Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
359. országos ülés április sek, a melyeket a szerződés e tekintetben tartalmaz, valószínűvé teszik, hogy a 10 esztendő után még igen soká tog azon idő bekövetkezni, midőn ez a 315.000 forint a kincstárhoz visszatérni. Már most, t. ház, 315 000 forintot előlegez leg alább is 12 esztendőre a magyar királyi kincstár, kamat nélkül. Ezen kamatok, a melyeket tehát nem élvez, 10—12 év alatt legalább is 150.000 forintra rúgnak, (Ugy van! a szélső baloldalon.) E szerint, számbavéve a?t is, hogy 3.700 holdnyi terület a magyar királyi kincstár tulajdonába visszakerült, de 58.000 hold a kincstár tulajdonából teljesen elidegenittetett, ezen ingyenes átengedésen felül csupán ezen pontig, a meddig most jutottam, a magyar királyi kincstár még 300.000 forintot fizet rá a vevőknek azért, hogy ezen kincstári javak tulajdonjogát ingyen elveszíti. {Élénk mozgás a szélső bnlo 1 dalon.) A t. pénzügymiuister ur tegnap beszédje közepén — kár, hogy nem mindjárt a tárgyalás kezdetén nem — kijelentette, hogy ezen községek, illetőleg vevőfelek a regale váltság alapján a m. kir. kincstártól körülbelül 306 000 frt megváltási összegben részesülnek. Felesleges volna bizonyítani, hogy ezen újabb 306.000 frtnak megfizetése ismét a m. kir. kincstárt terheli. Tehát, t. ház, eddig a pontig ugy vagyunk, hogy a m. kir. kincstár a naszódvidéki területen bírt 58.000 holdnak elidegenítése mellett ezen jogaitól, épületeitől akként válik meg, hogy ezen megválásért a vevőknek még 600.000 frtot ráfizet. (Mozgá< a szélső baloldalon és felkiáltások: Igaz! ügy van!) Ha a peregyezség vagy a szerződés, melyre már előbb hivatkoztam, biztosította volna a m. k. kincstárt arról, hogy a vevők a regale esetleges megváltása folytán igényekkel fel nem léphetnek, ha igy a kincstár fentartotta yolna magának leg'alább a regale-jogát, akkor ezen üzlet 306.000 forinttal kevesebbe került volna, (Igaz! Ugy van! u szélső baloldalon) sőt még a peregyezség következtében beállott azon helyzet után is, hogy a báró Kemény- és gróf Kemény családok 25.000 holdnyi havasokra fennálló tulajdonjoguktól és mindenféle igényeiktől 815.000 forintért elállnak, az egész üzlet került volna a kincstárnak 300.000 forintjába és megszerezte volna legalább a 25.000 holdnyi havasok tulajdonjogát; igy azonban megvált tulajdonától, ugy, hogy a vevőknek még azon felül, hogy a tulajdonjogot ingyenesen megszerezték, 600 000 frtot ráfizetett. (Zaj és felkiáltások a szélső balon: Szomorú dolog!) Ez, t. ház, az ügy állása, melynek feltüntetésére semmiféle más adatukat nem használtam és be nem szereztem, mint egyedül azokat, a melyek a t. kormány által előterjesztett iratokból kideríthetők. Ez, t. ház, a naszódvidéki álíatntulajdont képező ingatlanok és jogok eladásának ugy magánjogi, mint pénzügyi oldala. 17-én, csütörtökön. 1890. 335 A t. pénzügyi bizottság azt mondja, hogy ő a szerződés tételeivel nem vesződik, annak pénzügyi hátrányait nem birálji, de előnyösöknek azokat még sem mondhatja. Hát én nem csodálkozom, t. ház, e kijelentés fölött, mert ezen üzlet nem hogy nem előnyös, de jellemzésére még a hátrányos szó is nagyon kevés, inert az valóságos botrányos. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) Már most, t. ház, miután ezt constataltam, áttérek arra, vájjon az 1872-iki pénzügyin irattérnek, Kerkapoly Károlynak azon eljárása, hogy ezen állami javakat az 1872. évi márczius 12-ikén kelt szerződésben eladta, törvényes és alkotmányos-e? T. ház! Tegnap hallottunk idézni egy t.-czikket, mely határozottan megtiltja az állauijavakn k az országgyűlés hozzájárulása nélküli eladását. Ezen törvény, ugy tudom, most is érvényben van, az 1867 : XII. kiegyezési törvény sem módosította, igy tehát, midőn Kerkapoly Károly az 1872. márczius 12-iki szerződést megkötötte, határozottan törvényellenesen járt el. (Zajos helyeslés a szélső ba'odalon.) De alkotmányos volt-e, t. ház, az eljárása? Én még a ministeri székekből sem hallottam egy hangot arra nézve, hogy az állami ingatlanokat az országgyűlés beleegyezése nélkül elidegeníteni lehet és miután Kerkapoly ezen nagy terjedelmű állami ingatlanokat az országgyűlés beleegyezése nélkül adta el, alkotmányellenesen cselekedett. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Csatár Zsigmond: Ugy van! Vád alá helyezendő! (Nagy zaj. Derültség. Halljuk! Halljuk!) Kim Miklós: T. ház! Tegnap törvényeket olvastak fel, melyek szerint azt kell következtetni, hogy azon rendezés, a mely már most ott a szerződés alapján bekövetkezik, máskép alig történhetett volna. Ha vannak rendezetlen állapotok, azok rendezésére alkotmányos országban egyedüli út a törvényhozás. Követte-e Kerkapoly Károly 1872-ben a törvényhozás útját; vagy azon kérdést is fel merem tenni, hogy akarta-e követni? Nézetem szerint nem követte, mert ha követte volna, akkor a törvényjavaslatot ide a ház elé terjesztette volna és az itteni tárgyalás eredményéhez képest rendeztettek volna a naszódvidéki birtokviszonyok. De nem is akarta követni, mert nézetem az — nagyon szívesen veszem, ha megezáfolnak — hogy ha valamely parlamenti minister rendezetlen birtokviszonyt rendezni akar, törvényjavaslatot terjeszt a törvényhozás elé. A beterjesztendő törvényjavaslathoz monarchieus országokban kieszközli először is a korona beleegyezését. A beterjesztett törvényjavaslatra niucsen azon bizonylat rávezetve, hogy az a korona beleegyezésével terjesztetett be és igy természetesen érte a felelősséget csak maga a minister viseli és ha a, korona előlegesen megnyert jóváhagyásával elő-