Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
346 359. országos ülés ápri Miután magam is azok között voltam, kik az ő szavai szerint indignálódtak, én is találva érezem magam, de kötelességemnek is tartom, hogyindignálódásornnak némileg okát is adjam. (Halljuk! Halljuk!) A t. igazságügyministér ur ugyanis reflectált gróf Apponyi képviselő urnak azon kijelentésére, hogy itt szabálytalanság történt, mert a szerződés végrehajtatott, illetőleg érvényesíttetett, mielőtt az országgyűlésnek hozzájárulása kikéretett volna. Ezzel szemben a t. igazságügyministér ur azt mondotta, hogy igenis ő Felsége jóváhagyásáról van szó; de ebben a jóváhagyásban az is benne van, hogy a kormány szabályszerűen intézkedjék és érvényesítse a szerződést. Most a t. igazságügyministér ur a jóváhagyásnak ebbe a szabályszerű szavába kapaszkodott bele. Azt akarván a „szabályszerű" szó alatt értetni velünk, hogy a „szabályszerű" sző azt jelenti, hogy az országgyűlés beleegyezése annak rendje, módja és a törvény szerint kikéressék. Hát, t. ház, épen itt van tulajdonkép a szegnek a feje, hogy mit értettek a szabályszerűség alatt ? Ha azt akarták volna a szabályszerű szó alatt érteni, a mit a t. igazságügyministér ur általunk értetni akart, hogy az országgyűlés beleegyezése kéressék ki, akkor nem hajtatott volna előbb végre a szerződés. (Helyeslések a szélső baloldalon.) De miután végrehajtatott és érvényesíttetett az országgyűlés beleegyezése nélkül, már most a tiszta tény beszél és nyilvánvaló, hogy a „szabályszerű" szó alatt az országgyűlés beleegyezésének kikérését nem érthették, nem érthették tehát azt, a mit a t. minister ur abba belemagyarázni akar. Csupán ez volt, a mit megjegyezni kívántam (Helyeslések a szélső baloldalon) és az a magyarázat volt, a min indignálódni lehetett. Szilágyi Dezső igazságügyministér: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselő ur szavaira válaszolok. (Halljuk!) 0 azt mondja, hogy indignálódott és hogy ott a többi t. képviselő urak is indignálódtak. Az utóbbit határozottan kétségbevonom. Én ott semmi indignatiót nem láttam, hanem láttam egy nemét a nyugtalanságnak. Tóth Ernő: Ezt akartam én is mondani. Szilágyi Dezső igazságügyministér: Ha a t. képviselő ur ezt kívánta mondani, akkor t. képviselőtársam a szavak értelmével alig vau tisztában, (Derültség) mert egészen más egy kis nyugtalanság és egészen más az indignatio, (TJgy van !) mert az indignálódásnak van bizonyos sértő értelme is. Én tehát kérném t. képviselőtársamat, ha azt akarja mondani, hogy bizonyos nyugtalanság \olt, mondja ugy, hiszen nagyon jól tud magyarul és ne mondja, hogy indignálódott. így is 1T én, csütörtökön. 1890. levén a dolog, már most,t.ház, én ezt a kifejezést mellőzöm, miután t. képviselőtársam megmagyarázta, hogy tulajdonképnyughatatlanságotértett.Defigyelmeztetem egy teljes tévedésre. Nyughatatlanság helyett talán jó lett volna arra figyelni, a mit gr. Apponyi Albert mondott (Derültség) és én utána ismételtem. Gróf Apponyi nem azt mondta, hogy a királyi resolutióban foglaltatik az a kifejezés, hogy szabályszerű érvényesítés végett kiadatik, hanem azt mondta, hogy a mi történt, a ministeri indokolásban ezen és ezen szavakkal van előadva. Ennélfogva t. képviselőtársam még azt a tényt is félreértette, mely felett azt mondja, hogy indignálódott — pedig csak nyugtalankodott — és jelenleg azt mondja, hogy én ebbe a kifejezésbe kapaszkodtam. (Élénk derültség.) T. képviselőtársam, gróf Apponyi, a ministeri indokolásnak bizonyos értelmet tulajdonított és erre hivta fel a figyelmet; én ezen ministeri indokolás értelméről szóltam és képviselőtársam az ő nagy nyugtalanságában azt hitte, (Derültség) hogy a resolutio szövegéről van szó, tehát ezt mellőzöm. A mi már most t. képviselőtársam Beőthy Ákos felszólalását illeti, szabadjon rá a következőket megjegyeznem, (Halljuk! Halijuk!) Nem tehetek róla, hanem mostani felszólalása azt a benyomást teszi rám, hogy kevésbé helyesen — ez nézetem, mondom — fogja fel a kérdés lényegét, mint gróf Apponyi Albert, a mi annál fatalisabb tévedés jelenleg, mert gróf Apponyi Albert világosan megmagyarázta, hogy milyen tény az, a mely nyugtalanságot gerjeszt, milyen tény az, a melynek hatását ellensúlyozni kell egy Óvással. Miután ő ezt igen világosan megmagyarázta, a legcsudálatosabb előttem, hogy t. képviselőtársam mégis egy elhagyott álláspontra látszik visszahelyezkedni és a kinek irányában köszönetet nyilvánított az előterjesztett módosításért, az által el nem fogadott álláspontra helyezkedett és talán azt köszönte meg neki, hogy ő jobb álláspontot foglalt el. T. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert, tudniillik igen világosan kifejtette, hogy a baj itt nem abban van, hogy kétségbe vonatott a törvényhozásnak az a joga, hogy ingatlanokat elidegeníteni beleegyezése nélkül nem lehet; ez nem vonatott kétségbe, nem is egy ilyen kétségbe vonó nyilatkozatot kell ellensúlyozni, hanem bizonyos tényt a törvény szerint. Ez a tény abban állott, hogy jóváhagyás előtt végrehajtatott egy jóvá nem hagyott szerződés; az ebből vonható káros következtetést ked ellensúlyozni. Ez egy nagyon világos felállítása a kérdésnek; sajnálom, hogy minden haszon nélkül hallgatta t. képviselőtársam. (Derültség jóbbfelöl.) És t. ház, erre mi volt az észrevételem, melyet fentartok jelenleg is. Észrevételem az volt, hogy akkor az óvást ugy kell formulázni, hogy azt mondjuk: abból a tényből, hogy a szerződés