Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
859. országos ülés április 17*én, csütörtökön. 1890. 349 erdőtörvénynek 17. és 21. §-ainak megfelelő üzemterveknek hatályos ellenőrzésével volt elfoglalva. Az eddigi tapasztalatok és a változott viszonyok azonban meggyőzték a kormányt arról, hogy a változott körülményeknél fogva, ily ideiglenes természetű erdészeti kormánybiztosságnak további fentartása czélszerünek nem mutatkoznék, hanem oly nagy erdőterületnek, mely körülbelül 270.000 kat. holdra terjed, okszerű erdőgazdasági, valamint szorosabb államfelügyeleti érdekei megkövetelik azt, hogy ott az állandóság természetével felruházott s kellően berendezett erdőigazgatóság óvja meg e fontos erdészeti érdekeket. Szükségessé teszi az állandó állami felügyeletet még az is, hogy e községek főkép faiparral foglalkozván és az erdei legelőkön maxhatenyésztést űzvén, ez erdőknek jókarban fentartása okvetlenül szükséges; valamint az, hogy azon egyenkint szétszórt s távolabb fekvő erdőknek együttes kezelése adhatja csak meg a módot arra, hogy nagyobb beruházások és gyáripari berendezések történhessenek, melyek e fontos erdészeti kincsek kihasználását lehetővé teszik. E nagy és összefüggő erdőterületek együttes kezelésével az üzemköltségek is lényegesen apadni fognak s igy a községek is abba a helyzetbe fognak jutni, hogy szerződésszerű kötelezettségeiknek pontosan megfelelhessenek, sőt ez prosperitásukra is biztos alapot fog képezni. Mind e fontos ezélokat akarja e törvényjavaslat megvalósítani, még pedig olykép, hogy az összes erdőket mintegy 2 osztályba sorolja. Első sorban a különböző községeknek egy bizonyos erdőterületet saját czéljaikra való kihasználás mellett szakít ki. Az azután megmaradt nagyobbrész közös kezelés alá veendő s mint egységes erdőterület nagy erdészeti testté fogván egyesittetni, nagy ipar utján fog kihasználtatni. Megkívánván még jegyezni azt, hogy természetesen az egyesítés daczára is e községek telekkönyvi tulajdonjoga, valamint a határoknak természetben való fentartása meg fog óvatni, valamint azt is, hogy az elérendő tiszta jövedelem helyesen megállapított aránykulcs szerint, mely a térfogat, termőképesség és a jelenlegi faállomány szerint fog készíttetni, a községek közt fog szétosztatni. Nem akarván a t. ház becses türelmét hoszszasabban igénybe venni, a részletekre nem terjeszkedem ki, miután azok iránt a jelentésben részletesen nyilatkozott a bizottság és igy kérem a t. házat, méltóztassék ezen, közgazdasági szempontból is czélszerünek mutatkozó törvényjavaslatot a bizottságnak szövegezése szerint úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jóbhfelől.) Elnöke Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik és igy következik a részletes tárgyalás. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a czimet és az 1. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak, olvassa a 2. §-t). — Gál Jenő! Gál Jenő (felvinczi) előadó: T. ház! E szakaszhoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa): „A 2. §. második bekezdése végére teendő: „ Az erdőgazdaság üzemi czéljaira, valamint a fát feldolgozó ipartelepek és az ezeknél alkalmazott munkások lakásainak elhelyezésére szükséges földterületekre azonban a kisajátítási jog a földmívelési minister részére megadatik." T. ház! Az erdőségek kihasználása néha a községektől oly távol történik, hogy a munkások lakásáról, valamint az üzemhez szükséges helyiségekről okvetlenül kell gondoskodni. E czélból, azt hiszem, hogy mivel nem lehet a községek beleegyezésétől függővé tenni, hol adhatnak e czélra helyiségeket és mivel ők kizsákmányolhatnák az állam e helyzetét, szükséges, hogy a kisajátítási jog a földmívelési ministernek megadassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa a móäosítványt). Gróf Bethlen András, földmívelósügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E módosítást részemről készségesen elfogadom. Teszem ezt azért, mert a naszódvidéki birtokviszonyok rendezésénél legfontosabbnak a közgazdasági momentumot tartom. Az egész kérdés megoldásának szükségszerű complirnentumául a kezelésről szóló ezen javaslatot tekintem, mely nélkül sem az 1872-ben létesült alap, sem annak jelenleg szentesített része nem volna kielégítő, sem országos, sem közgazdasági szempontból. Akkora területről van itt szó, t. ház, mely fölér egy középnagyságú német herczegség kiterjedésével. E nemzeti vagyon közgazdasági kifejlődésének érdeke mely országos szempontból fontos. E jelenleg szegény, gyér népességű vidékre nézve az 1872-iki szerződésnek esetleges el nem fogadásával a kincstár tulajdonába jutó kisebb vagy nagyobb területnek bármiként való felhasználása által nem compensáltatnék az a nagy előny, a mely el fog éretni azáltal, hogy ezen terület czélszertíen, okszerűen, egységesen és államilag fog kezeltetni. E javaslatban igyekezett a kormány biztosítani mindazon módokat, melyek ezen kezelésre vonatkozólag elégségesek. Azonban bevallom, hogy egy hézagot fedezett fel a módosítást benyújtó t. képviselő ur, a
