományból, mely azután tartalékos állomány lesz, meglehetős számban jelentkeztek tisztek tettlegesítésre. Ily elemek elől elzárni annak lehetőségét, hogy tettleges állományú tisztek legyenek, nem volna sem méltányos, sem helyes, de különben is ez mindenesetre csak üdvös lehet a honvédségre nézve. Tehát ezekre is számítani kell. A mi a közös hadseregből való áthelyezéseket illeti, már költségvetésem tárgyalása alkalmával voltain bátor felemlíteni, hogy tömegos áthelyezésre most azért volt szükség, mert a honvéd tisztikar száma szaporittatott és más elem a póí ásra nem volt. Ha egyszer a rendes kerékvágásha jövünk, csak bizonyos számú helyek lesznek fentartva a közös hadseregből átlépni kivánó tisztek számára; nevezetesen minden hatodik hely. Ezt megszüntetni még a honvédség érdekében sem volna sem méltányos, sem helyes; mert a magyar embertől, ki a közös hadseregben szolgál és a honvédségbe áthelyezését óhajtja, ha arra való és minden tekintetben megfelel, ezt a kívánságot megtagadni nem volna indokolt. Az a körülmény, hojry a hadseregben kevés magyar szolgál, nem lehet indok arra, hogy az áthelyezést megtagadjuk. Hanem inkább társadalmilag is oda kell hatni, hogy a közös hadseregben magyar emberek nagyobb ^számban foglalják el az őket megillető helyet. Ea ha minden hatodik helynél, ha arra a közös hadseregbeli tiszt jelentkezik, ez áttétetik a honvédséghez, ez csak a honvédség előnyére van, a mennyiben ezen közös hadseregbeli tisztekben, nagyobb lévén ott a létszám és inkább lévén alkalmuk kiképezni magukat, mint a keret-rendszer mellett a honvédségnél, gyakorlott elemet kaphatunk. Ily módon tehát a honvédség tisztikara nem gyengittetik, hanem erősíttetik. Ily módon a honvédségi tisztikar kiegészítéséről véglegesen gondoskodva van. Ez tehát nem palliativ, hanem gyökeres intézkedés. Hogy a díjak olcsóbbá tétessenek, azt méltóztattak javaslatba hozni ugy Nagy István, mint Horváth Ádám képviselő urak. Hisz kétségtelen dolog, hogy kívánatos volna, minél olcsóbbá tenni a helyeket; de másrészről kétségtelen az is, hogy tisztességes ellátásra, nevelésre, eltartásra bizonyos összeg mégis szükséges. Hogy a hadapródi iskolában a tartási díj 120 forintról 60 forintra szállíttatott, ezt illetőleg megjegyzem, hogy az a 60 forint csak némi pótlékul szolgál, de tulajdonkép az egész terhet az állam viseli. Azt csak nem méltóztatik képzelni, hogy a műveltebb osztályhoz tartozó ifjakat 600 forintnál kevesebbel lehessen ellátni. (Ellentmondások halfelöl.) Méltóztassék csak meggondolni, a kiknek fiuk van, hogy annak lakását, eltartását, nevelését, tanítását eszközölheti-e 600 foris.ton alul a fővárosban ? Annak, a kinek a 600 forint, illetőleg 300 forint sok, mindig szabadságában áll, hogy a hadapródiskolába felvételét kérje;'addigazonban, mig a Ludovica-akadémiában az egész és félfizetéses helyekre elegendő számmal jelentkezik a megfelelő elem, addig az összeget nem volna czélszerü leszállítani. Mert mikor 1882-ben a Ludovicaakadémiát ugy szerveztük, a mint az most fennáll, akkor az ellátási díjakra nézve szigorú számításokat tettünk, hogy mennyibe kerülhet egy ifjúnak eltartása és a díjat legalább is 600 forintban kellett megállapítanunk. Az kétségtelen dolog, hogy ezt az összeget le lehet szállítani, de mi lenne annak következése ? Az, hogy az államnak kellene a tartást magára vállalnia. Ámde az állam pénzügyi állapotát is tekintetbe kell venni. Addig, a mig megfelelő számban jelentkeznek, maradhat a jelen állapot; ha azonban nem fognak megfelelő számban jelentkezni és előáll a szüksége annak, hogy az állam pótolja : akkor igenis bátor leszek javaslatot tenni, illetőleg adniinistrativ úton is lehető lévén a leszállítás, azt meg fogja tenni a kormány. Az állam most is 194.000 forinttal járul a Ludovica-akadémiához és e törvényjavaslat szerint a rendes kiadás 22.400 forinttal fog növekedni, tehát 200.000 forinton felül emelkedik az összeg, a mit szükség nélkül szaporítani nem volna helyes. Még egy megjegyzésem van Horváth Ádám képviselő urnak egy állítására vonatkozólag. És ez az, hogy nagy köszönettel vettem ugyan azon elismerést, melylyel az egyéves önkéntesek oktatása körül alkalmazott tanárok eljárásáról nyilatkozott; de viszont azt az állítását, hogy a közös hadseregnél nem felelnek meg az oktató tisztek, nem fogadhatom el. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy épen ugy, mint itt, ott is teljes mértékben teljesítik kötelességüket az illetők. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, én voltam a hibás, mert nem egész részletességgel fejeztem ki, a mit tulajdonképen mondani akartam. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy a honvéd önkéntesek, illetve tartalékos tisztek egyöntetű, egyforma eljárás szerint képeztetnek ki, a közös hadseregnél pedig a különböző állomásokon, nem tudom, hányféle tanárok által és hányféle rendszer szerint nyerik az önkéntesek kiképeztetésüket. A Ludoviea - akadémiában az önkéntesek tanításával foglalkozó tanárok — a mint tudom — állandóak; a közös hadseregnél pedig jóformán évről-évre változnak. Már most meg méltóztatik engedni nekem a t. minister ur, hogy tudni és tanítani két különböző dolog; sőt hogy ha valaki tanítani tud is, ahhoz is szükséges, hogy legyen hozzá kedve; már pedig az a tapasz-