Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-360
352 860, országos ülés április 13-án, pénteken, 1890. irodájában elhelyeztetni, a költségvetési előirányzatot a a hozzácsatolt kimutatást kinyomatni, szétosztatni s annak idején napirendre tűzetni. Elnök: A gazdasági bizottság múlt havi ülésének jegyzőkönyve megtekintés végett elhelyeztetik a ház irodájában; a költségvetési előirányzat pedig a hozzácsatolt kimutatással együtt ki fog nyomatni és ha a t. ház beleegyezik, a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. (Helyeslés.) Ennélfogva a ház április havi költségvetése a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend: az egyrészről a magyar királyi pénzügyminister, másrészről a naszódvidéki központi iskola- és ösztöndíj-alapok és a volt naszódvidéki községek meghatalmazottai között 1872. márczius 12 én létrejött szerződés megerősítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök I Kérdem a t. házat, méltóztatik e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat megszavaztatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a volt naszódvidéki községek birtokviszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Báró Roszner Ervin (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat megszavaztatik és igy az alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik „a volt naszódvidéki községi erdők kezelése tárgyában" czímtí törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Báró Roszner Ervin (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni: igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem kijelenthetem hogy a ház a törvényjavaslatot megszavazza és azt alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni határozza. Következik a napirend utolsó tárgya, a pénzügyi bizottság 507. számú jelentése „az osztrák-magyar banknak adandó felhatalmazásról, hogy a közraktárak által kiállított zálogjegyeket — warrant —- leszámítolhasson" czímű törvényjavaslatról. Azt hiszem, hogy a t. ház a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni s igy az általános vitát megnyitom; az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! (Halljuk >. Halljuk!) Ebien a törvényjavaslatban felhatalmaztatik, illetve feljogosittatik az osztrák-magyar bank arra, hogy a közraktárak által kibocsátott zálogjegyeket leszámítolhassa s minthogy maga a bank ennek feltételéül két aláírót, tehát a váltójogi követelményeknek megfelelő formát kivan, ennek következtében meg lehetett adni a banknak azon második kívánságot is, mely a javaslatban szintén foglaltatik s mely arra irányul, hogy az ily módon leszámított árúzálogjegyeket egyúttal a bankjegy-fedezetbe beszámíthassa. A mint méltóztatik tudni, a külföldi nagy jegybankok közül a franczia, olasz és belga bank számítolja le a warrantokat és számítja be azokat a jegyfedezetbe. A német bank is leszámítolja ezeket, a nélkül azonban, hogy azokat a jegyfedezetbe beszámítaná. Az egyetlen vitás kérdés, a mely e törvényjavaslattal kapcsolatban áll: a beszámításra vonatkozik, minthogy azonban a bank által követelt forma tökéletesen megfelel a váltójog minden követelményeinek, ennélfogva nem lehetett semmi ok arra, hogy a fedezetbe való beszámítás megtagadtassák. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 447. és 448. §-ai értelmében ezenwarrantok alapján keletkező követelések első sorban maga az árú ellen irányulnak és az ennek értékesítése esetében netalán fedezetlenül maradt összegekre vonatkozólag van váltój*ogi eljárásnak helye, de ez csak nagyobb biztosítékul szolgál s magát a dolgot a maga természetéből ki nem vetkőzteti, minek következtében nincs semmi ok arra, hogy a törvényjavaslat második kikötése, illetőleg az osztrák-magyar banknak a törvényjavaslatban kifejezett azon kívánsága, hogy az ily módon leszállított warrantokat a bankjegy-fedezetbe beszámíthassa, ne teljesíttessék. Ez által, t. ház, a bankjegyforgalom nem nyerhet nagy expansiót; másfelől pedig a warrantok leszámítolása által a kereskedelemnek, elsősorban pedig a gabonakereskedelemnek oly olcsó hitel nyittatik, a milyen fölött eddig nem rendelkezett. Azt hiszem tehát, hogy ezen intézkedéssel a kereskedésnek egészségesebb alapon való fejlődése mozdíttatik elő. A mi a pénzügyi bizottság módosításait illeti, ezek nem lényegesek ugyan, de még sem kizárólag stylariä módosítások, mert ezek értelmében ott, a hol a banknak szabadságára hagyatik — mint ez a dolog természetében is van — hogy az illető árúkat megbecsülje és annak alapján állapíthassa meg, hogy milyen arányban ad kölcsönt az akkor kiállított zálogjegyekre, a becsérték mellett a
